Élet és Tudomány, 1981. július-december (36. évfolyam, 27-52. szám)
1981-10-23 / 43. szám
Később azonban a magyarországi fejlemények miatt — de még október 23-a előtt! — az angol, a francia és az izraeli vezetők úgy döntöttek, hogy október 27-e és 30-a között támadják meg Egyiptomot .Erről tanúskodik Moshé Dajan tábornoknak, az izraeli hadsereg akkori vezérkari főnökének Diary of the Sinai Campaign [Napló a sínai hadjáratról] című könyve, valamint Herman Finer: Dulles over Suez [Dulles Szuezről] című könyve.) A támadók hírszerzésének alapos információi voltak a magyarországi válsághelyzetről, sőt, maguk is részt vettek a válsághelyzet előkészítésében és annak ellenforradalmi fordulattá való fejlesztésében — ha nem is olyan nagy mértékben, mint az amerikai kormánykörök és intézmények. Hamarosan kiderült, hogy roszszul számítottak, a szocialista országok támogatását élvező Egyiptomot nem tudják térdre kényszeríteni. VISSZAKOZNI KELLETT S ahogy nem sikerültek az angol—francia—izraeli erőfeszítések, ugyanúgy visszakozni kényszerült Magyarországon az Egyesült Államok. A megalakult Forradalmi Munkás-Paraszt Kormánynak az ellenforradalom felszámolására tett határozott intézkedései, a szovjet kormány és számos szocialista ország gyors segítségnyújtása visszarettentette az amerikai vezetést egy olyan lépéstől, amely egy újabb világháború veszélyét jelentette volna. Bebizonyosodott, hogy az erőviszonyok 1945 óta gyökeresen átalakultak, s a létrejött és megerősödött szocialista világrendszer erői el tudják vágni az újabb háború felé vezető utat, meg tudják állítani az imperialista hatalmakat a világot újabb meg újabb háborúval felosztó terveik megvalósításában. Az erőviszonyoknak ezt az átalakulását már az 1950—1953-as koreai háború időszakában tapasztalhatta a világ, s erről bizonyosodott meg 1956 októberében és novemberben is. Az amerikai kormány kitért a háború elől, mert olyan ellenféllel került volna szembe, amely kellő politikai, gazdasági és katonai erővel rendelkezett ahhoz, hogy megvédje a szocialista világot, a fölszabadult, függetlenné vált népeket és nemzeteket. A magyarországi ellenforradalmi kibontakozásnak a gyors fölszámolása olyan következményekkel is járt, hogy az amerikai vezetésben és a közvéleményben erőteljesen jelen levő háborúpárti politikusok és katonai vezetők befolyása meggyengült, s 1956. november 4-étől a józanabb megfontolás került előtérbe. Ez az utólagos „józanság” persze nem mentesíti az USA kormányzatát a felelősség alól mindazért, amit a magyarországi viszonyok felforgatásáért 1956-ban és az előtt tett. Hollós Ervin Kérdezz-felelek ! Milyen módon a legcélszerűbb mélyhűtőben tárolni a romlékony nyershúsféléket? A feleségem alumíniumfóliába csomagolta, én meg azt ajánlottam, hogy inkább vászonkendőbe burkolja őket. Családi vitájuk eldöntését kéri tőlünk Csehszlovákiából Szütsy Lóránt tapolcsányi olvasónk. Kérdésére dr. Zajkás Gábor főorvos válaszol: Sajnos nem érthetünk egyet önnel. A vászonkendő kevésbé alkalmas a szóban forgó célra, mert nedvszívó hatású, beleragad, ráfagy a húsra, s csak hosszas áztatással szedhető le róla. Az effajta csomagolásra jobb az alumíniumfólia — ez ugyanis zsírt, nedvességet, szagokat nem ereszt át. (Ha ez nincs kéznél, akkor helyette egyéb — élelmiszertárolásra alkalmas — műanyag borítás, például nylonzacskó is felhasználható.) Azt is tudnunk kell, hogy a tárolás előtt a húst tanácsos megmosni, majd tiszta konyharuhával megtörölgetni. Csak ezután csomagoljuk alufóliába s helyezzük el a mélyhűtőben! Ily módon a két- vagy háromcsillagos hűtőszekrény mélyhűtő részében (mínusz 18 Celsius-fokon) a nyers hús hosszabb ideig, akár hetekig is tárolható. Egyetlen veszély azonban még itt is fenyeget: bizonyos hidegtűrő mikrobák és penészgombák ilyen alacsony hőmérsékleten is elszaporodhatnak és lerakódhatnak a hús felületén! Ezt megakadályozandó ajánlatos, hogy a hűtőszekrény mélyhűtő részét is rendszeresen (hetenként kéthetenként) alaposan kitakarítsuk, meleg vizes ruhával lemossuk! Az üzletben gyakran kaphatók leértékelt konzervek. Hogyan állapíthatom meg, hogy mennyi idősek, s nem romlottak-e? — kérdezi Kun Pál miskolci olvasónk. Kérdezz — Felelek rovatunk válaszol: Az üzletekben árusított ételkonzervek eltarthatóságának idejét rendszeresen ellenőrzik. A konzervek, ha elkészítésükkor tökéletes csírátlanításon mennek keresztül — tehát ha légmentesen zártak, és hővel kezelték őket —, általában 12—18 hónapig (üveges konzervek 24 hónapig) tarthatók el baktériumos romlás veszélye és minőségük csökkenése nélkül. A leszállított áron vásárolt konzervek már csak rövid ideig tárolhatók! Ha valamely dobozos konzerv romlott, azt a felnyitás előtt legszembetűnőbben az árulja el, hogy fémdobozának a teteje felpúposodik. Ezt az okozza, hogy mérgező gázok fejlődnek benne — ezeket a felnyitás után nyomban érezhetjük is. Az üveges vagy a műanyag csomagolású konzervek minőségének külsőleges elbírálásában megbízhatóan vezet nyomra a megszokottól eltérő szín (vagy íz), a szúrós, erjedt szag, a tapadós, ragacsos állomány és a burkolat sérülése. Ezek közül akár csak egynek a tünete is jogos gyanút kelt: a konzerv romlott, nem fogyasztható, mert ételmérgezést okozhat! A konzerveken kötelező feltüntetni a gyártási adatokat. Ha az áru szöveges ismertetőjében nem olvashatók dátumszerű adatok, akkor a szükséges tájékoztatást az a rejtjeles felirat adja meg, amelyet a fémdoboz tetejére, illetőleg üveges konzerveken a zárógyűrűre nyomnak rá a gyártáskor. E kódszámok első számjegye a gyártás évét jelzi (például 1980-ban készített konzerveken ez a szám 0), a második jelzés a gyártás hónapját (az 1—9. hónapot számokkal, az okt., nov., dec. hónapokat így — betűkkel rövidítve — tüntetik föl), a harmadik-negyedik a gyár jele (például a 14-es a Budapesti Konzervgyáré), az azt követő két számjegy a gyári főzetszám. S ezzel lehet, hogy vége is a számsornak, attól függően, hogy a termék azonosítását igazoló három számjegyet folytatólagosan írják-e ki, vagy az előbbi számsor alatt tüntetik fel. (Ez a jelölés érvényes, amíg a most készülő belkereskedelmi rendelkezés nem egységesíti a konzervek rejtjeles feliratát.) Elképzelhető-e, hogy hazánkban is felhasználjuk azt a forgalmat könnyítő berendezést, amelyet Szovjet-Moldávia fővárosában, Kisinyovban láttam: a legforgalmasabb útkereszteződésekben a forgalomirányító lámpák fölött egy jól megvilágított időjelző készülék is van, amelyen számok mutatják, hogy a piros fény még hány másodpercig ég, így a kereszteződéshez érkező gépjárművezető előre tájékozódva gazdaságosabban ki tudja használni az időt és az üzemanyagot is — írja levelében Magocsa László kisvárdai olvasónk. Lányi Péter, a Közúti Közlekedési Tudományos Kutatóintézet (KÖTUKI) munkatársa válaszol: Hasonló kezdeményezésekről más országok szakembereitől is hallottunk az elmúlt években, bár — sajnos — az értékelő mérési eredményeket még sehol sem tették közzé. Ha az időjelzést néhány száz méterről jól látják a közeledő járművek vezetői, ez kétségtelenül hasznos, energiatakarékos „szolgáltatás” lehet. Ha azonban egymás szomszédságában (100 m-en belül) több forgalmas csomópont van, vagy ha hosszú, torlódó sorok alakulnak ki, egyszeriben hátrányossá válik a dolog, mert a lassan guruló járművek „csörgő” sorai, esetleg keresztirányban dugulást okoznak. A jelzésnél várhatóan hosszú állásra kényszerített járművek motorjainak esetleges leállítása környezetvédelmi szempontból egyértelműen hasznos, de járműgépészeti szempontból — például indítási veszteségek miatt — egyszeriben hátrányosnak bizonyul. Ezért a motor leállításával szerezhető előny nehezen értékelhető. Sokkal nagyobb előnyöket kínál az energiafelhasználás, a környezetvédelem, a közlekedési kényelem stb. szempontjából az általánosan elterjedt jelzőlámpa-összehangolás és néhány más — hazánkban még nem alkalmazott — eljárás. 1356