Élet és Tudomány, 1981. július-december (36. évfolyam, 27-52. szám)

1981-10-23 / 43. szám

Később azonban a magyarországi fejlemények miatt — de még októ­ber 23-a előtt! — az angol, a fran­cia és az izraeli vezetők úgy dön­töttek, hogy október 27-e és 30-a között támadják meg Egyiptomot .Erről tanúskodik Moshé Dajan tá­bornoknak, az izraeli hadsereg ak­kori vezérkari főnökének Diary of the Sinai Campaign [Napló a sínai hadjáratról] című könyve, vala­mint Herman Finer: Dulles over Suez [Dulles Szuezről] című köny­ve.) A támadók hírszerzésének ala­pos információi voltak a magyar­országi válsághelyzetről, sőt, maguk is részt vettek a válsághelyzet elő­készítésében és annak ellenforra­dalmi fordulattá való fejlesztésében — ha nem is olyan nagy mérték­ben, mint az amerikai kormánykö­rök és intézmények. Hamarosan kiderült, hogy rosz­­szul számítottak, a szocialista or­szágok támogatását élvező Egyipto­mot nem tudják térdre kényszerí­teni. VISSZAKOZNI KELLETT S ahogy nem sikerültek az an­gol—francia—izraeli erőfeszítések, ugyanúgy visszakozni kényszerült Magyarországon az Egyesült Álla­mok. A megalakult Forradalmi Mun­kás-Paraszt Kormánynak az ellen­­forradalom felszámolására tett ha­tározott intézkedései, a szovjet kor­mány és számos szocialista ország gyors segítségnyújtása visszaretten­tette az amerikai vezetést­ egy olyan lépéstől, amely egy újabb világhá­ború veszélyét jelentette volna. Be­bizonyosodott, hogy az erőviszonyok 1945 óta gyökeresen átalakultak, s a létrejött és megerősödött szocialista világrendszer erői el tudják vágni az újabb háború felé vezető utat, meg tudják állítani az imperialista hatalmakat a világot újabb meg újabb háborúval felosztó terveik megvalósításában. Az erőviszonyok­nak­­ ezt az átalakulását már az 1950—1953-as koreai háború idősza­kában tapasztalhatta a világ, s erről bizonyosodott meg 1956 októberében és novemberben is. Az amerikai kormány kitért a háború elől, mert olyan ellenféllel került volna szem­be, amely kellő politikai, gazdasági és katonai erővel rendelkezett ah­hoz, hogy megvédje a szocialista vi­lágot,­­ a fölszabadult, függetlenné vált népeket és nemzeteket. A magyarországi ellenforradalmi kibontakozásnak a gyors fölszámo­lása olyan következményekkel is járt, hogy az amerikai vezetésben és a közvéleményben erőteljesen jelen levő háborúpárti politikusok és ka­tonai vezetők befolyása meggyen­gült, s 1956. november 4-étől a jó­zanabb megfontolás került előtérbe. Ez az utólagos „józanság” persze nem mentesíti az USA kormányza­tát a felelősség alól mindazért, amit a magyarországi viszonyok felforgatásáért 1956-ban és az előtt tett. Hollós Ervin Kérdezz-felelek ! Milyen módon a legcélszerűbb mélyhűtőben tárolni a romlékony nyers­húsféléket? A feleségem alumíniumfóliába csomagolta, én meg azt ajánlot­tam, hogy inkább vászonkendőbe burkolja őket. Családi vitájuk eldöntését kéri tőlünk Csehszlovákiából Szütsy Lóránt tapolcsányi olvasónk. Kérdésére dr. Zajkás Gábor főorvos válaszol: Sajnos nem érthetünk egyet önnel. A vászonkendő kevésbé alkalmas a szó­ban forgó célra, mert nedvszívó hatású, beleragad, ráfagy a húsra, s csak hosszas áztatással szedhető le róla. Az effajta csomagolásra jobb az alumí­niumfólia — ez ugyanis zsírt, nedvességet, szagokat nem ereszt át. (Ha ez nincs kéznél, akkor helyette egyéb — élelmiszertárolásra alkalmas — mű­anyag borítás, például nylonzacskó is felhasználható.) Azt is tudnunk kell, hogy a tárolás előtt a húst tanácsos megmosni, majd tiszta konyharuhával megtörölgetni. Csak ezután csomagoljuk alufóliába s helyezzük el a mélyhű­tőben! Ily módon a két- vagy háromcsillagos hűtőszekrény mélyhűtő részé­ben (mínusz 18 Celsius-fokon) a nyers hús hosszabb ideig, akár hetekig is tá­rolható. Egyetlen veszély azonban még itt is fenyeget: bizonyos hidegtűrő mikrobák és penészgombák ilyen alacsony hőmérsékleten is elszaporodhat­nak és lerakódhatnak a hús felületén! Ezt megakadályozandó ajánlatos, hogy a hűtőszekrény mélyhűtő részét