Élet és Tudomány, 1987. január-június (42. évfolyam, 1-26. szám)
1987-03-13 / 11. szám
korában is. A gyűlölt dinasztiával megkötött kiegyezést — bizonyíték erre a házának alapkövébe épített dokumentum 1872-ben kelt szövege — csak meghatározott időtartamú kényszeregyezségnek tekinti. S ehhez igazodhat véleménye annak megalkotójáról is. A február 3-i eseményekről, Deák utolsó útjáról Csorba Géza számol be a naplóban: „Későn keltünk fel. ” A tegnap esti elhatározás szerint 1é10 óra körül Balázsyékhoz, s onnan együttesen a Kerepes úti bulevardra mentünk. Már a Kerepesi úton csak úgy sürgött forgott a sok — legkivált fekete ruhás — közönség. Kiki igyekezett magának alkalmas és biztos helyet szerezni. Beszélték, hogy egy-egy ablakért 30-41 forintot fizettek. — A katonák ezen a vonalon éppen akkor állítottak fel két oldalt sorfaluk. Igyekeztünk előbbre hatolni — sör mert még lehetett, sor mert oly borzasztó hideg volt, hogy majd megfagyott az ember, főleg a lába. — Mentünk tehát. Tátray fűszerkereskedése be lévén zárva a járdán épen állványok felállításával foglalkozának. T. mondta, hogy ha visszajövet lesz helyök, szívesen szolgálnak majd. Mi megköszönve a kegyességet tovább sétálgattunk 4-en. — Találkoztunk a Jägerrel is! — Egész vonalon mindenütt sorfalat képezett már a katonaság; a keresztül menet be volt tiltva, mi a terézvárosi oldalon rekedtünk, de nem bántuk meg. Az ablakok kezdtek már népesülni, a gyászlobogók lengtek, a gyászdíszítések igen jól vették ki magukat; a nagy nézőközönség a katonasorfal mögött húzódott meg; az állványok, lajtorják, fák vasrácsai, háztetők megteltek nézőkkel, illetve még csak kíváncsi, türelmetlen, fagyos közönséggl. Mi eljutottunk az országúton a Károly Kaszárnya épületével szemközti helyre, itt megálltunk. A nemsokára viszhangzó ágyúlövések döreje tudatú, hogy a szertartás az Akadémia palota előtti téren megkezdődött. Az egyházi ceremóniát maga a prímás végezte. Ő Felsége a királyné a Kóburg palota erkélyéről nézte a temetést. Abban a pillanatban, midőn menet megindulását jelzék az ágyúdörej és harangzúgás, a Királyi palota ablakából gyászlobogót tűztek ki. A rendkívül fioszszú menetet az orsz. temetés rendező bizottság tagjai s a képviselők nyitották meg; azután következtek az egyletek, főleg a számtalan temetkezési és betegsegélyező egyletek, azután rokkant honvédek, tűzoltók, tisztviselők, vidéki deputátiók, megyei küldöttségek, külföldi képviselők, tanuló ifjúság, testületek, a közös hadsereg összes legénységének képviselői, nemzetiségi küldöttségek, bányászok, a közös hadsereg és a honvédség tisztikara és törzstisztjei. József főherczeg, Edelsheim Gyulai stb., minden vallásfelekezetbeli fő és alpapok és papnövendékek stb. stb. Azután jött egy 2 fehér ló által vont halottas kocsi, amely telisdeteli volt aggatva a Nagy halott koporsójára vitt koszorúkkal. Azután küldöttségek, mágnások, papok és sabló által vont halottas kocsi Deák Ferencz tetemeivel; az érczkoporsón csak négy koszorú volt, a felségeiké, az országé és a fővárosé. A gyászkocsi után jöttek a rokonok, Ministerek, I. Mendela király képviselője, gr. Andrássy Gyula stb. képviselők, a 3 dik zenekar, katonaság és a nagyközönség után a kocsik végtelen sora ... Mi előre sietve egy mellékúton, a kerepesi úton ismét láttuk a menet egy részét. — Azután mivel Eszter különösen megfázott, siettünk Balázsyékhoz felmelegedni. Amint megtudtuk, a temetési gyászpompa 3 óra tájban végződött.” * Egy-két napig szóba került még a nagy esemény, például a szokásos estéli lapolvasgatás kapcsán: a korabeli sajtó élt az alkalommal, s hosszasan és részletesen tudósított a halál körülményeiről, a részvét megnyilvánulásairól, a temetésről. Hamarosan aztán új tárgy körül csomósodott az aggodalom: szűk három héttel a nagy esemény után a Duna jeges árja áttörte a fővárost védő gátrendszer külső gyűrűjét, s a víz egészen a mai Nagykörút vonaláig nyomult előre Újpest felől. De előbb még Komáromot — Géza szüleinek és testvéreinek otthonát — öntötték el a háborgó hullámok. Általános lett az országos és a családi riadalom. Hogy aztán újabb néhány nap múltán ismét átadja helyét a megbékélt hétköznapoknak. Búza Péter A napló a Csorba családnak, illetőleg az őket a nemzedékek rendjében követő Kiss családnak a tulajdona. Részleteinek publikálásához Táncsics Mihály dédunokái, Kiss Géza és Cziráky Emilné Kiss Terézia adták hozzájárulásukat, s ezért a szerző ez úton is köszönetet mond nekik. A szoba, amelyben Deák meghalt A temetési menet 33» A „HAZA BÖLCSE" 1803. okt. 17.: Söjtörön megszületik Deák Ferenc; 1817—1821: jogi és bölcsészeti tanulmányokat folytat; 1832: helyettes alispán; 1833: Zala megye országgyűlési képviselője; 1848. márc. 20.: ismét országgyűlési követ; 1848. ápr. 7.: az első független, felelős magyar kormány igazságügyminisztere; 1849. jan.: nem jár sikerrel Windisch-Grötznél a békeszerző országgyűlési küldöttséggel; visszavonul zalai birtokára; 1854. nov. 11.: birtokát eladja, Kehidáról Pestre költözik; 1861. máj. 13.: a képviselőház elé terjeszti felirati javaslatát; 1865. ápr. 7.: a kiegyezést előkészítő nevezetes húsvéti cikke a Pesti Naplóban; 1867. júl. 28.: a király szentesíti az 1867. XII. törvénycikket (a kiegyezést); 1873. jún. 28.: Deák utoljára jelenik meg a képviselőházban (a kötelező polgári házasság mellett szól) 1876. jan. 28.: Budapesten meghal.