Élet és Tudomány, 1981. július-december (36. évfolyam, 27-52. szám)
1981-07-03 / 27. szám
lajdonságú gázokat csakis a gáz sajátosságainak figyelembevételével kialakított berendezésekben használhatják fel!) A bányagáz számára a hasznosítás műszaki eszközeit a termelés helyétől a fogyasztóig külön kell kiépíteni. A metán életvédelmi és bányabiztonság-technikai okok miatt már a fejtés helyéről műszaki eszközökkel vonják el. Igaz, a levegőénél kisebb sűrűsége miatt a szellőzőaknákon át maga is a felszín felé törekszik, de nem elég gyorsan. Ezért a szellőzőakna felszíni nyílásában elhelyezett ventillátorral is gyorsítják. A szellőzőakna nyílásából pedig csővezetékeken kompresszorokhoz, majd onnan gáztárolókba vezetik. A mecseki szénbányákból elszívott bányagáz egy részével a bányaüzem hőenergiaszükségletét elégítik ki. A többi gázt — ez évente mintegy 15 millió köbméter! — a levegőbe engedik. Pedig e gáz hasznosítható volna: ezt az 1962-ben létesített első bányagázlecsapoló telep három évig tartó üzemelése már a gyakorlatban igazolta. Ezt a telepet 1965-ben azért szüntették meg, mert akkor áttértek a külfejtésre, s az ott felszabaduló gáz nem robbanásveszélyes (elillan), de nem is fogható fel. Azóta azonban a fejtés jócskán eltolódott a mélyebb rétegek felé, megnövekedett és tovább növekszik a felszabaduló gáz mennyisége. Két év alatt megtérülne Pécs város gázfogyasztása jelenleg körülbelül 46 millió m3 évenként, s ennek a felét a nagyüzemek, felét a háztartások és közműlétesítmények fogyasztják el. A város fejlődése, s a szükségletnek megfelelő rugalmasabb gázszolgáltatás érdekében benzinbontó berendezésekben gyártott gázkeveréket szolgáltatnak, s ezzel a rendszerrel a növekvő fogyasztói igényt jól tudják követni. Ezt a gázt azonban az amúgy is szűkösen levő benzinből gyártják! Ezért is célszerű a bányagáz hasznosítására módot keresni. A mecseki bányagáz a közeli nagyüzemeknek lehetne jó energiabázisa, mert — mint utaltunk rá — az elégetéséhez sajátos, más gázokhoz nem használható égő kell. Ilyent pedig ott célszerű felszerelni, ahol viszonylag nagy az energiaszükséglet, s így összpontosítottan felhasználható a bányagáz. A Finomkerámiaipari Művek Pécsi Porcelángyára mind területi elhelyezkedése, mind a fogyasztás egyenletessége és mennyisége tekintetében is ilyen előnyös felhasználónak ígérkezik. E gyár hőenergia-szükségletét a termelt bányagáz 60—65 százalékával kielégíthetnék! S maga a bányászat kazánjaiban a kitermelt gáznak mintegy 30 százalékát kívánja hasznosítani. A maradékot — a termelt bányagáz 5—10 százalékát — a bogádi termelőszövetkezet használná fel. Mennyiségileg tehát elhelyezhető volna a bányagáz, de ennek meg kell teremteni a műszaki feltételeit. A különféle aknákból elszívott gázt — mint mondtuk — csővezetékrendszeren gyűjtőállomásra kell szállítani, ott sűríteni. Az egyenetlen gáztermelés, az egyenetlen gázfogyasztás meg a szolgáltatás biztonsága azt is megköveteli, hogy tartalékot képezzenek, s erre a célra gáztároló egységet építsenek. Onnan azután különálló vezetéken lehet eljuttatni a gázt a fogyasztókhoz. Ugyanakkor a Porcelángyár meg a bogádi termelőszövetkezet területén jelenleg is üzemelő gázfogyasztó berendezések, kemencék égői mellett, a bányagáz égési tulajdonságainak megfelelő égőket is fel kell szerelni. A