Élet és Tudomány, 1978. január-június (33. évfolyam, 1-26. szám)
1978-06-30 / 26. szám
Televíziós kép — síküvegen Japánban nemrég bemutatták az első folyadékkristályos „képcsővel" működő televíziós vevőkészüléket. Képernyője 6 mm vastag, és — minthogy kísérleti típus — a mérete csupán 24,5X18,5 cm. (E méret azonban növelhető.) A képernyő mindössze két üveglap közé zárt folyadékkristály-hálóból áll. A kép megjelenítése a folyadékkristályoknak azon a tulajdonságán alapul, hogy szerkezetük a különböző erősségű villamos erőtér hatására átrendeződik, s a különféle módokon rendezett szerkezetű folyadékkristályok másképpen verik visza a fényt. Az átrendeződés már igen kis feszültség hatására létrejön, ezért a kép megjelenítéséhez mindössze 15 voltos feszültség kell (ellentétben a hagyományos készülékekben szükséges 1000 volttal). A képernyő és a vevőkészülék mechanikailag független egymástól, s csak a szükséges vezetékek kötik össze őket! Ezért az ernyőt a falon, a vevőt például valamilyen bútorban is elhelyezhetik. A vevőkészülék körülbelül akkora, mint egy kazettás magnetofon (lásd képünket). (Science et Vie) Nem piszkolódó szőnyeg Az úgynevezett faltól falig szőnyegek nemcsak a lakásokban, hanem középületeinkben, szállodáinkban és áruházainkban is tért hódítanak. A nagy igénybevételt azonban csak műanyag fonalból készült szőnyeg viseli el, annak pedig az a hibája, hogy az elektrosztatikus feltöltődés (dörzsvillamosság) miatt erősen vonzza a port, s azt nem is könnyű eltávolítani belőle. Ezenkívül a szálak az erősebben megterhelt, letaposott helyeken elgörbülnek, s emiatt a szőnyeg akkor is piszkosnak, foltosnak látszik, amikor nem az. Egy nyugatnémet vállalat új, Antron nevű, különleges felépítésű nylonfonalának nincsenek meg ezek a hibái. Egy-egy Antron-fonalban négy bél húzódik, a fonal magja pedig áramvezető szénszál. Az egész szálnak olyan a fénytörése, hogy még helyileg félretaposva vagy elpiszkolódva sem látszik rajta a folt, a szénszál pedig még nagyon száraz levegőben is megakadályozza vagy levezeti a villamos feltöltődést. (Chemische Industrie) A talajvíz mint Hazánkban jelenleg mintegy 1,2 millió négyzetméternyi melegházat fűtenek geotermikus energiával. Az üvegházak és fóliasátrak fűtésének ezzel „rokon” módja a talajvízzel való „fűtés”. Persze a 10—12 méter mélységben levő Víz (amely még talajvíz) nem meleg, hiszen hőmérséklete csak mintegy 10 Celsius-fok. Mégis jól felhasználható a melegházak fűtésére! A dolognak az a lényege — világviszonylatban is páratlan megoldásként —, hogy a helyszínen egyszerű eszközökkel fúrt, nagyjában 10 méter mélységű kutakból a vizet szivattyúval a fóliaházak felületére vezetik, s állandóan ott áramoltatják. A vízfüggöny (vízhártya) — amely a felületet összefüggően és csaknem egyenlete z,fűtőanyago sen fedi be — elszigeteli a melegház légterét a külső hidegtől, védi ellene, mondhatni fűti a felületet. A kissé különösnek tetsző fűtési mód — az eddigi kísérletek szerint — fölöttébb hatásosnak bizonyult. A fóliasátor alatt még mínusz 20—25 Celsius-fokos külső hőmérséklet idején is plusz 4 fok a belső hőmérséklet. A palánták előneveléséhez ez már elegendő, ezért ezzel a „fűtésssel már gazdaságosan fokozhatjuk a korai szabadföldi primőrök termesztését. Az üzemeltetés költsége a víz szivattyúzására használt villanymotor energiaköltségére korlátozódik. Az új fűtési móddal a Kertészeti Egyetem Soroksári Kísérleti Gazdaságában foglalkoznak. (Dr. K. J.) Biogáz 3500 csikágói házban Chicagóban a városi gázzal való ellátásnak egyelőre egy szerény részét — mintegy 3500 házban — az eddig csak a mezőgazdaságban hasznosított biogázzal fedezik. A Chicago körüli hatalmas szarvasmarhatenyésztő telepek úgynevezett híg trágyájából napi 500 tonnás metánná, vagyis földgázzá alakítanak át egy központi feldolgozó üzemben. Az eljárás nem túlzottan bonyolult, a vízzel kevert trágyát erjesztő (fermentáló) tartályokban baktériumokkal beoltják, s ezek a trágya szerves anyagait megerjesztik. A metánon kívül szén-dioxidot, a baktériumok elszaporodott tömegéből szűrés, tisztítás és szárítás után fehérjékben dús állati takarmányt, a maradék léből pedig nitrogéntartalmú trágyát kapnak. A biológiai úton termelt metán a természetes földgáznál ma még 20—25 százalékkal drágább, de a földgázhiány és az emelkedő árak miatt a chicagói hatóságok úgy vélik: kifizetődik a bevezetése. (European Chemical News) Vita a Paraná vízlépcsői körül A Paraná hasznosítását megnehezíti, hogy egyaránt határfolyója Paraguaynak, Brazíliának és Argentínának. Brazília Paraguayjal közösen Itaipánál a világ legnagyobb , 12 600 MW-os vízerőművét építi. E beruházás költségét 6 tr milliárd dollárra becsülik, igaz azonban, hogy az ott termelt energia Brazília olajbehozatalát várhatóan évente hárommilliárd dollárral fogja csökkenteni. E létesítmény miatt, sajnos, víz alá kerül a világhírű, 40 méter magas Guaira-vízesés, ezáltal ellenben megszűnik a két ország vitája is akörül, hogy kié e csodálatos szépségű táj. A vízenergiában gazdag folyó alsóbb szakaszán, Yacuretánál építendő vízlépcsőről Argentína és Paraguay már 1952-ben (!) egyezményt kötött egymással, de a tervezésen kívül semmi sem történt. Ugyanakkor a két ország Corpusnál, a szóban forgó két vízlépcső között egy harmadikat is építeni akar. Brazília azonban attól tart, hogy ez a 94 mnél magasabb tengerszint fölötti koronamagasságúra tervezett műtárgy nemcsak az Itaipánál épülő erőmű teljesítményét csökkenti majd, hanem brazil területeken árvizeket is okozhat. Az argentinok pedig ragaszkodnak az ekkora magasságú gáthoz, mert a koronaszint csökkentése az erőmű teljesítményét is visszavetné. Paraguay, amely mindhárom létesítményben érdekelve van, a jelek szerint aszerint dönt, hogy melyik fél ígér neki többet. (International Construction) »2»