Élet és Tudomány, 1992. július-december (47. évfolyam, 27-52. szám)
1992-12-25 / 52. szám
ÉLET ÉS TUDOMÁNY A TUDOMÁNYOS ISMERETTERJESZTŐ TÁRSULAT HETILAPJA Főszerkesztő: DR. WOLFNER ANDRÁS Főszerkesztő-helyettes: KERNER ISTVÁN Szerkesztőség: Budapest Vili., Bródy S. u. 16. Postacím: Élet és Tudomány Budapest, Pf. 47. 1428 Telefon: 138-3777 Telefax: 138-2472 Kiadja: a Hírlapkiadó Vállalat Felelős kiadó: HORTI JÓZSEF vezérigazgató Budapest Vill., Blaha Lujza tér 3. Postacím: Budapest 1959 Telefon: 138-2399, 138-4300 Telex: 22-70-40 Telefax: 138-3150 és 138-4429 Szedés: a Hírlapkiadó Vállalat Fényszedő Üzeme Felelős vezető: Burján Norbert Nyomás, feldolgozás: Kossuth Nyomda Budapest, Felelős vezető: SZÉKELY KÁROLY vezérigazgató Index: 25 245 ISSN 0013-6077 Megjelenik a TIT Élet és Tudomány Egyesülete gondozásában A szerkesztőbizottság elnöke: ANDORKA RUDOLF A szerkesztőbizottság tagjai: Almár Iván, Antalóczy Zoltán, Bácskai Tamás, Berényi Dénes, Botos Katalin, Csányi Vilmos, Fenyő Béla, Forgács Iván, Grétsy László, Horváth Tibor, Juhász Árpád, Néray Katalin, Pais István, Szentgyörgyi Zsuzsa, Tátrai Zsuzsanna, Vásárhelyi Tamás, Vigh Károly Olvasószerkesztők: Sz. Érdi Éva (természettudományok), Szőke István (társadalomtudományok) Képszerkesztő: Újvári Imréné Tervezőszerkesztő: Hornyánszky Katalin Fotórovat vezető: Bojtár Ottó Főmunkatárs: Barabás Zoltán Rovatszerkesztők: Albert Valéria (mezőgazdaság, földrajz), Fodor Lajos (fizika), Gajzágó Éva (A tudomány világa), Juhari Zsuzsanna (történelem, néprajz, régészet), Kerner István (műszaki tudományok), Nagyné Szabó Ilona (földtudományok, botanika), Pécsi Tibor (orvostudomány) Levelezés: Veresné Varga Ágnes Meg nem rendelt fényképekért és kéziratokért a szerkesztőség nem vállal felelősséget. Terjeszti a Magyar Posta. Az Élet és Tudomány előfizethető bármely hírlapkézbesítő postahivatalnál, a hírlapkézbesítőknél, a Posta hírlapüzleteiben és a Hírlap-előfizetési és Lapelőállítási Irodánál (HELIR, Budapest XIII., Lehel u. 10/A 1900), közvetlenül átutalással a HELIR 215-96162 pénzforgalmi jelzőszámlára Előfizetési díj negyedévre 507 Ft Külföldön terjeszti a „Kultúra" Külkereskedelmi Vállalat Budapest, Pf. 149. 1389 nevek az utcán... BERTALAN LAJOS UTCA Az ezredforduló ünnepi esztendejében a Gellért-hegy déli-délkeleti lejtőjén, a mai és már akkor is így nevezett Zenta utcánál ért véget az épített világ. Igaz, a Duna-part közelében ott van a Gróf Hadik laktanya, de azt követően már csak a puszta táj, elszórva benne néhány közhasznú intézmény parcellája. Azt kérdezi a kedves olvasó — aki levelet írt rovatunkhoz —, miért hívják a Bertalan Lajos utcát éppen így, s ki volt ez a nyilván jeles úriember? Itt járunk tehát a megnevezett utca közelesebb és távolabbi vidékénél, s mint elmondtuk már, az 1896-os esztendőben ennek az utcának még nyoma sincs, hiszen házak sem állnak arrafelé. De a századfordulón a város felfedezi a Lágymányost, ezt a nevének utalása szerint is zsombékos, mocsaras partvidéket, és hamarosan megkezdődnek a nagyszabású építkezések. 1900-ban utcánk nevet is kap a Közmunkatanácstól, egy ritka keresztnevet, attól fogva Bertalan utcának nevezik. (Hogy miért, kideríthetetlen. Se közel, se távol újabb férfinév, hogy esetleg utcanévbokor tudatos kialakítására gondolnánk.) 