Élet és Tudomány, 1982. január-június (37. évfolyam, 1-26. szám)
1982-01-01 / 1. szám
MINDEN KEDVES OLVASÓNKNAK BOLDOG ÚJ ÉVET KÍVÁNUNK! Tartalom XXXVII. évf. 1. szám 1982. I. 1. 3 NÉGYSZÁZ ESZTENDŐS A GERGELY-NAPTÁR Dr. Kelecsényi Gábor 6 MIT BIZONYÍT A NÉGYSZÁLLÁSI JÁSZ TEMETŐ? Dr. Selmeczi László 9 AZ MTA SZEGEDI BIOLÓGIAI KÖZPONTJÁNAK TÍZ ÉVE Ludas M. László 12 NYELV ÉS ÉLET: SPORTNEMZET VAGYUNK Dr. Szilágyi Ferenc 13 TÖBB MILLIÓ ÉVES MŰTRÁGYA - OLAJPALA A NÖVÉNYTERMESZTÉSBEN Solti Gábor 15 A MÉZESBÖDÖNÖK ÉLETE Szalay Margit 16 „LÉZERSZÍNHÁZ” A PLANETÁRIUMBAN Hegedős László A TALASSZÉMIA Dr. Szentpéteri Katalin 21 A HÉTKÖZNAPOK LÉLEKTANA: A TELEFON Oláh Tamás 22 A SZEXUALITÁSRÓL AZ ÓKORTÓL NAPJAINKIGAZ ÓKORI INDIA Karsai György 26 KIÁLLÍTÁS A KALOCSAI SCHÖFFERGYÜJTEMÉNY 27 A TUDOMÁNY VILÁGA 31 A HÁTLAPON: A FARAGÓ PÁSZTOR Dr. Imre Mária Címképünk: Az MTA Szegedi Biológiai Központjának jelképe e sejtes szerkezetű acélgömb, Józsa Bálint alkotása (Dushka Béla felvétele Az MTA Szegedi Biológiai Központjának tíz éve című cikkünkhöz.) A következő számunk tartalmából: A Sztva Poikilé feltárása 0 A buborékmemóriák működése 0 Szerelmi élet a régi Kínában San Francisco százéves kábelvasútja 0 Az állatvilág változó törzsfája 0 Miképp működik a bélnyálkahártya? 0 Földi figyelő 0 Egy családi hagyaték vallomásai 0 A tudomány világa a Kedves Élet és Tudomány! Lapjuk 1981. évi 46. számában érdekes beszámoló foglalkozott a Budapesti Történeti Múzeum új kiállításának a látnivalóival. Ennek kapcsán szó esett az ELSŐ BUDAPESTI AUTÓBUSZOK századeleji megjelenéséről, úgyszintén a korabeli gyalogosforgalomról is. Engedjék meg, hogy a szóban forgó cikknek ezt a részét pontosabban kifejtsem, emellett több olyan idevágó adatot is közöljek, amelyet ma már velem együtt csak néhány — sajnos egyre kevesebb — kortársam emlékezete őriz. De nem hagyatkozom csupán a memóriámra: a budapesti közlekedés történetével foglalkozó szakirodalomból hiányzó néhány érdekesebb adatot sikerült legutóbb az egykori Városháza hivatalos lapjának, a Fővárosi Közlönynek régi évfolyamaiból kibányásznom. A budapesti autóbusz a múlt század harmincas éveiben a pesti utcákon megjelent lóvontatta omnibusz közvetlen utóda. Bár a fővárosban századunk elejére már igen kiterjedt villamosvasúti hálózat épült ki, a fürge villamos mellett jól megélt az olcsóbb díjszabású döcögős omnibusz is. Mivel a Lánchídon és az Alagúton nem lehetett a villamost átvezetni, ezért az Andrássy út (Népköztársaság útja) felől a Krisztinaváros vagy a mai Moszkva tér környéke gyorsan csak a lassú, de rövidebb útvonalú omnibusszal volt elérhető. A századforduló európai nagyvárosainak képéhez hozzátartoztak az emeletes — szakkifejezéssel élve: imperiálos — omnibuszok, így volt ez Budapesten is, ahol az omnibusz járműparkjának talán a fele ilyen imperiálos kocsikból állt. (Öt-hatéves kisfiú koromban jómagam is utaztam néhányszor az imperiálon — vagy ahogyan egyik kedves versében Heltai Jenő mondja: „az omnibusz fedélzetén”. Még nagyobb szenzáció volt, ha a kocsis mellé, a bakra ülhettem ki!) Az első világháború kitörése után az omnibusz lóállományának java része a frontokra került, a