Élet és Tudomány, 1981. július-december (36. évfolyam, 27-52. szám)

1981-08-14 / 33. szám

Gyakran — nagy izgalmat keltő bűntény után — a nyomozónak várnia kell a tanú kihallgatásával, mert az ,,sokkot” kapott, s vallomá­sa különben összefüggéstelen, érték­telen lesz. Baj az is, ha a tanú fű­­nek-fának, többször is elmesélgeti élményeit, mert minden újabb el­mesélés megváltoztathatja, elfedheti az eredeti képet. Az esemény felidé­zése egyúttal rekonstruálás is, amely­ben a képzeletnek — ha meg nem értett folyamatról van szó — túlsá­gosa­n nagy szerep juthat. A tanú, főként ha gyermek, könnyen befo­lyásolható. A középpontban érzi magát. Figyeli a nyomozó arcát, s általában arra törekszik — ha segí­teni akarja munkáját —, hogy a nyomozó meg legyen vele elégedve, az arcáról akar olvasni. Ha a nyo­mozó nem vigyáz, „szuggesztív” kérdéseivel, hanghordozásávall, arc­játékával és taglej­tésével a maga képzelete szerint alakíthatja a val­lomást. Hamis vallomást nemcsak bűnöző tehet. Gyakran ártatlan személyek, akikre gyanú háramlik, vagy akik tévesen gyanúsítottnak érzik magu­kat, hogy mentsék magukat, hamis vallomást tesznek. Vagy hiúságból, félelemből, a hatóság iránt érzett ellenszenvből, bosszúból, érdekből (a terhelt a rokona, barátja, szerelme stb.) megvesztegetés miatt stb. vall hamisan a tanú. Lehet érdekelt vagy érdektelen az ügyben; minden olyan tanú érdekelt, a­kinek anyagi, erkölcsi kára vagy éppen haszna származik az ügy kimeneteléből. Régóta ismeretesek a tanúk lélek­tani típusai: a fecsegő, akinek hosz­­szú lére eresztett szövegéből a lé­nyeget alig lehet kihámozni, s akit minduntalan vissza kell rántani megfelelő kérdésekkel a helyes irányba. (Persze, van aki szándéko­sa beszél mellé). A félénk tanú tart a terhelt bosszújától. A nehézkes, szófukar tanút emlékeztető kérdé­sekkel kell ösztökélni. A hiú tanú túlságosan érzi a saját fontosságát, ezért fontoskodik, állításait eltúloz­za. Más csoportosítás szerint vannak leíró tanúk, akik egyszerűen azt mondják el, amit tapasztaltak, az imaginizáló típusúak ellenében értel­met, logikus összefüggést keresnek észleléseikben, nemritkán detektív­­nek érzik magukat ilyenkor. Nagy a különbség a gyermekek és a felnőttek tanúvallomása között. Ugyan már a 6—8 éves gyermek is lehet jó megfigyelő, de a felnőtthöz viszonyítva sokkal kisebb mértékben és rövidebb ideig­­tudja a figyelmét összpontosítani, sokkal kevesebb a tapasztalata, ezért nem is érti min­dig a látottakat, erősebben is befo­lyásolható, szuggerálható. A gyer­mek képzelete élénk, ezért a részle­teket tovább építi. Szókincse ki­sebb, s a szavak értelmével nincs pontosan tisztában. Ellenben a serdülő fiúk tanúvallomása igen ér­tékes lehet, mert ők kíváncsiak, für­készve nézik a világot, vannak már tapasztalataik. Az ilyen korú lá­nyok gyakran képzelgésre hajlamo­sak, s a vallomásaikat sokszor ki­színezik. A gyermeket a nyomozó a szülők (kivéve a nemi bűncselekményeket), a pedagógus vagy a gyermekorvos jelenlétében hallgatja ki, rövid idő­re veszi igénybe, s mert a gyerme­kek hamar elfáradnak, csak világos, a lényegre törő­­kérdéseket tesz föl neki. Sokan nem jelentkeznek