Élet és Tudomány, 1979. július-december (34. évfolyam, 27-52. szám)

1979-10-12 / 41. szám

gél. A Duna és Tisza hazai fő vízmércéire végzett vizsgálatok azt mutatták, hogy e folyók árvízi vízjárá­sát 1876 óta pusztán a véletlenek befolyásolták — ugyanúgy, mint a vízjárást meghatározó éghajlatot is — s nem volt olyan természeti, vagy emberi eredetű, jelentőségteljes („szignifikáns”) hatás, amely ezt meg­zavarta volna. Törvényei megismerhetők Az a körülmény, hogy a vízjárás csupán a véletlen­től függ, lehetővé teszi, hogy törvényeit éppen úgy megismerjük, mint ahogy a lottó, vagy más szeren­csejáték törvényeit és nyerési esélyeit. Minél több víz­állási adatot ismerünk, annál inkább várhatjuk, hogy az adatok ún. „empirikus eloszlás-függvénye” megkö­zelíti a Gauss-féle eloszlási függvényt, s hogy e függ­vény segítségével meghatározhatjuk az eddig még elő nem fordult, várható árvízszinteket is. Például kiszá­míthatjuk az 50, 100, esetleg 150, 200 évenként átlago­san egyszer visszatérő szélsőséges árvízszinteket. Ter­mészetesen, száz év adatai alapján 100—150 évnél rit­kábban várható eseményeket már csak kis pontosság­gal lehet meghatározni; hosszabb előrelátáshoz hos­­szabb észlelésre (adatsorra) van szükség, enélkül becs­lésekre vagyunk utalva. Van azonban még a pontos meghatározás esetén is egy igen könnyen félreérthető adat: a szélsőséges víz­állás várható átlagos visszatérési ideje. Hogyan kell ezt értelmezni? Például, ha számításainkból az derül ki, hogy a Tisza szegedi vízmércéjén 967 cm-es víz­állás százévenként átlagosan egy ízben várható, az nem jelenti azt, hogy minden száz évben valóban egy­szer be is következik ez a vízszint. Az átlag csak hosszú idő, nagyon sok százéves periódust tekintve igaz, s annak valószínűsége, hogy valamelyik százéves időszakban egyáltalában nem fordul elő ilyen vízál­lás, igen magas, 0,3679 valószínűségű. Vagyis: a száz­éves időszakoknak csak 36,79 százalékában várható 967 cm-es vízállás, s ugyanannyi a valószínűsége an­nak is, hogy csak egy ízben fordul elő száz év alatt. De 0,1840 valószínűség jut a kétszeri előfordulásra, 0,0613 a háromszorira, s a négy- vagy többszörire is 0,0189. (A lottónál sincsen­­másként. A hazai szelvény­­szám mellett átlagosan körülbelül hathetenként van egy öttalálatos szelvény. Ám előfordul, hogy hosszú hónapokon át nincs öttalálatos, s van olyan hathetes periódus, amikor kettő, sőt olykor három öttalálatos szelvény is akad.) Az tehát, hogy száz év alatt többször is előfordul olyan magas vízállás, amely átlagosan csak egyszer fordulhat elő, önmagában még nem rendkívüli jelen­ség. A legnagyobb vízszinteknél is hasonló a helyzet: előfordulhat, hogy egy-egy időszakban sűrűbben, más időszakokban pedig ritkábban (vagy éppenséggel egy­általán nem) kell a legnagyobb vízszintek jegyzékét elővennünk, s újabb csúcsot bejegyeznünk. A vízjárás szeszélyei nem jelentik azt, hogy a ter­mészet „stratégiát változtatott”, s e jelenségek mögött emberi beavatkozást sem kell sejtenünk. A leggyak­rabban a valószínűségszámítás törvényei is elegendők ahhoz, hogy a folyók viselkedését — természetét — megértsük. Persze mindez nem ment fel az alól, hogy esetenként egyedileg is megvizsgáljuk, hogy mi idézte elő — meghatározható ok, vagy véletlen ok — a víz­szint emelkedését. Hazai folyóink vízjárásában meglevő valóban nagy szélsőségekért jelenleg nincs okunk az emberi civilizá­ciót felelőssé tennünk, az árvizek előfordulása, vagy a legnagyobb vízszintek kialakulásának előidézőjeként a véletlenen kívül valamilyen jelentős eseményt felté­teleznünk. Dr. Vágás István a műszaki tudományok kandidátusa Az 1838. március 15-i jeges árvíz Pesten. A Széna-piac, ma Kálvin tér víz alatt (Korabeli metszet) Árvíztábla a Döbrentei utcában Szeged városa a Tisza vízszintje alatt 1970-ben (Dr. Somogyi Károlyné felvétele)

Next