megmaradt lovakkal csak a kisebb (nem imperiálos) kocsikat tartották üzemben. Az omnibuszvállalat még a háború kitörését megelőző évben a székesfőváros tulajdonába jutott. A város vezetősége elhatározta, hogy az omnibusz vonalait fokozatosan autóbuszüzeműre állítja át. Az első fővárosi autóbuszjáratot 1915. március 1-én helyezték üzembe az Andrássy úton a Vilmos császár út (Bajcsy-Zsilinszky út) és az Aréna út (Dózsa György út) között. Kezdetben két kocsi ingázott: egy akkumulátoros, továbbá egy benzinmotoros üzemű, mindkét autóbusznak nyitott imperiálos kocsiszekrénye volt. (Az egykori autóbuszok modelljei a Közlekedési Múzeumban láthatók, az akkumulátoros autóbuszról jó képet talál az olvasó a nemrég új kiadásban megjelent Budapest Anno... c. albumban.) Az omnibuszhoz hasonlóan az autóbuszok is az Oktogon (November 7. tér) és az Aréna út között nem a fő úttesten, hanem oldalt, az ún. szervizúton közlekedtek. Az akkumulátoros autóbusz részére töltőállomást építettek az Aréna út ligeti oldalán nagyjából a Benczúr utca torkolatával szemben. (A Városligetnek ez a sávja a Felvonulási tér építésekor tűnt el.) Az autóbuszpark nemsokára nyolc nyitott imperiálos, benzinmotoros kocsival bővült, s a járatot a Gizella téren (Vörösmarty tér) és a Váci utcán át a Kígyó térig (Felszabadulás tér) hosszabbították meg. A háborús üzemanyag- és gumiabroncs-hiány miatt 1917. április 10-én a forgalmat megszüntették. Az autóbuszforgalom a régi vonalon csak jóval a háború után, 1921. szeptember 24-én indult meg újra előbb négy, majd további két akkumulátoros üzemű kocsival. Közülük öt darab zárt imperiálos kocsit. Spängler bécsi (Folytatás a 12. oldalon) Kislexikon Cikkeinkben csillag jelzi azokat a kifejezéseket és neveket, amelyek a kislexikonban szerepelnek. GLEJ: az állandóan nedves altalajú földeken előforduló tömör, helyenként zöldes vagy kékes árnyalatú, világosszürke talajrétegnek népies orosz neve. A ~-es réteg színét a különféle vasvegyületek adják. Ezek jelenléte levegőtlen viszonyokra, ennek folytán redukciós folyamatokra mutat. (Olajpala a növénytermesztésben) KINZSÁL: egyélű, keresztvas nélküli szúrófegyver. (Mit bizonyít a négyszállási jász temető?) KUTIKULA vagy CUTICULA (latin): bizonyos sejtek, sejtcsoportok szaruszerű bevonata. A rovarvilágban ezt a szaruszerű bevonatot kitin alkotja. (A mézesbödönök élete) LISSAJOUS-GÖRBE: két, egymásra merőleges irányú rezgés összetevődésekor keletkező görbe. ~-ék jelennek meg a katódsugárcső képernyőjén, ha annak egymásra merőleges lemezpárjaira szinuszosan változó feszültségeket kapcsolunk. („Lézerszínház” a Planetáriumban) SZANDZSÁK: az oszmán birodalom közepes nagyságú közigazgatási területe. A ~ élén a bej állott. A XVI-XVII. században Magyarországnak a török uralom alatt álló része egy ~ot alkotott. (Mit bizonyít a négyszállási jász temető?) SZIMULÁTOR: valamely meghatározott berendezés vagy berendezéstípus viselkedését vagy a benne uralkodó viszonyokat utánzó modell. (A tudomány világa) TÓRUSZ (körgyűrű): olyan forgásfelület, amely egy gömbnek valamely — a gömbön kívül levő - tengely körüli forgásával jön létre, mint e gömbsokaságot burkoló felület. (A tudomány világa)