Élet és Tudomány, 1983. január-június (38. évfolyam, 1-25. szám)
1983-03-25 / 12. szám
MEGÚJUL A BUDAPESTI OPERAHÁZ A világ legnevesebb operaházai — a londoni, a milánói, a bécsi stb. — a múlt század második felében épültek. Ezek sorába tartozik a budapesti, a hajdani nevén Magyar Királyi Operaház is: ez 1879 és 1884 között épült Ybl Miklós tervei alapján. Palota is, üzem is Operánk négy, egymástól élesen elkülönülő részre osztható. Közvetlenül a főhomlokzat mögött, az elülső részben egy palotaszerű belső tér van sok embert befogadó és gazdagon díszített előcsarnokkal és társalgókkal meg széles feljáratokkal. A hatalmas, páholysorokkal övezett nézőtér — elején a zenekari árokkal — még díszesebb, mint az elülső rész. Aztán a vasfüggöny — és a színpadnyílást keretező proszcénium-fal — mögött egy egészen más világ rejtőzik: a színpadtér. Légtere kétszer is nagyobb, mint a nézőtéré. Csupasz, dísztelen falaival, a magasban levő vasrácsozatával, részekre osztott és különkülön is emelhető, süllyeszthető padlózatával meg a teret behálózó cső- és kábelrengetegével szinte semmihez sem hasonlítható. A színpad tereit hátul is egy vasfüggöny határolja. E mögött az előbbihez hasonló méretű tér van: a hátsó színpad. Központi része a színpad megtoldására használható, egyébként a díszletek előkészítésére szolgál. Körülötte asztalos-, festő- és lakatosműhelyek, varrodák stb. vannak. Az Opera megnyitásakor, 1884. szeptember 27-én a korabeli sajtó az olasz neoreneszánsz ízlésvilágát idéző épület erényei közül főként egyszerű, világos alaprajzát és belső közlekedésének a rendjét, kényelmét dicsérte. De elismeréssel írt a nagyszerű arányú főlépcsőről, a Feszty Árpád képeivel díszített, három oldalról loggiákkal határolt emeleti csarnokról A Magyar Állami Operaház 1980 őszén zárta be kapuit, s felújításához még abban az évben hozzákezdtek. A munka most a félidejénél tart. Milyen lesz Operaházunk 1984-ben, felújítása után? A főlépcsőhöz (az Opera megnyitásának évében készült rajz)