Élet és Tudomány, 1984. január-június (39. évfolyam, 1-26. szám)
1984-01-06 / 1. szám
AZ EMBER ETOLÓGIÁJÁRÓL A legelső ellenvetésre, amely szerint az állatok és az ember eredendően különböznek egymástól, s ezért nem alkalmas az etológia az ember magatartásának vizsgálatára, érdemes azzal kezdeni a válaszunkat, hogy amikor Darwin kidolgozta evolúciós elméletét, heves ellenállásba ütközött, főként azért, mert azt állította, hogy az ember az állatoktól származik. Már jó néhány évtizede túl vagyunk a darwini „majomelmélet” vitáján, és mindenki elfogadta, hogy az ember az állatvilág legfejlettebb tagja, és ha ez így van, akkor el kell fogadnunk azt is, hogy nemcsak anatómiája és biokémiája, hanem a magatartása is nagyrészt az állati evolúció során alakult ki. MI A KÜLÖNBSÉG? Az ember és az állatok közötti különbségek vizsgálatát mindig fontosnak tekintették, főként ideológiai okok miatt, s általában azt kívánták a tudománytól: szolgáltasson kézzelfogható bizonyítékokat arra, hogy az ember alapvetően különbözik az állatoktól. Az alapképességek szempontjából semmiképpen sem találni valamiféle szakadékot az állati és az emberi evolúció között. Az evolúciós elmélet szerint a különféle tulajdonságok mindig hosszú és fokozatos változásokon keresztül fejlődtek ki; nagyon különös volna, ha az ember vagy egy-egy emberi tulajdonság ez alól a szabály alól kivétel volna. Valamiféle különbségnek mégis csak kell lennie, amely magyarázatot ad az emberi társadalom kialakulására és fejlődésének minden eredményére. Ha az igazán lényegi különbségek forrását keressük, nyilvánvaló, hogy az agy modellezési képességét kell ismét szemügyre vennünk, hiszen ebben tapasztalhatók a legfőbb különbségek. (Erről írtunk lapunk 1982. évi 52. számában — A szerk.) Az állatok egy része képes eltervezni akcióit néhány percre, esetleg néhány órára előre, a legfejlettebbek talán még néhány napra is. Az ember azonban évtizedekre szóló terveket készít, s e tervei alapján bonyolult gépek, óriásii épületek és hatalmas városok épülnek. Hogyan jöhetett létre ez a már nyivánvalóan minőséginek tekinthető különbség? A válasz tulajdonképpen nagyon egyszerű: az ember az egyetlen olyan faj a Földön, amely ismert sajátosságai alapján arra képes, hogy egyedei a környezeti modelleket közvetlenül átadják egymásnak. A nyelv közvetítésével még a legkezdetlegesebb körülmények között élő ember is megAz etológia tudománya elsősorban az állatviselkedéssel foglalkozik, mégis — szinte kialakulása óta — igyekszik kapcsolatokat találni más tudományterületekkel is. Például a viselkedés idegrendszeri szabályozó tényezőinek vizsgálata összekapcsolta az etológiát az idegfiziológiával, s az utóbbi évek kutatásai azt mutatják, hogy ez a kapcsolat nagyon gyümölcsöző. Egyetlen területe van az új kapcsolatoknak, amelyek nagy vitákat, sőt felháborodást keltettek, ez pedig az emberi magatartás biológiai alapjaival foglalkozó humánetológia. Sokan eleve megkérdőjelezik egy ilyen tudomány létjogát. Az etológia az állati viselkedés tudománya, nincs „joga" az emberrel is foglalkozni. Az állatok viselkedését nagymértékben genetikai tényezők határozzák meg, az emberi viselkedés pedig kizárólag a kultúra termékei- mondják -, tehát az etológia koncepciója és módszerei elvileg alkalmatlanok az ember tudományos igényű vizsgálatára. Emberi gondoskodással felnevelkedett majomkölyök (Meszleny András felvétele) 3