Élet és Tudomány, 1985. július-december (40. évfolyam, 27-52. szám)

1985-07-05 / 27. szám

Programozott csalódás SZÁMÍTÓGÉP­TURISTÁIKRÓL Ha mérni tudnánk a személyi számítógépek keltette lázat, a lázmérőnek a higanyszála 40 fok körüli értéket mutatna. S ez a láz napról napra nagyobb, a lázgörbe pedig azt mutatja, hogy a „kór" korántsem átmeneti: társadalmi és tömegszervezetek, gyárak és intézmények, egyetemek és iskolák s napi- és hetilapok terjesztik „kórokozóit". Nagyon valószínű, hogy külföldről ezen a nyáron is sokan számítógéppel térnek majd haza nyugatról. Ez jó dolog, hiszen segíti a szá­mítástechnika tömeges el­terjedését. Ám az, aki fel­készületlenül, esetleg csak a mutatós, de nem eléggé őszinte prospektusok alap­ján vásárol, könnyen csap­dába eshet. 100­­ - 200 | Ez a csalódás alapegyen­lete. Valami olyasféle né­zet terjedt el nálunk, hogy a házi, vagyis személyi szá­mítógép azért hódít min­denütt a világon, mert már 100 dollárért is kapható. És ez igaz is. A baj csak az, hogy ez a bizonyos száz­dolláros masina csupán az alapgép, s hogy ez csak jó néhány egységgel kiegészít­ve válik olyan eszközzé, amely már valóban sokféle feladatnak az elvégzésére alkalmas. Az alapgép álta­lában többet ér, mint amennyit kérnek érte. Gyártójának mégis kifize­tődik. Hogyan? Ha valaki megvásárolta az alapgépet. A Commodore család leg­újabb tagjai: C-116, C-16 és a C-plus

Next