Élet és Tudomány, 1981. január-június (36. évfolyam, 1-26. szám)
1981-05-22 / 21. szám
Kérdezz-felelek Milyen étel a csíramálé? Miből és hogyan készül? — kérdezi Oroszi Béla, szabadszentkirályi olvasónk. Kérdezz—felelek rovatunk válaszol: A csíramálé a csíráztatott gabona felhasználásával készülő, zsírtalan, „böjti” lepény, a magyar parasztkonyhának egyik legrégebbi édes süteménye. Általában a karácsony előtti adventi és a húsvéti időszakban fogyasztják, s hazánkban jó néhány népi elnevezése ismeretes: csiripiszli, szaladás, biracs, kőtis, körtes stb. Készítéséhez egyféle vagy keverék (rozs, búza, árpa) frissen mosott, egészséges gabonaszemeket csíráztatnak, azaz a magokat szobahőmérsékletű és világos helyen, vékony rétegben elterítik, s állandóan nedvesen tartják. Némely tájegységünkön az a szokás, hogy a mintegy kilenc nap alatt kifejlődő, zöld csíraképződményt otthon megszárítják, aztán a malomban külön a kívánt célra megőröltetik. Ebből a „csírás liszt”-ből készül a málé: tiszta víz hozzáadásával egyszerűen pépes masszát kevernek, miközben azt egy kevéske kukoricaliszttel is szaporítják. Ám hazánk több vidékén az előbbitől eltér az előkészítés munkája. Közismertebb az, ahogyan a nedves, kellőképpen kicsíráztatott, megszárított gabonát mozsárban jól összetörik (újabban húsdarálón darálják le), s az így kapott, egy kissé már elcukrosodott „csicsogó” zúzalékhoz annyi vizet öntenek, hogy tejföl sűrűségűvé váljon. Majd az ebből kifacsart, leszűrt, fehéres színű „csírás levet’’ használják fel oly módon, hogy közönséges rozs- vagy búzaliszttel pite sűrűségűvé dolgozzák össze. E nyers tésztaféleséget — akár így készül, akár amúgy — egy-másfél ujjnyi vastagon beöntik tűzálló edénybe, zománcos tálba, vékonyan zsírozott vagy lisztezett tepsibe, illetőleg helyenként keményre gyúrt és sodrófával kinyújtható tésztalapra, ún. „bocskoros alj”-ra. Ősi tapasztalat szerint két liter gabonacsírás alapanyagból meg a már említett részarányos hozzávalókból mintegy másfél óra alatt egy tele kemencére való, barnáspiros színű csíramálé süthető ki. A természetes biokémiai folyamatok hatására enyhén édes ízű, egy kissé savanykás szagú, igen tápláló eledelt kapunk, amelynek kiváltképpen a B-, D- és E-vitamintartalma nagy. (Megjegyezzük, hogy az üzletekben újabban kapható búzacsíraliszt nem a csíráztatott búzamagból, hanem a már érett búzaszem csírájából készül. Ezért a hagyományos népszokás szerint nem készíthető belőle csíramálé.) Hasznosítható-e a szénbányákban levő metán? Előfordulhat-e más bányákban is? — kérdezi Rózsa László, kisbéri olvasónk. Forbáth Róbert oki. vegyészmérnök válaszol: A metán (CH.,) — közismertebb néven bányagáz, sujtólég, mocsárgáz — ipari hasznosítása elvileg lehetséges, de általában nem gazdaságos. A szénbányákban, így például a pécsvidéki feketekőszén-bányákban robbanásveszélyessége miatt rendszeresen kutatják, feltárják és elvezetik a széntömegben felgyűlt metánt. Csakhogy az így nyerhető metán mennyisége kevés, kitermelése ingadozó, ezért nem érdemes sűríteni és megfelelő nyomáson az azonos kémiai összetételű földgázhálózatba belenyomni. Inkább hoszszú vascsövön át „lefáklyázzák”, vagyis meggyújtják. A metán elsősorban a feketekőszén-bányák bomlásterméke. Ércbányákban is előfordulhat, de csak azonos kémiai összetételű földgázkőszénréteg helyezkedik el. Ilyen közös előfordulás Magyarországon is van egyes dunántúli bauxitbányákban, de ott szerencsére a metán mennyisége nem jelentős. LEHEL Két- és háromcsillagos, 60, 80, 150 literes abszorpciós hűtőszekrények és 160, 200, 240 literes kompresszoros hűtőszekrények * Gyártja: a HŰTŐGÉPGYÁR JÁSZBERÉNY 666