Élet és Tudomány, 1986. január-június (41. évfolyam, 1-26. szám)
1986-05-16 / 20. szám
NÉGYSZEMKÖZT AZ ORVOSSAL MI INDÍTJA MEG A SZÜLÉST? A koraszülésnek és a szövődményeként gyakran vele járó testi és értelmi elmaradottságnak a megelőzése a szülészet egyik legégetőbb feladata. Ennek az az egyik feltétele, hogy egyre jobban megismerjük azokat a biokémiai és endokrinológiai (hormonális) folyamatokat, amelyek a rendes időben meginduló szülésre jellemzők. Ezeknek ismeretében ugyanis viszonylag könnyen felismerhetjük azokat a változásokat, amelyek — a terhesség vége felé közeledve — koraszülést idézhetnek elő. A szülés megindulásának mechanizmusáról a kutatók java része úgy véli, hogy e folyamatban a magzatnak tevékeny része van, s az anya szervezetének valamiképpen ő jelzi, hogy elérkezett a világrajövetel ideje. Ez korántsem új felismerés, hiszen az orvostudomány atyjaként tisztelt görög Hippokratész már az i. e. V. században azt hirdette, hogy a szülést az érett magzat indítja meg. Juh kontra ember Aligha fér kétség ahhoz, hogy jó néhány hormonnak és biológiailag aktív anyagnak fontos szerepe van a terhesség alatt és a szülés időpontjának szabályozásában. A múlt század utolsó előtti évében figyelték meg, hogy kapcsolat van az agyvelőhiány és a terhesség időtartama között. Elegáns állatkísérletek és embermegfigyelések bizonyították, hogy ha az agyalapi mirigy nem működésképes, vagy ha eltávolítják (állatból) ezt a mirigyet, azaz hormonjainak a hatása nem érvényesül, a terhesség elhúzódik. Ha az anyajuhokat a liliomfélék közé tartozó egyik zászpafaj (a Veratrum californicum) levelével etetik, a magzatok agyalapi mirigye és a köztiagybeli hipotalamusz között nem alakul ki érösszeköttetés, és emiatt ugyanúgy meghosszabbodik a vemhesség, mint amikor egy másik hormontermelő szerv, a mellékvese satnyán fejlődik. Ez a kísérlet arra hívta fel a figyelmet, hogy a szülés csak akkor indul meg a rendes időben, ha a hipotalamusz, az agyalapi mirigy, a mellékvese és természetszerűleg a méhlepény működésképes. De nemcsak a szülés elhúzódásában, hanem a koraszülésben szintén szerepük van bizonyos hormonoknak. Ha az agyalapi mirigynek a mellékvese kéregállományát serkentő hormonját (az ACTH-t) vagy a mellékvesekéreg kortizonját anyajuhokba injekciózzák, idő előtti ellés következik be. Ennek alapján máris érthető, hogy a világrajövetelt megelőzően miért jut az addiginál több kortizon a juhmagzatok mellékveséjéből az anyaállatok vérkeringésébe. Ez a hormon ugyanis úgy hat, hogy fokozza a női nemi hormonok (ösztrogének) képződését a méhlepényben, s elősegíti a vérhutásukat, amellett visszaszorítja ... terhességet óvó progeszteron képződését és hatását. A méhlepényben képződő ösztrogénnek pedig egyebek között az a dolga, hogy serkentse a méhizomzat összehúzódásait előidéző prosztaglandinok termelődését. Igen ám, csakhogy a fokozott ösztrogénképződés kivételével sok hormonális különbség van a vemhes juhok és a terhes nők között. Például a nők vérében nem csappan meg a progeszteron mennyisége közvetlenül a szülés megindulása előtt, s az sem figyelhető meg, hogy a magzat kortizontermelése fokozódna. Ebből arra következtettek a kutatók, hogy feltehetőleg az emberi méh válik kevésbé érzékennyé a progeszteronra. Ezt az a néhány évvel ezelőtt tett megfigyelés támasztja alá, hogy a szülés idejének az elérkeztekor kevesebb progeszteronérzékelő (receptor) van a méhizomzatban, mint előzőleg volt és a nem terhes nőkben van. A prosztaglandinok A szülés és a koraszülés megindulásának az okát kereső kutatók nagy figyelmet szentelnek a már említett prosztaglandinoknak. Nem véletlenül, hiszen a PGEa és a PGFlx a terhesség bármelyik szakaszában összehúzódásra készteti a méh izomzatát, ha a magzatvízbe vagy az anya érpályájába injekciózzák őket. Mindazonáltal, ha a szintézisüket katalizáló enzim működését bénítjuk, ezzel a terhesség ideje meghosszabbítható és a koraszülés megakadályozható. Aligha kétséges, hogy ezeknek az anyagoknak fontos szerepük van a magzat és az anya szervezete közötti „kommunikálás”-ban, már tudniillik ami a szülés megindulásának időpontját illeti. A vizsgálatok feltárták, hogy a magzatvízben levő prosztaglandinok a mintegy 0,6 m2 felületű magzatburoknak és a terhes méh hüllőhártyájának a termékei. Ha a burok megreped, ha befertőződik, vagy ha a kelleténél kevesebb magzatvíz termelődik, a terhesség korától függetlenül annyi prosztaglandin szaporodhat fel, amennyi megindíthatja a szülést. De nemcsak az említett két prosztaglandin, hanem az is megindíthatja a szülést, ha előanyagukat, az arachidonsav nevű zsírsavat injekciózzák a magzatvízbe. Közben a többi zsírsav (például az olajsav és a sztearinsav) nem hat a szülés megindulására. Az arachidonsav mennyiségéből és a létrejöttét lehetővé tevő lipázenzimek aktivitásából elég jól megítélhető, hogy eljött-e a szülés ideje. A biokémiai vizsgálatok feltárták, hogy a szülés megindulásakor 20 százalékkal kevesebb arachidonsav van a magzatburokban annál, mint amennyi a szülés megindulása előtt mérhető benne, mert a méhizomzat összehúzódásaihoz az addiginál több prosztaglandinra van szükség, s ennek — mondottuk — az arachidonsav az előanyaga. De — az utánpótlást biztosítandó — az arachidonsav képződését katalizáló enzimek tevékenysége is fokozódik, míg a képződését gátló enzim működése visszaszorul. E folyamatokban kalciumionoknak van fő szerepük. Mi indítja meg a prosztaglandinoknak az arachidonsavból való fokozott szintézisét? Egy új keletű vizsgálat szerint egy olyan fehérjetermészetű vagy fehérjével kapcsolódó anyag, amely a vizelettel jut a magzat veséjéből a magzatvízbe. Ennek az anyagnak a hatására ugyanis a sokszorosára nő a magzatburok sejtjeiben a PGE képződése. De kívüle a magzatburok sejtjeinek a kalciumfelvételét serkentő vérlemez keaktiváló tényező és a D--vitaminnak egyik származéka, továbbá az arachidonsav szabaddá válását és a prosztaglandinok képződését előmozdító katecholaminok, poliaminok stb. szintén részt vesznek a szülés megindításában. Hippokratész vélekedése tehát napjainkra azzal teljesedett ki, hogy az érett magzat azoknak az anyagoknak — a prosztaglandinoknak — a szintézisét indítja meg, amelyek mozgásba hozzák a méh izomzatát. Ha e reakciósorozat molekuláris alapjait sikerül még alaposabban feltárni, ez előbb-utóbb képessé teszi a szülészeket arra, hogy megelőzzék a fenyegető koraszüléseket. Dr. L. E.