Élet és Tudomány, 1978. július-december (33. évfolyam, 27-52. szám)
1978-12-29 / 52. szám
1662 MÚZEUM SZERKESZTI: ÉRI ISTVÁN VÁGÓKÉS A húsdarálók és a káposztareszelők szélesebb körű elterjedése előtt a vágókés szorosan hozzátartozott a háztartási eszközök készletéhez. Többféleképpen is nevezték. Egy 1859-ből való leírásban talált tréfás lakodalmi vers felsorolja azokat a legszükségesebb háztartási eszközöket, amelyekről a fiatal férjnek kell gondoskodnia: eszközünknek ott — Tarpán — vagdaló a neve. A húsvágó táblán az ügyes böllér egyszerre két húsvágó késsel vágta a húst, s ebből az ütemes mozgásból egy kisgyermekeket szórakoztató versike is született. Két kezének ütemes, párhuzamos mozgatása közben ezt énekli a felnőtt: „Kolbászol a hentes bácsi, így szokta a húst felvágni. Vágja, vágja jó apróra, vágócskáját megtisztítja.” Itt az eszköz neve vágócska. Ha a háztartásban a káposztás tésztához való káposzta aprózására használták elsősorban, a neve káposztavágó kés volt. Amikor kiszorult a konyhából, s a kiskacsáknak vágták vele apróra a csalánt vagy más gyomot, a neve dudvavágó kés lett. A mindig nyéllel ellátott, leggyakrabban 20—25 cm hosszú és 10—12 cm széles vaspenge alakja szintén többféle volt. A nyél a vaskés felső részéből vagy a közepe tájáról indult ki. A penge felső részén rendszerint lyuk volt, annál fogva akaszthatták a kést a falra. A képünkön látható, 30 cm hosszú, 12 cm széles késű példánynak különleges a formája. A XIX. század közepén vagy még régebben készült. Jándról került a vásárosnaményi Beregi Múzeumba. Ismeretlen falusi kovács formálta ló alakúra. A ló ábrázolása a szóban forgó terület népművészetében egyébként csak mézesbábokon és kútágasok tetejének díszítésén fordul elő. A Jánd közvetlen szomszédságában levő Gulácson még ma is van olyan kútágas, amelynek tetejét faragott lófej díszíti. A szintén szomszédos Tákoson a kútágasok zömének megformált teteje erre a lófej alakra vezethető vissza. Csiszár Árpád a Beregi Múzeum igazgatója (Bojtár Ottó felvétele) Új ismeretterjesztő filmek A méhek beszéde (Rendező és operatőr: Tiefbrunner László) — Ezt a remek kisfilmet nem azért érdemes megnéznünk, mintha vadonatúj tudományos fölfedezéseket tárna elénk. Hiszen meglehetősen széles körben ismert dolog, hogy a méheknek különleges képességük van: sajátos táncukkal, mozgásuk irányával, potrohuk rezegtetésével pontosan tájékoztatják kaptárbeli társaikat a nektárt kínáló virágok lelőhelyéről. Amiért a filmet ajánljuk, közeli színes felvételekkel bemutatja, látható élménnyé teszi mindazt, amiről ez idáig általában csak leírásokból és elbeszélésekből volt tudomásunk. (A méhek beszéde — akárcsak a következőkben említett többi kisfilm — a MAFILM Népszerű Tudományos és Oktatófilm Stúdiójában készült.) A látható láthatatlan (Író, rendező és operatőr: Lakatos Iván) — A megfelelő készülékkel fölszerelt katonák a sötétben is láthatják az ellenfél harci járműveit, lövegeit és harcosait; a műemlékvédelem szakemberei friss vakolással örök feledésre ítélt formákat fedezhetnek föl; az orvosok észrevehetik a még csak lappangó betegségeket — mindeme „csodák” magyarázata: a testek sugározta hőt jól látható ábrává lehet alakítani, mégpedig oly módon, hogy a különböző hőfokoknak más szín felel meg. A film a műszaki megoldást érthetően, a felhasználás módjait érdekesen, sokrétűen mutatja be. Ménes a sziklákon (írta és rendezte: Hárs Mihály, operatőr: Borbély János) — Az évszázadok óta híres lipicai lovak története, mai magyarországi tenyésztésük mindennapjai — filmversben elbeszélve. Az alkotók nem mentek el érzéketlenül a kínálkozó lehetőségek mellett — szép életképeket, tájakat köszönhetünk éberségüknek, tehetségüknek, ám néha nem álltak ellent eléggé keményen az inkább játékfilmekbe illő, olykor távoli jelképeket használó ábrázolási mód csábításának — emiatt bonthatják meg a filmnek különben egységes szövetét például a hegyi patakok halainál elidőző (önmagukban egyébként nagyon szép) képsorok. Akik szeretik a természetet, ne mulasszák el megnézni — ha csak a filmvásznon is — a szilvásváradi ménest! Magyar szecesszió (írta és rendezte: Czigány Tamás). — Egy gazdag művészettörténeti korszak legértékesebb és legjellegzetesebb épületeit, képzőművészeti és iparművészeti alkotásait sorakoztatja fel tanulságos rendben e nagyon szép film. Megismerkedhetünk az építész Magyar Ede, Lechner Ödön, a keramikus Zsolnay Vilmos, a festő — és bútorokat is tervező — Rippl-Rónai József és Körösfői, Nagy Sándor, Gulácsy, Csontváry szecessziós vagy a szecesszióhoz közeli munkáival, belepillanthatunk e háromnegyed évszázaddal ezelőtti, a különlegességekhez vonzódó és később nagyon sokfelé ágazó stílusnak a világába. . (DGy) Körösfői Kriesch Aladár szecessziós freskója a zebegényi templomban