Élet és Tudomány, 1985. július-december (40. évfolyam, 27-52. szám)

1985-08-30 / 35. szám

télyban a Széchenyi István közleke­déspolitikai életművét bemutató ál­landó kiállítás. 1975 ben pedig Bu­dapesten, a Deák téri csomópont­ban Föld alatti Vasúti Múzeumot avattunk: ott a millenniumi föld­alatti vasút járművei eredeti kör­nyezetükben láthatók. A követke­ző kiállítóhely ismét vidéken létez­.1­át 1978-ban, a nagycenki Széchnyi Múzeumvasút egyik állomásának előterében mintegy tizenöt eredeti kisvasúti mozdonyt állítottunk ki, személy- és teherkocsikkal együtt. A paksi atomerőmű építésével a város új vasútállomást kapott, a régit — a felvételi épülettel, kis fűtőházával és más, a múlt századi mellékvonali állomásokra jellemző épületekkel — szanálásra ítélték. Ezt a szinte páratlan alkalmat ki­használva — a Közlekedési Múze­um kezdeményezésére — létrejött a Paksi Vasúti Múzeum. Látogatói ez év júliusától egy XIX. század végi mellékvonali állomásnak, vá­gányain korabeli mozdonyoknak és vasúti kocsiknak a látványát élvez­hetik. A Magyar Hajózási Részvénytár­saság nemrég átadta a múzeumnak a csaknem 70 éves, 1200 utast befo­gadó Kossuth gőzhajót. Ennek fel­újítása, múzeumhajóvá való átala­kítása hamarosan befejeződik. A hajót a pesti Duna-parton kötjük ki, s termeiben a magyar folyami hajózásnak és a hajógyártásnak a történetét mutatjuk be. Repülők a csarnokban Kormányzatunk a legutóbbi tíz évben mintegy 200 millió forintot áldozott a Közlekedési Múzeum fej­lesztésére. S most múzeumunknak nagyarányú bővüléséről is beszá­molhatunk. A legutóbbi két évben a hajdani városligeti vásárközpont­nak mintegy 5000 négyzetméter alapterületű Petőfi csarnokát felújí­tották, pontosabban újjáépítették. (A régi épületből voltaképpen csak a vasszerkezet maradt meg.) A Köz­lekedési Múzeum ebben az épület­ben — az Ifjúsági Szabadidő-köz­pont helyiségei mellett — mintegy 3900 négyzetméternyi kiállítási te­rületet kapott. A múzeum régi épü­letétől alig kétszáz lépésnyire levő hatalmas csarnoknak a hangver­senytermet körülölelő emeleti részén és az északi oldalon kialakított ter­mében a magyar repülés fölbecsül­­hetetlen értékű emlékeit mutatjuk be. Az új kiállítási csarnok kitűnő le­hetőséget teremt arra, hogy huszon­öt eredeti repülőgépet, ugyanennyi repülőmotort és sok-sok meteoroló­giai és repülőgép-fedélzeti műszert tárjunk a látogatók elé. A legna­gyobb érdeklődésre alighanem a földön elhelyezett vagy a tetőszer­kezetre felfüggesztett tizenhárom történelmi repülőgép tarthat szá­mot. A sort a levegőben Zsélyi Ala­dár 1910-ben épült gépének minden részletében azonos mása nyitja. Ugyancsak felfüggesztve láthatjuk az albertfalvai Magyar Repülőgép­­gyár Rt. első világháborús repülő­gépének 1926-ban épített iskolagép változatát, a Lampich Árpád tervez­te, háromszor világcsúcsot elérő L-2 Róma nevű repülőgépet és a ma is alkotó Rubik Ernő három vi­torlázógépét, a Vöcsököt, a Lepkét és a Pilist. A földszinten állítják ki — egyebek között — a világ legelső olyan utasszállító repülőgépének a Junkers F-13-nak egyetlen épség­ben maradt példányát, amely teljes egészében fémből készült. E géppel repült 1921 októberében IV. Károly Svájcból Magyarországra, hogy a ki­rályi hatalmat visszaállítsa. A gé­pet, amely az AD ASTRA svájci légiforgalmi társaságé volt, s Dénes­ién szállt le, a puccskísérlet után a Légügyi Hivatal elkobozta, s ké­sőbb a Közlekedési Múzeumnak ad­ta. A látnivalók közül kiemelkedik a Szojuz-35 űrhajó kabinja is, ezzel tért vissza a Földre Farkas Bertalan és Valerij Kubászov. A kabinban ott van a magyar űrhajós űrruhája (szkafandere), fölötte pedig az 1000 m2-es fékező ejtőernyő. A Repülési Múzeumban kiállított tárgyakat a Közlekedési Múzeum szakemberei hosszú évek alatt sem tudták volna felújítani. Abban, hogy ezeket mégis láthatjuk, nagy szerepük van a repü­lési ágazat társadalmi munkásainak. Előreláthatólag 1986 végére elké­­szül a múzeum központi épületéhez simuló, mintegy 1800 négyzeméter kiállítási területű új épületszárny is. E háromszintű építmény a közúti és a városi közlekedés történetét bemutató kiállításoknak lesz az ott­hona, s ott rendezzük majd meg a különféle időszaki kiállításokat is. A régi épületben csak a vasúttörté­­neti és a hajózási gyűjtemény ma­rad; ezeknek a kiállítási területe megduplázódik. A múzeum úgy ter­vezi, hogy 1987-ben — élve a na­gyobb hely kínálta lehetőségekkel — valamennyi kiállítását újjáren­dezi. Dr. Bíró József a Közlekedési Múzeum főigazgató-h­­elyettese A helyreállított múzeumépület (1966) A Közlekedési Múzeum Brandenburg típusú iskolagépét társadalmi munkában restaurálták

Next