Élet és Tudomány, 1978. január-június (33. évfolyam, 1-26. szám)
1978-06-16 / 24. szám
vérnyomása, a perc térfogata és érvelésének a száma, s ezt a kutatók azzal magyarázzák, hogy az ilyen ember már eleve — örökletesen — fogékonyabb a magasvérnyomás-betegségre. Egymásnak ellentmondó eredmények láttak napvilágot a dohányzás és az angina pektorisz (a rohamokban támadó szívtáji szorító fájdalom) összefüggéséről. A kutatók egy része úgy véli, hogy a dohányzás nem okoz angina pektoriszos rohamot. Az átlagosnál több nikotint tartalmazó cigaretták azonban az egészséges emberekben is gyakran előidéznek mellkasi fájdalmat, ha pedig valakinek egyébként is szoktak lenni efféle panaszai, dohányzás után ezek sokkal gyakrabban kínozzák őt. Hogy ennek valóban a nikotin az oka, azt az mutatja, hogy a nikotinmentes cigaretták szívásának nem szoktak ilyen következményei lenni. Hogyan, milyen folyamatok során módosítja a nikotin a szívműködést és a vérkeringést? A kutatók tisztázták, hogy amikor nikotin jut a szervezetbe, a vérerekben és a környékükön levő szövetféleségből, a szívizomban levő idegsejtekből és a mellékvese velőállományából adrenalin és noradrenalin válik szabaddá, s végül is ezek a vegyületek keltik azokat a hatásokat, amelyeket magának a nikotinnak tulajdonítunk. Ezt egyebek között az alábbi kísérlet is bizonyítja: ha az állatoknak olyan vegyületet adunk, amely megakadályozza, hogy az adrenalin és a noradrenalin kiszabaduljon az őket termelő sejtekből és szövetből, azaz hasson, hiába jut az állatokba nikotin, az a szívműködést, a vérnyomást és a véráramlást nem változtatja meg. Azt is tudjuk, hogy mi módon fokozza a nikotin az érelmeszesedés valószínűségét: azzal, hogy nikotin hatására megnövekszik a vérben az érelmeszesedés létrejöttében kulcsszerepű szabad zsírsavaknak és koleszterinnek a mennyisége. Ha pedig azt is figyelembe vesszük, hogy a dohányzás hatására a véralvadást megindító anyagot tartalmazó vérlemezkék összetapadnak, még nyilvánvalóbbá válik, hogy miért van több trombózisos és infarktusos beteg a dohányosok között. A dohányzás következményei a mérgezés mértékétől, a szervezet általános állapotától és még sok egyéb — ismert és nem ismert — körülménytől függően visszafordíthatók. Persze, a dohányzásról való leszokás önmagában korántsem biztosíték arra, hogy nem betegszünk meg szívkoszorúér-betegségben vagy szívizominfarktusban. Az azonban minden vizsgálatból kitetszik, hogy ha valaki idejekorán felhagy a dohányzással, kisebb esélye van rá, hogy e betegségek a halálát okozzák dr. Pécsi Tibor és Dr. Balogh Állam Hibaigazítás. Lapunk ez évi 20. számában a vácrátóti botanikus kertről szóló cikkünkbe hiba csúszott. A barátcserjét a fűfélék képviselőjeként említettük meg. E növény azonban nem az egyszikű pázsitfűfélék családjába tartozik, hanem a kétszikű vasfűfélék (Verbenaceae) családjának képviselője, amelynek főleg aromatikus olajokban gazdag trópusi fák és cserjék a tagjai. — A szerk. Egyszerre 60 cigaretta égéstermékeit elemzi ez az automata 747 KEDVES ÉLET ÉS TUDOMÁNY! (Folytatás a 738. oldalról) e képek közül az egyiken — a Kálmán király eltiltja a boszorkányégetést címűn — Justh Zsigmondot mint boszorkányüldöző szerzetest örökítette meg. Az író jól felismerhető e vásznon, különösen akkor, ha összehasonlítjuk valamelyik arcképével, például azzal, amelyet lapjukban is megjelentettek. A képen megörökített jelenetről így írt a Vasárnapi Ujság 1891. március 29-i száma: „A király mögött kísérete (a kíséret egyik tagjában Dékány Mihály miniszteri osztálytanácsos alföldi magyar típusú arcmását ismerhetjük fel), mellette apród áll, az ország címerpajzsával. E jelenetbe a festő mély tartalmat tudott önteni, egy sötét kor fanatizmusának kifejezésére. Ez a vad hév ott tükröződik a fiatal szerzetes arcán. (Ehhez a művész Justh Zsigmond író arcát használta fel.) Dacosan néz a királyra, mint aki zsákmányt ragadott el tőle. A boszorkány sem a hagyományos felfogás szerinti vén beanya, hanem fiatal leány... csak azért került a boszorkányság vádja alá, mert téli időben szépen virítottak a virágok. A szerzetes ifjúsága szintén arra vall, hogy a gyűlölet és a fanatizmus már az ifjú szívekben is tombolt.” Justh persze nem sértődött meg, amikor barátja — valószínűleg emlékezetből vagy fényképről - ráfestette e művére, mert ez akkoriban olyannyira szokásos dolog volt, hogy rajta és az említett Dékány Mihályon kívül még Jókai Mór, Keleti Károly statisztikus és Zala György szobrász is a szóban forgó képek egy-egy alakjának modellje volt. Itt említem meg, hogy ez a hat festmény a felszabadulás után — elsősorban azért, mert az egyik ábrázolás Werbőczy Istvánt dicsőítette — lekerült a bírósági helyiség faláról. Tudomásom szerint ma a Nemzeti Galéria raktárában őrzik valamenynyit. Dr. Nagy Károly