Élet és Tudomány, 1984. január-június (39. évfolyam, 1-26. szám)

1984-01-06 / 1. szám

AZ EMBER ETOLÓGIÁJÁRÓL A legelső ellenvetésre, amely szerint az állatok és az ember eredendően különböznek egymástól, s ezért nem alkalmas az etológia az ember magatartásának vizsgá­latára, érdemes azzal kezdeni a válaszunkat, hogy ami­kor Darwin kidolgozta evolúciós elméletét, heves el­lenállásba ütközött, főként azért, mert azt állította, hogy az ember az állatoktól származik. Már jó néhány évtizede túl vagyunk a darwini „majomelmélet” vitá­ján, és mindenki elfogadta, hogy az ember az állatvi­lág legfejlettebb tagja, és ha ez így van, akkor el kell fogadnunk azt is, hogy nemcsak anatómiája és bioké­miája, hanem a magatartása is nagyrészt az állati evo­lúció során alakult ki. MI A KÜLÖNBSÉG? Az ember és az állatok közötti különbségek vizsgá­latát mindig fontosnak tekintették, főként ideológiai okok miatt, s általában azt kívánták a tudománytól: szolgáltasson kézzelfogható bizonyítékokat arra, hogy az ember alapvetően különbözik az állatoktól. Az alapképességek szempontjából semmiképpen sem találni valamiféle szakadékot az állati és az emberi evo­lúció között. Az evolúciós elmélet szerint a különféle tulajdonságok mindig hosszú és fokozatos változásokon keresztül fejlődtek ki; nagyon különös volna, ha az ember vagy egy-egy emberi tulajdonság ez alól a sza­bály alól kivétel volna. Valamiféle különbségnek mégis csak kell lennie, amely magyarázatot ad az emberi társadalom kialakulására és fejlődésének minden eredményére. Ha az igazán lé­nyegi különbségek forrását keressük, nyilvánvaló, hogy az agy modellezési képességét kell ismét szemügyre vennünk, hiszen ebben tapasztalhatók a legfőbb kü­lönbségek. (Erről írtunk lapunk 1982. évi 52. számában — A szerk.) Az állatok egy része képes eltervezni akcióit néhány percre, esetleg néhány órára előre, a legfejlet­tebbek talán még néhány napra is. Az ember azonban évtizedekre szóló terveket készít, s e tervei alapján bo­nyolult gépek, óriásii épületek és hatalmas városok épülnek. Hogyan jöhetett létre ez a már nyivánvalóan minő­séginek tekinthető különbség? A válasz tulajdonkép­pen nagyon egyszerű: az ember az egyetlen olyan faj a Földön, amely ismert sajátosságai alapján arra ké­pes, hogy egyedei a környezeti modelleket közvetlenül átadják egymásnak. A nyelv közvetítésével még a leg­kezdetlegesebb körülmények között élő ember is meg­Az etológia tudománya el­sősorban az állatviselkedés­sel foglalkozik, mégis — szin­te kialakulása óta — igyekszik kapcsolatokat találni más tu­dományterületekkel is. Példá­ul a viselkedés idegrendszeri szabályozó tényezőinek vizs­gálata összekapcsolta az eto­lógiát az idegfiziológiával, s az utóbbi évek kutatásai azt mutatják, hogy ez a kapcsolat nagyon gyümölcsöző. Egyet­len területe van az új kapcso­latoknak, amelyek nagy vitá­kat, sőt felháborodást keltet­tek, ez pedig az emberi ma­gatartás biológiai alapjaival foglalkozó humánetológia. Sokan eleve megkérdőjelezik egy ilyen tudomány létjogát. Az etológia az állati viselke­dés tudománya, nincs „joga" az emberrel is foglalkozni. Az állatok viselkedését nagymér­tékben genetikai tényezők ha­tározzák meg, az emberi vi­selkedés pedig kizárólag a kultúra termékei- mondják -, tehát az etológia koncepciója és módszerei elvileg alkalmat­lanok az ember tudományos igényű vizsgálatára. Emberi gondoskodással felnevel­kedett majomkölyök (Meszleny András felvétele) 3

Next