Élet és Tudomány, 1979. július-december (34. évfolyam, 27-52. szám)
1979-10-12 / 41. szám
gél. A Duna és Tisza hazai fő vízmércéire végzett vizsgálatok azt mutatták, hogy e folyók árvízi vízjárását 1876 óta pusztán a véletlenek befolyásolták — ugyanúgy, mint a vízjárást meghatározó éghajlatot is — s nem volt olyan természeti, vagy emberi eredetű, jelentőségteljes („szignifikáns”) hatás, amely ezt megzavarta volna. Törvényei megismerhetők Az a körülmény, hogy a vízjárás csupán a véletlentől függ, lehetővé teszi, hogy törvényeit éppen úgy megismerjük, mint ahogy a lottó, vagy más szerencsejáték törvényeit és nyerési esélyeit. Minél több vízállási adatot ismerünk, annál inkább várhatjuk, hogy az adatok ún. „empirikus eloszlás-függvénye” megközelíti a Gauss-féle eloszlási függvényt, s hogy e függvény segítségével meghatározhatjuk az eddig még elő nem fordult, várható árvízszinteket is. Például kiszámíthatjuk az 50, 100, esetleg 150, 200 évenként átlagosan egyszer visszatérő szélsőséges árvízszinteket. Természetesen, száz év adatai alapján 100—150 évnél ritkábban várható eseményeket már csak kis pontossággal lehet meghatározni; hosszabb előrelátáshoz hosszabb észlelésre (adatsorra) van szükség, enélkül becslésekre vagyunk utalva. Van azonban még a pontos meghatározás esetén is egy igen könnyen félreérthető adat: a szélsőséges vízállás várható átlagos visszatérési ideje. Hogyan kell ezt értelmezni? Például, ha számításainkból az derül ki, hogy a Tisza szegedi vízmércéjén 967 cm-es vízállás százévenként átlagosan egy ízben várható, az nem jelenti azt, hogy minden száz évben valóban egyszer be is következik ez a vízszint. Az átlag csak hosszú idő, nagyon sok százéves periódust tekintve igaz, s annak valószínűsége, hogy valamelyik százéves időszakban egyáltalában nem fordul elő ilyen vízállás, igen magas, 0,3679 valószínűségű. Vagyis: a százéves időszakoknak csak 36,79 százalékában várható 967 cm-es vízállás, s ugyanannyi a valószínűsége annak is, hogy csak egy ízben fordul elő száz év alatt. De 0,1840 valószínűség jut a kétszeri előfordulásra, 0,0613 a háromszorira, s a négy- vagy többszörire is 0,0189. (A lottónál sincsenmásként. A hazai szelvényszám mellett átlagosan körülbelül hathetenként van egy öttalálatos szelvény. Ám előfordul, hogy hosszú hónapokon át nincs öttalálatos, s van olyan hathetes periódus, amikor kettő, sőt olykor három öttalálatos szelvény is akad.) Az tehát, hogy száz év alatt többször is előfordul olyan magas vízállás, amely átlagosan csak egyszer fordulhat elő, önmagában még nem rendkívüli jelenség. A legnagyobb vízszinteknél is hasonló a helyzet: előfordulhat, hogy egy-egy időszakban sűrűbben, más időszakokban pedig ritkábban (vagy éppenséggel egyáltalán nem) kell a legnagyobb vízszintek jegyzékét elővennünk, s újabb csúcsot bejegyeznünk. A vízjárás szeszélyei nem jelentik azt, hogy a természet „stratégiát változtatott”, s e jelenségek mögött emberi beavatkozást sem kell sejtenünk. A leggyakrabban a valószínűségszámítás törvényei is elegendők ahhoz, hogy a folyók viselkedését — természetét — megértsük. Persze mindez nem ment fel az alól, hogy esetenként egyedileg is megvizsgáljuk, hogy mi idézte elő — meghatározható ok, vagy véletlen ok — a vízszint emelkedését. Hazai folyóink vízjárásában meglevő valóban nagy szélsőségekért jelenleg nincs okunk az emberi civilizációt felelőssé tennünk, az árvizek előfordulása, vagy a legnagyobb vízszintek kialakulásának előidézőjeként a véletlenen kívül valamilyen jelentős eseményt feltételeznünk. Dr. Vágás István a műszaki tudományok kandidátusa Az 1838. március 15-i jeges árvíz Pesten. A Széna-piac, ma Kálvin tér víz alatt (Korabeli metszet) Árvíztábla a Döbrentei utcában Szeged városa a Tisza vízszintje alatt 1970-ben (Dr. Somogyi Károlyné felvétele)