is rendszeresen (hetenként­ kéthetenként) alaposan kitakarítsuk, meleg vizes ruhával lemossuk! Az üzletben gyakran kaphatók leértékelt konzervek. Hogyan állapíthatom meg, hogy mennyi idősek, s nem romlottak-e? — kérdezi Kun Pál miskolci olvasónk. Kérdezz — Felelek rovatunk válaszol: Az üzletekben árusított ételkonzervek eltarthatóságának idejét rendszere­sen ellenőrzik. A konzervek, ha elkészítésükkor tökéletes csírátlanításon mennek keresztül — tehát ha légmentesen zártak, és hővel kezelték őket —, általában 12—18 hónapig (üveges konzervek 24 hónapig) tarthatók el bakté­riumos romlás veszélye és minőségük csökkenése nélkül. A leszállított áron vásárolt konzervek már csak rövid­ ideig tárolhatók! Ha valamely dobozos konzerv romlott, azt a felnyitás előtt legszembetű­nőbben az árulja el, hogy fémdobozának a teteje felpúposodik. Ezt az okoz­za, hogy mérgező gázok fejlődnek benne — ezeket a felnyitás után nyomban érezhetjük is. Az üveges vagy a műanyag csomagolású konzervek minőségé­nek külsőleges elbírálásában megbízhatóan vezet nyomra a megszokottól el­térő szín (vagy íz), a szúrós, erjedt szag, a tapadós, ragacsos állomány és a bur­kolat sérülése. Ezek közül akár csak egynek a tünete is jogos gyanút kelt: a konzerv romlott, nem fogyasztható, mert ételmérgezést okozhat! A konzerveken kötelező feltüntetni a gyártási adatokat. Ha az áru szöveges ismertetőjében nem olvashatók dátumszerű adatok, akkor a szükséges tá­jékoztatást az a rejtjeles felirat adja meg, amelyet a fémdoboz tetejére, ille­tőleg üveges konzerveken a zárógyűrűre nyomnak rá a gyártáskor. E kód­­számok első számjegye a gyártás évét jelzi (például 1­980-ban készített kon­zerveken ez a szám 0), a második jelzés a gyártás hónapját (az 1—9. hónapot számokkal, az okt., nov., dec. hónapokat így — betűkkel rövidítve — tünte­tik föl), a harmadik-negyedik a gyár jele (például a 14-es a Budapesti Kon­zervgyáré), az azt követő két számjegy a gyári főzetszám. S ezzel lehet, hogy vége is a számsornak, attól függően, hogy a termék azonosítását igazoló há­rom számjegyet folytatólagosan írják-e ki, vagy az előbbi számsor alatt tün­tetik fel. (Ez a jelölés érvényes, amíg a most készülő belkereskedelmi rendel­kezés nem egységesíti a konzervek rejtjeles feliratát.) Elképzelhető-e, hogy hazánkban is felhasználjuk azt a forgalmat könnyítő berendezést, amelyet Szovjet-Moldávia fővárosában, Kisinyovban láttam: a legforgalmasabb útkereszteződésekben a forgalomirányító lámpák fölött egy jól megvilágított időjelző készülék is van, amelyen számok mutatják, hogy a piros fény még hány másodpercig ég, így a kereszteződéshez érkező gépjár­művezető előre tájékozódva gazdaságosabban ki tudja használni az időt és az üzemanyagot is — írja levelében Magocsa László kisvárdai olvasónk. Lányi Péter, a Közúti Közlekedési Tudományos Kutatóintézet (KÖTUKI) munkatársa válaszol: Hasonló kezdeményezésekről más országok szakembereitől is hallottunk az elmúlt években, bár — sajnos — az értékelő mérési eredményeket még sehol sem tették közzé. Ha az időjelzést néhány száz méterről jól látják a közeledő járművek vezetői, ez kétségtelenül hasznos, energiatakarékos „szol­gáltatás” lehet. Ha azonban egymás szomszédságában (100 m-en belül) több forgalmas csomópont van, vagy ha hosszú, torlódó sorok alakulnak ki, egy­szeriben hátrányossá válik a dolog, mert a lassan guruló járművek „csörgő” sorai, esetleg keresztirányban dugulást okoznak. A jelzésnél várhatóan hosszú állásra kényszerített járművek motorjainak esetleges leállítása környezetvédelmi szempontból egyértelműen hasznos, de járműgépészeti szempontból — például indítási veszteségek miatt — egy­szeriben hátrányosnak bizonyul. Ezért a motor leállításával szerezhető előny nehezen értékelhető. Sokkal nagyobb előnyöket kínál az energiafelhasználás, a környezetvédelem, a közlekedési kényelem stb. szempontjából az általá­nosan elterjedt jelzőlámpa-összehangolás és néhány más — hazánkban még nem alkalmazott — eljárás. 1356

Next