Élet és Tudomány, 1985. július-december (40. évfolyam, 27-52. szám)
1985-07-05 / 27. szám
Programozott csalódás SZÁMÍTÓGÉPTURISTÁIKRÓL Ha mérni tudnánk a személyi számítógépek keltette lázat, a lázmérőnek a higanyszála 40 fok körüli értéket mutatna. S ez a láz napról napra nagyobb, a lázgörbe pedig azt mutatja, hogy a „kór" korántsem átmeneti: társadalmi és tömegszervezetek, gyárak és intézmények, egyetemek és iskolák s napi- és hetilapok terjesztik „kórokozóit". Nagyon valószínű, hogy külföldről ezen a nyáron is sokan számítógéppel térnek majd haza nyugatról. Ez jó dolog, hiszen segíti a számítástechnika tömeges elterjedését. Ám az, aki felkészületlenül, esetleg csak a mutatós, de nem eléggé őszinte prospektusok alapján vásárol, könnyen csapdába eshet. 100 - 200 | Ez a csalódás alapegyenlete. Valami olyasféle nézet terjedt el nálunk, hogy a házi, vagyis személyi számítógép azért hódít mindenütt a világon, mert már 100 dollárért is kapható. És ez igaz is. A baj csak az, hogy ez a bizonyos százdolláros masina csupán az alapgép, s hogy ez csak jó néhány egységgel kiegészítve válik olyan eszközzé, amely már valóban sokféle feladatnak az elvégzésére alkalmas. Az alapgép általában többet ér, mint amennyit kérnek érte. Gyártójának mégis kifizetődik. Hogyan? Ha valaki megvásárolta az alapgépet. A Commodore család legújabb tagjai: C-116, C-16 és a C-plus