Élet és Tudomány, 1977. július-december (32. évfolyam, 26-52. szám)

1977-10-21 / 42. szám

„Percmutató" a telefonkészüléken Telefonálás közben könnyen meg­feledkezik az ember az időről, s ez olykor sok pénzbe kerül. Ennek megelőzésére olyan időmérőt készí­tettek amerikai szakemberek, ame­lyet a telefonkészülékre lehet sze­relni. A készülék háromszámjegyes világító kiírószerkezete tizedpercen­­ként mutatja a beszélgetés megkez­désétől eltelt időt. Üzemanyaga mindössze négy mini elem, s ezzel 99 percig működik. Jól használható időmérésre a konyhában is sütés­kor, főzéskor, s a fényképészek is hasznát vehetik a sötétkamrában előhíváskor és nagyításkor. (IPS) Csontbetegséget okozó növényvédő szer India déli részén néhány kis fa­luban az elmúlt években megnöve­kedett a veleszületett csontelválto­­zásos betegségek gyakorisága. A térd- és csípőízület elváltozásai a legtöbb esetben bénaságot okoztak. Mivel a megbetegedések csak igen kis területet érintettek — az ese­tek 85 százaléka egyetlen tarto­mányból került ki —, azt feltételez­ték, hogy a rendellenességet vala­milyen genetikai ártalom okozza. Az Indiai Táplálkozástudományi Intézet vizsgálatai azonban kiderí­tették, hogy a betegséget mérgező hatású anyagok okozták. Ezen a te­rületen is az emberek legfontosabb tápláléka a rizs. Az elmúlt hét év­ben a kérdéses területeken szokat­lanul nagy mennyiségben alkalmaz­tak erősen mérgező növényvédő sze­reket. Ezek a vegyszerek egyrészt közvetlenül a rizs fogyasztásával jutottak be az emberek szervezeté­be. De bekerültek a falvak víztá­rolóiba, a folyóvizekbe és a tavak­ba is. Gyakran okoztak halpusztu­lást, elhullottak az apró rákok és a békák. Amikor az egészségügyi ha­tóságok betiltották ezeket a vegy­szereket, a csontrendellenességek száma ugrásszerűen csökkent. Ez az eset is felhívja a figyelmet arra, hogy a növényvédő szerek használa­ta igen nagy körültekintést igényel. (New Scientist) Hőtárolós télire Az energiatakarékosság szempont­jából érdekes kísérletet kezdtek Svédországban. A nyáron felmele­gített vizet jól szigetelt tartályok­ban tárolják, és a téli hónapokban távfűtésre használják fel. Az el­ső kísérleti berendezést, egy 15 m mély, 120 m átmérőjű víztároló me­dencét 1978 nyarán helyezik üzem­be. A tároló egy kilométerre he­lyezkedik el a felhasználás helyé­től. A vizet felmelegíthetik tisztított, forró ipari szennyvízzel, elektromos energiával vagy napenergiával. Elő­ször valószínűleg e legutóbbival próbálkoznak. (Sweden Now) Megelőzhető-e az ajak- és szájpadhasadék ? A nyúlajak és a farkastorok — ahogyan a köznyelv az ajak, illet­ve a szájpad hasadékát nevezi — az ember viszonylag gyakori fejlő­dési rendellenessége. Olyan csalá­dokban, amelyekben a látható ajak- és szájpadhasadékok gyakrabban fordulnak elő, számos további csa­ládtagon rejtett, nem felismerhető hasadékok morfológiai jelei mutat­hatók ki. A hamburgi Szájsebészeti Klini­ka kutatói állatkísérletekben meg­állapították, hogy a hidroxamsa­­vak, amelyek hibás enzimműködés következtében jönnek létre, fejlő­dési rendellenességek kialakulásá­hoz vezetnek. A kutatók azt is megfigyelték, hogy patkányok és egerek esetében a hidroxamsavval előidézett hasadékképződés szám­aránya B,-vitamin adásával csök­kenthető. Ezért a klinikán a veszélyeztetett nőknek a terhesség második és har­madik hónapjától nagy adagban Br vitamint adtak. Eddig 21 terhes­ségben alkalmazták ezt a kezelést a szülésig. Bár ezekben az esetek­­ban elég nagy volt a szóban for­gó fejlődési rendellenességeknek vagy a vetéléseknek (koraszülésnek) a várható valószínűsége, mégsem jött egyetlenegy újszülött sem nyul­­ajakkal vagy farkastorokkal a vi­lágra. (Dienst aus Deutschland) Újabb expedieió egy óriás meteorit felkutatására Egy évvel ezelőtt óriási meteorit hullott a Japán-tengerbe. Néhány sikertelen kísérlet után most egy újabb expedíciót indítanak a kere­sésére. Egy erre a célra hajóra sze­relt készülékkel átkutatják a ten­ger alját. A kutatásban búvárok is közreműködnek majd. A meteorit tömegét — a légkör­ben való felizzása és a becsapódá­sa keltette vízmozgás nagysága alapján — 100 tonnára becsülik. Az eddig megfigyelt legnagyobb meteorit Délnyugat-Afrikában hul­lott a Földre, s a tömege 69 tonna volt. (Technikus) Núbia új megvilágításban A hatvanas években 24 ország 30 expedíciója működött közre a világ eleddig legnagyobb régészeti leletmentő műveletében; az asszuá­­ni gátépítést megelőzően a Nílus mentén mintegy 150 km hosszúság­ban és 3 km szélességben közel ezer lelőhelyet kutattak föl, így ki­derült, hogy e területeken, az ókori Núbia földjén hat vagy hét külön­böző figyelemre méltó műveltség lé­tezett, amelyek nem tekinthetők egyszerűen az egyiptomi kultúra mellékágainak. A kutatások egyik résztvevője, Rex Keating nemrég megjelent könyvében azt írja a Nílus mentén,­ különösen a második vízesés kör­nyékén talált őskőkori rajzokról, hogy azok ábrázolásai alapján Nú­­bia egykori éghajlata és állatvilága a mai Közép-Afrikáéhoz hasonlí­tott. Az újabb kőkori népesség sírjaiból gyönyörű ékszerek és cse­répedények kerültek elő fejlett kéz­művességről tanúskodva. Őket i. e. 2000 körül marhatartó népesség, azokat pedig a negyedik vízesés környékéről származó herma nép követte az egyiptomi hódítások előtt. Később a meroita királyság különös afrikai—egyiptomi keve­rék-civilizációt képviselt, a nem kevésbé titokzatos ,,X-csoport” népe pedig a IV. század táján, mikor a kereszténység eljutott Núbiába, nem éppen keresztény szertartások­nak (uralkodóikkal asszonyaik és szolgáik, valamint háziállatok ele­ven eltemetésének stb.) hódolt. Keating szerint e kultúrák, jólle­het a „nagy északi szomszéd” szá­mos hatását jelzik, lényegileg feke­te-afrikai eredetűek voltak. A núbiai „folyosó” mint egy vasútvonal mű­ködött a Földközi-tenger és Belső- Afrika között. Keating könyvének végkövetkez­tetése, ellentétben az eddigi felfo­gással, amely Egyiptom Afrikára tett hatásának kutatására összpon­tosított, a tudománynak nyitottnak kell lennie az ellenkező hatások felderítésére is. (Unesco Features) 1341

Next