Élet és Tudomány, 1984. július-december (39. évfolyam, 27-52. szám)

1984-07-06 / 27. szám

is megjegyezte: „Békés esz­közökkel nem lehet tizen­kétmillió, függetlensége vé­delmére elszánt embert el­tiporni.” A másik, az ankarai nem­zeti kormány nagyobb si­kerrel tevékenykedett. A Nagy-Britannia és eleinte Franciaország támogatását is élvező görög kormány százezres expedíciós hadse­rege 1920 végére ellenőrzé­se alá vonta Kis-Ázsia szá­mottevő részét, nagyjában a Sakarya folyótól nyugat­ra elterülő vidéket, majd a következő év nyarán kö­rülbelül 100 km-nyire meg­közelítette Ankarát. De ak­kor megváltozott a hadi­szerencse. A lendületbe jö­vő török nemzeti hadsereg ellentámadásba ment át. Hosszas csatározások után áttörte a görög védelmet, majd a dumlupinari ütkö­zetben döntő győzelmet aratott. A görögök álma, „Nagy-Hellász” megterem­tése végképp szertefoszlott. Bebizonyosodott, hogy a britek és a franciák kevés­sé törődtek a kisebb szö­vetségesnek adott ígéret be­váltásával azzal, hogy a békeszerződésnek a nem közvetlenül az angol és francia érdekeket szolgáló pontjait érvényesítsék. 1922 szeptemberében a brit ha­jók a legutolsó görög kato­nát is elszállították Kis- Ázsiából. A nemzeti kormány a diplomáciában is szép sike­reket ért el. 1921 elejére különmegállapodásokkal megbontotta az antant egy­ségét: Franciaországot és Olaszországot leválasztotta a nemzeti mozgalom meg­semmisítésében érdekelt Nagy-Britanniá­ról és Gö­rögországról. 1921 már­ciusában pedig barátsági szerződést kötött Szovjet- Oroszországgal, s egyúttal rendezték a kaukázusi orosz—török határ dolgát is. Az új Törökország helye­sen ismerte föl az elemi ér­dekazonosságot saját maga és a Párizs környéki béke­diktátumok átformálásában szintén érdekelt Szovjet- Oroszország között. Kis-Ázsiában még javá­ban dúlt a görög—török há­ború, amikor már megmu­tatkoztak annak jelei, hogy az egységét elvesztő antant hajlandó módosítani a bé­keszerződést. De az első ajánlatok feltételei alig voltak enyhébbek, mint a békeszerződésben foglaltak. Ezért az egyre magabizto­sabb nemzeti kormány még nem válaszolt. Várt egé­szen 1922. szeptember 29- éig, hogy akkor, a kis-ázsiai katonai győzelem után — számára immár elfogadha­tó feltételekkel — köthes­sen fegyverszünetet. Győzelem a tárgyalóasztalnál Mindezek után az 1922 novemberében — a szultán trónfosztásának hónapjá­ban — összeülő lausanne-i konferencián Törökország merőben új hadállásból tár­gyalhatott: ütőképes had­serege volt (az felvonult jó néhány, a sèvres-i szerző­désben elcsatolt területre), sikerült megbontania az antant diplomáciai egység­frontját, és szövetségese­ként tudhatta maga mellett Szovjet-Oroszországot. Em­lítést érdemel az a támoga­tás is, amelyet Törökország az Angliában számottevő befolyású indiai muzulmá­noktól kapott: az angol kor­mányban nemegyszer ko­moly ellentétek alakultak ki az indiai ügyekkel foglalko­zó, illetőleg a „keleti poli­tikát” csináló kabinettagok között. A konferencia meglehető­sen elhúzódott, hiszen a te­rületi ügyeken kívül egy egész sereg egyéb, főkép­pen pénzügyi kérdést is rendezni kellett. Így azután a lausanne-i békeszerződést csak 1923. július 24-én ír­ták alá. A szerződés az új török államnak és vezető­jének, a később Atatürk, vagyis „a törökök atyja” néven tisztelt Musztafa Kemálnak volt nagy diada­la. Egyetlen kivételt (a csak 1939-ben visszakapott is­­kenderuni körzetet) nem tekintve Törökország azóta az akkor szentesített hatá­rok között él. Török Attila 844 EGY VIHAROS ÉVTIZED 1912—1913: a Balkán-háborúk, Törökország elveszti eu­rópai birtokainak zömét. 