Élet és Tudomány, 1986. január-június (41. évfolyam, 1-26. szám)

1986-03-28 / 13. szám

NYELV és ÉLET KÉRDEZZ - FELELEK! Mostanában egyszer százalékról, másszor meg százalékpontról írnak az újságok, beszélnek a rádióban és a televízióban. Véletlen-e, figyelmet­­lenség-e ez, vagy van valamilyen oka a különbségtételnek? — kérdezi Lu­kács Jánosné budapesti olvasónk. Kérdezz — felelek! rovatunk vála­szol: — Az egymásra alakra nagyon ha­sonlító két fogalom között nagy kü­lönbség van. Például, ha valamely országban az addig 11 százalékos inf­láció 4 százalékkal csökken, ez azt jelenti, hogy az árak a továbbiakban átlagosan csak 10,56 százalékkal emelkednek majd (mert a 11 száza­­lé­knak a 4 százaléka 0,44 százalék, és 11—0,44 · 10,56). Ha ellenben az infláció mértéke 4 százalékponttal csökken, az infláció 11 helyett csu­pán 11—4­­­7 százalékkal emelkedik majd. Vagyis például egy régebben 100, most pedig 111 pénzegységbe be­lekerülő terméket 4 százaléknyi inf­lációcsökkenés esetén a jövőben 121,56 pénzegységért, ellenben 4 szá­zal­ékpontnyi inflációcsökkenés ese­tén 118 pénzegységért vehetnek meg a vásárlók. Okoz-e zavart az alvásban az, ha valaki három műszakban dolgozik, emiatt hetenként mindig más-más napszakban alhat? — kérdezi Szir­mai Ernő aradi olvasónk. Kérdezz — felelek! rovatunk vála­szol: Mindnyájan tudjuk, hogy a felnőtt ember életében a hét-nyolc órás al­vási szakaszok és a tizenhat-tizen­hét órás ébrenléti szakaszok naponta váltják egymást. Ugyanakkor a gépek jobb kihasználása és a termelés fo­lyamatossága világszerte megkövete­li az éjszakai munkát is. Az alvás és az ébrenlét szakaszainak időbeli megváltoztatása azonban sokszor za­varokat okoz az alvásban, s ennek fáradtság, kimerültség lehet a követ­kezménye. A vizsgálatok szerint ál­talában öt-hét nap kell ahhoz, hogy az ember alkalmazkodni tudjon az ébrenlét és az alvás megfordításá­hoz, vagyis ahhoz, hogy éjszaka dol­gozzon és nappal aludjon. De az em­berek a hétvégeken általában vissza­térnek a rendes éjszakai alvásra, s ez már elég ahhoz, hogy semmivé tegye a hét folyamán kialakult al­kalmazkodásukat. Az üzemekben a világon mindenütt hetente váltják a műszakbeosztást. Ez azt jelenti: nem so­kkal azután, hogy a dolgozó hozzá­szokott az egyik beosztáshoz, máris át kell állnia a másikra, minden hé­ten újra meg újra alkalmazkodnia kell, s emiatt sem a pihenése, sem a munkája nem lesz tökéletes. Az egyik megoldás az lehetne, hogy a műszakokat ritkábban (hónaponként vagy két-három hónaponként) vál­toztassák. A másik meg az, hogy az éjszakai munkát mindig éjszaka dol­gozókra bízzák, mert így azok éjsza­kai ébersége a hétvégeken és az ün­nepnapokon is megmaradna. Brawn amerikai pszichológus vizsgálatai szerint az állandóan éjszakai mű­szakban dolgozók körében jóval rit­kábban fordultak elő alvásbeli és emésztési zavarok, meg családi prob­lémák, mint a váltott műszakban dolgozók körében. Szerinte ez látszik a jobb megoldásnak. Ez azonban társadalmi kérdés is, mert az embe­rek az állandó éjszakai munkát, az otthoni és a társas környezettől állan­dóan elütő ritmust sem szívesen vál­lalják. Mi az alapja annak az állításnak, hogy a szójabab pótolja a húst és az egyéb állati fehérjéket? — kérdezi Veress Tamás budapesti olvasónk. Kérdezz — felelek! rovatunk