1938-ig nem történik újabb esemény, akkor azonban évfordulóra lapoz a naptár. A Tisza-szabályozás bevégzőjének, az 1838-ban született s így éppen jubileumhoz érkező Bertalan Lajosnak ünnepe ez, a nagy tekintélyű vízimérnöké, aki számos fontos tisztséget töltött be a hazai vízügyben. (A közeli Műegyetemhez azonban nincs köze, annak legrégebben szolgáló palotáit is már a halála után építették — Bertalan Bécsben végezte iskoláit.) Bertalan Lajos valóban méltó volt a megtiszteltetésre. Kortársai érdemei tudatában már 1903-ban hatalmas obeliszket emeltek tiszteletére a Tisza-töltésen, Szegednél — vajon megvan-e még? Negyven-egynéhány évnyi pályafutása idején szolgálta a Temest, a Körösöket, a Dunát is, és szolgált legalább három minisztériumot, illetőleg főhatóságot, amelyeknek dolguk volt folyóinkkal. Ha nem tudjuk is, miért nevezték el történetünk hajnalán Bertalannak a tárgyalt lágymányosi utcát, azt annál indokolhatóbbnak mondhatjuk, miként lett éppen ebből a centenáriumon Bertalan Lajos utca. Ez a legkényelmesebb és a legkevesebb vitát kiváltó átkeresztelési forma, a régi elemet is felhasználó, azt kiegészítő névadás é s immár a Műegyetem közelsége sem lehetett elhanyagolható érv: ösztönző példát mutatni a jövő mérnökeinek. A tábla ilyenformán igazán a helyén van. Nem a leggyakoribb eset Budapesten... Búza Péter a hátlapon A SZEGFŰSZEG PORTRÉJA A Maluku-szigeteken őshonos örökzöld szegfűszegfának (Syzygium aromaticum) a bimbójában fejlődik ki a legtöbb illóolaj, ezért a szegfűszeget virágnyílás előtt szüretelik. A frissen leszedett bimbó négy csészelevele piros, a szirmok fehérek, s szorosan egymásra tapadnak, védve a bibét és a sok porzót. Megszárítva mindezek megbámulnak, a csészelevelek és a virág-, azaz bimbószár valósággal elfásodik. A kis szegfűszegfej csak cserzőanyagból 10-12 százaléknyit tartalmaz, de van benne egy, a növényvilágban széles körben elterjedt karbonsav: a fahéjsav, egy triterpén, a kariofillin, amelyről régebbi tudományos nevét (Caryophyllus aromaticus) kapta a szegfűszeg. Legnagyobb értéke azonban 17—25 százaléknyi illóolaja; annak túlnyomó többségét egy gyűrűs vegyület, az eugenoidolaj adja. Az illóolajok keletkezése hasonló a gyanta és a különféle kristályok kiválásához. „Fészkük” a schizogén sejt közötti járatokból képződik, a szomszédos sejteknek egymástól való eltávolodása, hasadása során. Az ovális üregeket belülről egy sejtsoros bélés védi. Ennek sejtjei anyagcseretermékeiket — például az illóolajat — az üregbe ürítik, ezért ezeket váladéktartónak is nevezik. A szegfűszeg schizogén váladéktartói a csészelevelekben és a bimbószál külső rétegében egysorban, a virágszirmokban (felvételünkön a sárgás foltokban, a szirmok összeforrt, sapkaszerű rétegében) és a bibeszálban gyakran két-háromsorosan helyezkednek el. A szegfűszegből — lepárlással — már a XV. században illóolajat nyertek ki gyógyászati célokra. A fogászatban és a szájsebészetben ma is nélkülözhetetlen fertőtlenítő és helyi érzéstelenítő szer. Ennél nagyobb mennyiségben csak a kozmetikai ipar használja fel krémek, különféle olajok és fogkrémek alapanyagaként. A. V. Bojtár Ottó felvétele (a PRO-TECH Kft. HI SCOPE videomikroszkópja felhasználásával) 1992/52 ET/1663