biztonságos gázszolgáltatás érdekében, ha a bányagáz netán kimaradna —, meg kell tartani a kapcsolatot a városi gázhálózattal — készenlétben kell lenniük a berendezéseknek a városi gáz felhasználására is. A vázolt műszaki berendezések megvalósításának és üzembe állításának összes költsége meghaladja a 45 millió forintot, az évi üzemeltetésé pedig majdnem 7 millió forint. Ezzel szemben az elégetett benzin megtakarításából adódó tiszta haszon (levonva a bányagáz eladási árát), évente 27 millió forint. A beruházás két év alatt megtérülne. S mégis évek óta egyhelyben topog a bányagáz-hasznosítás ügye! Dr. Gősi Pál osztályvezető (Mélyépítési Tervező Vállalat) 836 A JÁRVÁNY Mi okozza a titokzatos spanyolországi tüdőgyulladás-járványt? E kérdésre hetek óta nem tudjuk a választ. Hol azt röppentették világgá a hírügynökségek, hogy a Mycoplasma pneumoniae nevű kórokozót találták meg a betegekben, hol az influenzavírust gyanúsították a járvány terjesztésével. De az sincs kizárva, hogy egy új, mindmáig ismeretlen mikroba kelti a bajt. Ez már csak azért sem lehetetlen, mert jelenleg kéttucatnyinál is több kórokozót ismerünk, amely tüdőgyulladást vagy hozzá hasonló tüneteket okozhat. Az 1930-as években fölfedezett szulfonamidoknak, majd a penicillinnek a jóvoltából számottevően megcsappant a járványos tüdőgyulladásban megbetegedettek és meghaltak száma. De a világ sok országában még mindig a tüdőgyulladásos betegek teszik ki a nagyobb kórházakban ápoltak 10 százalékát, s az Egyesült Államokban változatlanul az ötödik helyen áll ez a betegség a halálokok listáján. Nincs évszakhoz kötve Tüdőgyulladást legfőképp két mikroba okoz: a már említett Mycoplasma pneumoniae és a Streptococcus pneumoniae (az utóbbit pneumokokkusznnak is nevezik). A mikoplazmás tüdőgyulladás az összes tüdőgyulladásos eset 10-20 százalékát teszi ki. De ennél biztosan többen kapják meg e bajt, hiszen amikor a mikoplazmák enyhe tüneteket okoznak, a betegek egy része nem fordul orvoshoz, s az is megesik, hogy kezelik ugyan a beteget, de nem próbálják meg kimutatni a kórokozót. Minthogy a betegség lappangási ideje két-három hét, ennyi idő alatt egy közösségben (kaszárnyában, diákotthonban stb.) élők közül többen is megfertőződhetnek. A mikoplazmás tüdőgyulladás az év bármelyik hónapjában előfordulhat, de mert a nyári hónapokban az átlagosnál több beteg szenved tőle, ezzel elkülönül a pneumokokkuszos tüdőgyulladástól, amellyel a betegek jobbára a téli hónapokban fordulnak orvoshoz. A mikoplazmás tüdőgyulladás rendszerint fokozatosan alakul ki. E betegségnek a kezdeti tünetei — a fáradtság, a fejfájás, az izomfájdalom — sokszor annyira gyengék, hogy a beteg meghűlésnek tulajdonítja a rossz közérzetét, s lábon hordja ki tüdőgyulladását. Sokan még akkor sem fordulnak orvoshoz, amikor — néhány nap múltán — gyakori és fájdalmas köhögési ingerük s hőemelkedésük vagy lázuk támad. E tüdőgyulladásra jellemző, hogy a köhögés eleinte száraz, a láz csak ritkán éri el a 39 Celsius-fokot, a betegnek rendszerint nem szúr a mellkasa, s nem rendellenes a légzése és a szívműködése sem. A baj felismerésében elsősorban a tüdőátvilágítás és a vér mikoplazmákra fajlagos ellenanyagainak föllelése segíti az orvost. A mikoplazmás tüdőgyulladás többnyire magától is hamar meggyógyul, s általában szövődményeket