Tanúként kell kihallgatni minden olyan személyt, akinek közvetlen vagy közvetett tapasztalata, tudomá­sa van az ügyről. Sok tanú idegen­kedik a törvény előtti „hercehurcá­tól”, vagy egyáltalán nincs is tuda­tában annak, hogy fontos adatok birtokában van, ezért önként nem is jelentkezik. Az ilyen „rejtett” ta­núkat a nyomozás deríti föl. A ter­helt vagy a sértett lakóhelyén, mun­kahelyén, szórakozóhelyein, környe­zetében, ismerősei körében többen is szolgáltathatnak adatokat, olyanok is, akik esetleg a tett színhelyére oda- és elvezető utakon tartózkod­tak a kérdéses időpontban. Ezért ér­tékes felvilágosítást adhatnak azok, akik egy meghatározott körzetben dolgoznak: közlekedési alkalmazot­taik, taxisok, pályamunkások, alkal­mi munkások, újságárusok, italbolti alkalmazottak, rebusok, találkahe­lyek dolgozói, bizományi és zálog­házak alkalmazottai, a postástól a pásztorig és a játszó gyermekekig mindenki ... Nyomra vezethetnek a járókelők által a tetthely környékén talált és meggondolatlanul elvitt tárgyak is. A tanúkat sokszor házról házra jár­va kutatják fel, faluhelyen ,­kido­­boltatják”, felhívást intéz hozzájuk a Kék Fény. Tanúként mindenki köteles önként vagy idézésre meg­jelenni, a törvény elrendelheti a ta­núk elővezettetését. (Erre azonban lélektani okok miatt ritkán kerül sor). A tanúkat a nyomozó négy­­szemközt hallgatja ki (kivételesen szakértő vagy tolmács jelenlétében). A nyomozó ilyenkor mindig előre alaposan felkészül, „forgatókönyvé­ben” minden személyi és tárgyi bi­zonyíték szerepel, adatai vannak ar­ról, milyen viszonyban állhat a tanú a terhelttel vagy a sértettel. Kérdé­seit megfelelő logikus sorrendben felírta, és szükség esetén bizonyíté­kokra is utalhat. A nyomozó a hamis tanúvallomás­ra is felkészül, a betanult, átlátszó, hamis vallomásokat kiemelt kérdés­sel zavarja meg, elismételteti a gya­nús részleteket. Ilyenkor a hamis talmúzó kizökken betanult szövegé­ből, a keresztkérdések megzavarják, ismétlései közben változtat, s mivel a kitalált dolgok­­törvényszerűen nem függenek össze a valóság ele­meivel, a hamis tanú rendszerint önmagával kerül ellentmondásba. A nyomozó először minden tanút kötetlen elbeszélésre kér fel: mond­jon el mindent az ügyről, amit tud, esetleg olyasmit is, amit mellékes­nek vél. A tanú hiányos emlékeze­tét a­­nyomozó serkentő kérdésekkel eleveníti föl. Sokszor egy-egy idő­pont és hely szomszédságára utaló kérdés (milyen dátum lehetett?; fi­zetés előtt, után, vasárnap, ünnep­nap táján? stb.), vagy a helyszínelés segít felszínre hozni értékes adato­kat. A tanúkat egymástól függetlenül, a terhelt és a sértett távollétében kell kihallgatni, hiszen minden ösz­­szebeszélést ki kell zárni. Olykor azonban elengedhetetlen a szembe­sítés (például ha a terheltet több személy közül kell kiválasztani). A perdöntő tanúvallomásokat nemcsak a nyomozó előtt,­­hanem a bírósági tárgyaláson is meg kell ismételni: ott a vád és a védelem kereszttüzé­ben különösen látványosan dombo­rodik ki az az erkölcsi felelősség, amely a tanúkra hárul. Horváth György Péter A bírósági tárgyalásokon szintén fontos szerepet játszanak a tanúk (MTI Fotó felvételei)

Next