Élet és Tudomány, 1991. július-december (46. évfolyam, 27-52. szám)
1991-07-05 / 27. szám
A magas vérnyomásra való hajlam öröklődésével kapcsolatban csak egy példát hadd említsünk fel. Azok a gyermekek, akiknek röviddel a születésük után már a felső határérték közelében van a vérnyomásuk, gyakran válnak a későbbiekben magas vérnyomásosakká. Ebben azonban egyéb tényezők (feketézés, italozás, dohányzás, érelmeszesedés, no és a stressz) is közrejátszhatnak. Élettanilag is ingadozik Mit értünk stresszen? A sokféle meghatározás közül az egyik legegyszerűbb ezt állítja: a stressz olyan, érzékelt kihívás, amely jellegzetes élettani reakciókat gerjeszt a szervezetben. A pszichoszociális stresszhatások közül az elfojtott dühtől a gyűlölködésen és a szorongáson át a társadalmi környezetbe való beilleszkedési nehézségig megannyi példát említhetnénk. De a fizikai és a biológiai stresszek közé is seregnyi tényezőt (hőmérsékletet, sugárzásokat, éhezést, nehéz testi munkát stb.) sorolnak be. Mindezek, persze, nem okvetlenül hatnak egyformán a különböző emberekre. A stressz és a magas vérnyomás közötti ok és okozati kapcsolatot hirdetők körében igen népszerű a különleges reakciókészséget föltételező elmélet. Ez két vélekedésen alapul. Először: azokból az egészséges emberekből lesz magas vérnyomásos beteg, akiknek a vérnyomása nagyon érzékenyen reagál a stresszhatású ingerekre. Másodszor: az átmeneti vérnyomás-emelkedések azért mennek át tartós magas vérnyomásba, mert a keringő vérrel szemben ellenállást kifejtő erek fala fokozatosan megvastagszik. Habár a fokozott reakciókészség egyáltalán nem ritka a lakosság, különösen a magas vérnyomásban szenvedő szülők gyermekeinek körében, ez azonban nem jelenti szükségképpen azt, hogy a stressz az a tényező, amely a „túlérzékenységet” magas vérnyomássá változtatja. A tartósan ható kellemetlen stressz kártételét aligha vonhatjuk kétségbe, ám ha rövid ideig vagyunk kitéve ilyen hatásnak, az aligha növeli meg tartósan a vérnyomást. Arról nem is szólva, hogy a kellemes élményt okozó stressz és a vérnyomást átmenetileg növelő kellemes fizikai munka (például a kedvtelésből űzött sport) biztosan nem vezet magas vérnyomásra. Legalábbis eddig nem közöltek ezt megcáfoló eredményeket a szakfolyóiratok. Az öt évvel ezelőtt megjelent Biológiai és pszichológiai tényezők a szív- és érrendszeri betegségekben című angol nyelvű tudományos könyvben arról számolt be G. Parati és két munkatársa, hogy a rövid idejű stressz nem vagy épphogy módosítja a vérnyomás-ingadozások huszonnégy órás menetét. Azt, hogy kinek a vérnyomása reagált az egyszeri stresszre és kié nem, följegyezték ugyan, ám ezt nem tudták összhangba hozni a magatartási tesztek eredményével. Miként azt sem sikerült igazolniuk, hogy azokból lesz magas vérnyomásos beteg, akiknek előzőleg labilis volt a vérnyomásuk, azaz mindenféle stresszhatásra szemmel láthatóan reagáltak. De nincs egyetértés a kutatók között a határértékhez közeli csúcsértéket mutató vérnyomás megítélésében sem. Habár némelyek szerint az ilyen ember előbbutóbb magas vérnyomásos lesz, a többségnek az a véleménye, hogy e tekintetben a huszonnégy órás átlagos vérnyomásértékből biztosabb következtetés vonható le. A vérnyomás élettani ingadozása biológiai alkalmazkodási jelenség, s így nem számít kórosnak. Napi tevékenységünk során számos hatás ér bennünket, amelytől kisebbnagyobb mértékben megnő a vérnyomásunk, de az a hatás megszűntével percek alatt visszaáll a rendes értékre. Csak kivételesen kerül az ember olyan helyzetbe (például nagy tétre menő és ezért nagy összpontosítást követelő pókerjátszmákba), amikor órákon át magasabb a vérnyomás a szokásos értéknél, de ez sem vezet bizonyíthatóan magas vérnyomásra. Emellett szólnak azok a kutyakísérletek is, amelyekben kilenc héten keresztül naponta hat órán át gyakoroltak stresszhatást jelentő nyomást az állatok hátsó felére. Habár ettől a kutyák vérnyomása minden esetben emelkedett, ám egyikük sem lett magas vérnyomásos. A stressz és a magas vérnyomás A vese eredetű magas vérnyomás kivételével, amelynek jól ismerjük az okát, a vérnyomás kóros emelkedésében számos tényezőnek tulajdonítanak szerepet. Habár e betegségnek bizonyítottan örökletes háttere is van, egy-egy konkrét esetben nemigen állapítható meg, hogy miért lesz magas a vérnyomás. Sok híve van annak a vélekedésnek, hogy a mindennapi életben oly gyakori stressz fontos hajlamosító tényezője a magasvérnyomás-betegségnek. De olyan kutatók is szép számmal akadnak, akik nem tulajdonítanak különösebb szerepet ennek a tényezőnek. ÉLET ÉS IRODALOM — a vélemények lapja 836