vá­laszol. A pillangós növények családjába tartozó szója valóban nagyon értékes takarmány- és élelmiszernövény. Kínából származik, ahol már több mint négyezer éve termesztik. Újabb, több és értékesebb beltartalmú ma­got érlelő fajtáinak szárazanyagá­ban 35—45 százalék fehérje és 16— 24 százalék zsír található. A benne levő fehérje és zsír mennyisége alap­ján 1 kg szója liszt egyenlő értékű vagy 3 és fél kg szánkással, vagy 58 db tojással, vagy 6,5 l. tejjel. Ebből a szempontból tehát elmondhatjuk, hogy a szója pótolhatja a húst és az egyéb állati fehérjéket. Abból a szempontból is megfelel ez az állí­tás a valóságnak, hogy a növények közül a szója az egyik amelyben az ál­lati fehérjéhez legjobban hasonlító aminosavösszetételű fehérjék vannak. A növények táplálóértékét ugyanis sokban csökkenti az, hogy fehérjéik­ből hiányzik néhány, számunkra ele­mi fontosságú (esszenciális) amino­­sav. A szója aminosav-összetétele az emberi táplálkozás szempontjából is kedvező, mégis csak ott terjedt el szé­lesebb körben, ahol fogyasztásának történelmi előzményei vannak. 405 Szerkeszti: dr. Grétsy László VISSZA A TERMÉSZETHEZ? Az elmúlt évtizedekben úgy szállt harcba az ember a természettel, mint a szertelen ökölvívó az ellenfelével. Mindenáron le akarta győzni, táma­dott, olykor „fej nélkül” rohant elő­re. S most csodálkozik, hogy az erő­sen visszaüt... A kertek gyümölcs­hozóit nem lehet „műviesíteni”, vegyszerprogramozásra átállítani. Mert elvész a termésből a nap és ég adta „íz, szín, tűz”. Az ember újra okos, nemes, har­monikus együttélésre vágyik (kény­szerül?) a természettel. Erről valla­nak újabb szavai. „Meghonosítjuk mi is a biokerté­szet eljárásait” — nyilatkozta a rá­dióban egy­­termelőszövetkezeti szak­ember. (A biokertészet lényege: nem kizárólag vegyszerekkel védik a nö­vényeket, a talajt, hanem azzal is, hogy a kártevők ellen „bevetik” ter­mészetes ellenségeiket.) Az így gon­dolkodó és cselekvő — bioszemléle­tű — kerttulajdonos a biogazda. A bio- előtagú új összetételek mintha a „Vissza a természethez!” rousseau-i jelszót visszhangoznák. Halljuk már a biogyógymód, bio­kezelés kifejezéseket is — ezek a gyógynövények és a bölcs népi gyógymódok reneszánszát jelzik. A bioenergiával való biofűtés során szerves anyagok „összeéréséből” ke­letkező hővel fűtenek. Az építőipar már használja a biobetont és a bio­­téglát, a „természetből nyert” vályog mai változatait. Hogy mennyire hó­dít ez a korszerű felfogás (lám, a korszerű is meríthet az ősiből.. .), s hogy mennyire gyorsan szaporodik a „bionzócsalád”, azt az újságok nagybetűs apróhirdetése igazolja: „Bionapok — szakmai bemutatók­kal!” Bio­ előtagú összetéeleket ed­dig is ismertünk, de ezeket inkább csak a szaknyelvben használták. (Például: bioáram, biogáz, biogene­tika, biofizika, biokémia.) A bio­előtag jelentése ezekben a szavak­ban: élet-, életfolyamatokkal kap­csolatos. A mai keletkezésű összetételek­ben és szinte már köznyelvi hasz­nálatban — a biomódszer lényegé­nek megfelelően — mintha módo­sulna a bio­ jelentése: a természet­, természetes jelenik meg tudatunk­ban. „Olyanok a szavak, mint a hírnö­kök” (Tamási Áron). Most arról tá­jékoztatnak, hogy jobban tiszteli az ember ősi kenyéradóját. Becsüljük meg ezt a magatartást — szavaival együtt! Dr. Költői Ádám

Next