Élet és Tudomány, 1992. január-június (47. évfolyam, 1-26. szám)

1992-03-13 / 11. szám

A GYÜMÖLCSOLTÓ BERECZKI Justitiától Pomonáig bölcsészet kegyes is­tennője, Pomona ta­vasszal virágerdőié s ősszel a legnemesebb gyümölcsök tárházá­vá változtatja. ” Ily módon választotta - nyolcévi bujdosás és vándorlás után - a haláláig tartó bel­ső emigrációt, tá­vol Pesttől és Budá­tól, távol a világtól, s tette Európa-szer­­te híressé a hazai gyümölcstermesz­tést - immáron Be­­reczki Máté néven. Bereczkinek egykori harcostár­sa, Sármezei Antal államiföld­bérlő alföldi birtokán, a Mezőkovácsháza, Kunágota és Batto­­nya által határolt pusztaságban nyílt módja arra, hogy nagyszabású tervét megvalósítsa. Oda szerződött ugyanis 1862-ben tíz évre magántanítónak. Azon a tájon akkoriban egy-két haló­dó közönséges meggyfán meg néhány mohával belepett élveholt szilvafán kí­vül egyéb gyümölcsfa nem akadt. A szabad idejében kertészkedő Bereczki a talaj mély megforgatása után hazai kertészektől kész oltványokat vásárolt, hogy barátja kertjében minél hama­rabb legyen termés. Meglepetésére kö­zülük nagyon sok elpusztult, vagy nem egyezett meg a megrendelt fajtákkal. Tanácstalanságában beszerezte Kovács József gyümölcsfákról írt kalauzát, Entz Ferenc kertészeti füzeteit és az újabb (német és francia nyelvű) jeles gyü­­mölcsészeti leírásokat. Bizalommal fordult Bodor Pálhoz, a kitűnő kolozs­vári kertészhez, hiszen tőle nemes er­délyi gyümölcsfajtákat és azok fájára vonatkozó hasznos adatokat kapha­tott. A leírásokat összehasonlította a kertjében lévő faj­ták faalakjával, le­vélformájával és termésével, s meg­állapította, hogy miféle (régebben vásárolt) gyümölcs­fák díszlenek kert­jében. Rá kellett jönnie, hogy a ha­zánkban föllelhető gyümölcsfajták rendszerezésében és elnevezéseiben a lehető legnagyobb zűrzavar ural­kodik. Felismerését újabb elhatározás követte: ha sorsa és egészsége engedi, kertjét olyan pomológiai kísérleti te­leppé fejleszti, amelynek termékeivel segíteni tudja a nemes és hiteles fajtá­jú gyümölcsök termesztésére vállalko­zó kertészeket, ellátja őket az általa va­lódinak felismert gyümölcsfák oltó­vesszőivel, s egyúttal a leghasználha­tóbb gyümölcsészeti művekre is felhív­ja a figyelmüket. Korabeli génbank Az akkori népszerű Kertészgazdában nekilátott, hogy továbbadja gyümöl­csészeti tapasztalatait, s részletesen is­mertesse a kertjében valódinak megis­mert fajtákat és a híres belga Van Mons Gyümölcsészeti Társulatnak nálunk is meghonosításra érdemes kiváló gyü­mölcseit. Jól látta ugyanis, hogy ha­zánkban csak kevés olyan hiteles gyü­mölcsfajta található, amely felvehetné a versenyt Európa legjobbjaival. Ezért tartotta oly fontosnak, hogy a szakiro­dalomból ismert híres külföldi - bel­ga, német, francia - tudósokkal és ker­tészeti egyesületekkel kapcsolatot te­remtsen, s tőlük oltásra alkalmas gyü­mölcsfajtákat kérjen. E kapcsolatfelvé­tel révén a Van Mons Társulat mint pomológus tudóst fölvette saját tagjai sorába, s negyven jó gyümölcsfajtából ingyen küldött neki vesszőket. Fran­ciaországból, a Simum-Luis kertésztestvé­re­ktől hasonló kedvezménnyel száz­húsz kitűnő gyümölcsfajtának a vesz­­szejét kapta meg. A Német Pomológiai Egyesület - amelyben szintén gazdag forrásra talált - nemcsak tagjai sorába hívta, hanem bizottmányába is bevá­lasztotta Magyarország gyümölcsészei­­nek képviselőjeként. Külföldi kapcso­latai még inkább meggyőzték, hogy hazánk a gyümölcsészet ismeretében mennyire lemaradt Európa leghala­­dottabb országaitól. Irodalmi tevékenységével kitartóan serkentette a magyar gyümölcster­mesztőket, birtokosokat, hogy csakis jó minőségű, oltott gyümölcsfákat nevel­jenek. Mindeközben gyümölcsöskertje sikeresen fejlődött, s iránta egyre gyakrabban érdeklődtek hazai „szak­embereink". Bereczki csaknem 6 holdnyi gyümölcsöskertjében a nem­zetközi szakirodalomban addig leírt 15 000 gyümölcsfajtából 1200-at gyűj­tött össze. Ám a kert a fák növekvő száma és egyre terebélyesedő koronája miatt mindinkább szűknek bizonyult. Ezért szükségessé vált, hogy úgynevezett pró­bafákat - vagy más néven fajtafákat - neveljen, szaporítson. Ezek olyan fák voltak, amelyeknek koronaágaira a ha­sonló természetű gyümölcsökből több fajtát is ráoltott. Ezek elsősorban arra szolgáltak próbául, hogy megtudja: az oltott fajták milyen mértékben felel­nek meg a hazai körülményeknek, má­sodsorban azonban szemzővesszők neve­lésére is alkalmasak lettek. Bereczki kertjében száznál több ilyen fa virult, s egy-egy fán néha tíz gyümölcsfajtát is elhelyezett. A hiteles leírás, a rend­szertani besorolás megkívánta, hogy próbafáinak ne csak a helyéről, hanem a koronaágaikra oltott fajták elhelye­zéséről is pontos rajzot készítsen. (Me­lyikük melyik táblán, hányadik sorban van, a sornak hányadik fája, az ágak közül - alulról kezdve a számolásukat - hányadikra és milyen fajtát oltott, s az melyik égtáj felé nő ki a törzséből.) Rajzaival évenként rendszeresen össze­hasonlította a fák beoltott ágainak fej- Bereczki Máté portréja

Next