1914: Törökország belép az első világháborúba a köz­ponti hatalmak oldalán (nov. 12.). 1915—1916: az antant csapatainak kudarca a Dardanel­láknál. 1917: Bagdad és Jeruzsálem elvesztése. 1918: a mudroszi fegyverletétel (okt. 30.). 1919—1922: függetlenségi háború. 1919:­a sivasi és az erzurumi nemzeti kongresszus. 1920: a Nagy Nemzetgyűlés megnyitása (ápr. 23.), a sévres-i béke (aug. 10.), Örményország leigázása. Meg­alakul a kommunista párt (szept. 10.). 1921—1922: védelmi háború Görögország ellen. 1921: barátsági és testvériségi­ szerződés Szovjet-Orosz­­országgal (márc. 16.). Győzelmes ütközet a Sakarya folyónál a görögök ellen. 1922: VI. Mohamedet megfosztják trónjától. 1923: betiltják a kommunista pártot. A lausanne-i szer­ződés (júl. 24.). A Köztársasági Néppárt megalakulása (aug. 9.). Parlamentáris köztársaság kikiáltása (szept. 29.). Kemál Atatürk a köztársasági elnök, Ankara lesz a főváros. (Világtörténelmi enciklopédia) Kérdezz — felelek! Miért ingadozik a Vol­ga folyó szélessége? — kérdezi Mezőfi József budapesti olvasónk. Dr. Fogarasi László földrajzi szakíró válaszol: Azért, mert Európa leghosszabb (3690 km) folyójának, a Volgának a medre az 1933 óta terv­szerűen végzett folyam­szabályozási munkák eredményeképpen szaka­szonként nem egyforma szélességű. A rajta épült ivanovói, uglicsi, ribinsz­­ki, gorkiji, kujbisevi és volgográdi víztárolók, amelyek valójában ha­talmas mesterséges tavak, ezeken a helyeken nagy­mértékben kiszélesítik a folyó partjait. A folyam Kazány és Uljanovszk között a leg­szélesebb: 52 km. Ott épült a Volgának és az északkeletről beleömlő Kámának a vizével fel­­töltött kujbisevi víztáro­ló. Ennek 6500 négyzet­kilométernyi területén tizenegy Balaton férne el! E hatalmas víztöme­get óriási gáttal zárták el, amely a tároló déli részén egyszersmind több mint 1 km hosszúságú vasúti és közúti híd is. A hajókat e helyütt kor­szerű zsiliprendszer eme­li át; ennek egy-egy ka­puja 700 tonnát nyom. A délebbre, Volgográdban 1960 óta üzemelő XXII. Pártkongresszus Erőmű víztárolója 3470 négyzet­kilométernyi területen tárolja a Volga vizét. Gátja a rajta épített zsi­liprendszerrel 26 m-rel megemeli a folyam víz­­szintjét. Ez a műszaki megoldás nemcsak a ha­jóknak, hanem az öntö­zés révén a környező te­rületek mezőgazdaságá­nak is nagyon előnyös. összegezve: ahol a víztárolók vannak a Vol­gán, ott a folyó minde­nütt több km szélességű. Ellenben ahol nincsen felduzzasztva a vize (pél­dául Kujbisev alatt kö­rülbelül 300 km-es hosz­­szúságban), ott 2—3 km­­nyire is ellkeskenyül a folyamóriás. Gorkij alatt mintegy 200 km-es sza­kaszon, a város felett pe­dig majdnem 100 km-es szakaszon még ennél is keskenyebb Európa legna­gyobb folyója.

Next