Élet és Tudomány, 1992. július-december (47. évfolyam, 27-52. szám)

1992-12-25 / 52. szám

ÉLET ÉS TUDOMÁNY A TUDOMÁNYOS ISMERETTERJESZTŐ TÁRSULAT HETILAPJA Főszerkesztő: DR. WOLFNER ANDRÁS Főszerkesztő-helyettes: KERNER ISTVÁN Szerkesztőség: Budapest Vili., Bródy S. u. 16. Postacím: Élet és Tudomány Budapest, Pf. 47. 1428 Telefon: 138-3777 Telefax: 138-2472 Kiadja: a Hírlapkiadó Vállalat Felelős kiadó: HORTI JÓZSEF vezérigazgató Budapest Vill., Blaha Lujza tér 3. Postacím: Budapest 1959 Telefon: 138-2399, 138-4300 Telex: 22-70-40 Telefax: 138-3150 és 138-4429 Szedés: a Hírlapkiadó Vállalat Fényszedő Üzeme Felelős vezető: Burján Norbert Nyomás, feldolgozás: Kossuth Nyomda Budapest, Felelős vezető: SZÉKELY KÁROLY vezérigazgató Index: 25 245 ISSN 0013-6077 Megjelenik a TIT Élet és Tudomány Egyesülete gondozásában A szerkesztőbizottság elnöke: ANDORKA RUDOLF A szerkesztőbizottság tagjai: Almár Iván, Antalóczy Zoltán, Bácskai Tamás, Berényi Dénes, Bo­tos Katalin, Csányi Vilmos, Fenyő Béla, Forgács Iván, Grétsy László, Horváth Tibor, Juhász Árpád, Né­­ray Katalin, Pais István, Szentgyör­­gyi Zsuzsa, Tátrai Zsuzsanna, Vá­sárhelyi Tamás, Vigh Károly Olvasószerkesztők: Sz. Érdi Éva (természettudományok), Szőke István (társadalomtudományok) Képszerkesztő: Újvári Imréné Tervezőszerkesztő: Hornyánszky Katalin Fotórovat vezető: Bojtár Ottó Főmunkatárs: Barabás Zoltán Rovatszerkesztők: Albert Valéria (mezőgazdaság, földrajz), Fodor Lajos (fizika), Gaj­­zágó Éva (A tudomány világa), Juhari Zsuzsanna (történelem, néprajz, régészet), Kerner István (műszaki tudományok), Nagyné Szabó Ilona (földtudományok, botanika), Pécsi Tibor (orvostu­domány) Levelezés: Veresné Varga Ágnes Meg nem rendelt fényképekért és kéziratokért a szerkesztőség nem vállal felelősséget. Terjeszti a Magyar Posta. Az Élet és Tudomány előfizethető bár­mely hírlapkézbesítő postahiva­talnál, a hírlapkézbesítőknél, a Posta hírlapüzleteiben és a Hír­lap-előfizetési és Lapelőállítási Irodánál (HELIR, Budapest XIII., Lehel u. 10/A 1900), közvetlenül átutalással a HELIR 215-96162 pénzforgalmi jelzőszámlára Előfizetési díj negyedévre 507 Ft Külföldön terjeszti a „Kultúra" Külkereskedelmi Vállalat Budapest, Pf. 149. 1389 nevek az utcán... BERTALAN LAJOS UTCA Az ezredforduló ünnepi esztendejében a Gel­­lért-hegy déli-délkeleti lejtőjén, a mai és már ak­kor is így nevezett Zenta utcánál ért véget az épí­tett világ. Igaz, a Duna-part közelében ott van a Gróf Hadik laktanya, de azt követően már csak a puszta táj, elszórva benne néhány közhasznú in­tézmény parcellája. Azt kérdezi a kedves olvasó — aki levelet írt ro­vatunkhoz —, miért hívják a Bertalan Lajos utcát éppen így, s ki volt ez a nyilván jeles úriember? Itt járunk tehát a megnevezett utca közelesebb és távolabbi vidékénél, s mint elmondtuk már, az 1896-os esztendőben ennek az utcának még nyo­ma sincs, hiszen házak sem állnak arrafelé. De a századfordulón a város felfedezi a Lágymányost, ezt a nevének utalása szerint is zsombékos, mo­csaras partvidéket, és hamarosan megkezdődnek a nagyszabású építkezések. 1900-ban utcánk nevet is kap a Közmunkata­nácstól, egy ritka keresztnevet, attól fogva Berta­lan utcának nevezik. (Hogy miért, kideríthetet­len. Se közel, se távol újabb férfinév, hogy eset­leg utcanévbokor tudatos kialakítására gondol­nánk.) 1938-ig nem történik újabb esemény, akkor azonban évfordulóra lapoz a naptár. A Tisza-sza­­bályozás bevégzőjének, az 1838-ban született s így éppen jubileumhoz érkező Bertalan Lajos­nak ünnepe ez, a nagy tekintélyű vízimérnöké, aki számos fontos tisztséget töltött be a hazai víz­ügyben. (A közeli Műegyetemhez azonban nincs köze, annak legrégebben szolgáló palotáit is már a halála után építették — Bertalan Bécsben vé­gezte iskoláit.) Bertalan Lajos valóban méltó volt a megtisztel­tetésre. Kortársai érdemei tudatában már 1903-ban hatalmas obeliszket emeltek tiszteleté­re a Tisza-töltésen, Szegednél — vajon meg­van-e még? Negyven-egynéhány évnyi pályafutá­sa idején szolgálta a Temest, a Körösöket, a Du­nát is, és szolgált legalább három minisztériu­mot, illetőleg főhatóságot, amelyeknek dolguk volt folyóinkkal. Ha nem tudjuk is, miért nevezték el történe­tünk hajnalán Bertalannak a tárgyalt lágymányo­si utcát, azt annál indokolhatóbbnak mondhatjuk, miként lett éppen ebből a centenáriumon Berta­lan Lajos utca. Ez a legkényelmesebb és a legke­vesebb vitát kiváltó átkeresztelési forma, a régi elemet is felhasználó, azt kiegészítő névadás é s immár a Műegyetem közelsége sem lehetett elha­nyagolható érv: ösztönző példát mutatni a jövő mérnökeinek. A tábla ilyenformán igazán a he­lyén van. Nem a leggyakoribb eset Budapesten... Búza Péter a hátlapon A SZEGFŰSZEG PORTRÉJA A Maluku-szigeteken ősho­nos örökzöld szegfűszegfának (Syzygium aromaticum) a bim­bójában fejlődik ki a legtöbb il­lóolaj, ezért a szegfűszeget vi­rágnyílás előtt szüretelik. A frissen leszedett bimbó négy csészelevele piros, a szirmok fehérek, s szorosan egymásra tapadnak, védve a bibét és a sok porzót. Megszárítva mind­ezek megbámulnak, a csészele­velek és a virág-, azaz bimbó­szár valósággal elfásodik. A kis szegfűszegfej csak cserzőanyagból 10-12 száza­léknyit tartalmaz, de van ben­ne egy, a növényvilágban szé­les körben elterjedt karbonsav: a fahéjsav, egy triterpén, a ka­­riofillin, amelyről régebbi tu­dományos nevét (Caryophyl­­lus aromaticus) kapta a szegfű­szeg. Legnagyobb értéke azon­ban 17—25 százaléknyi illó­olaja; annak túlnyomó többsé­gét egy gyűrűs vegyület, az eu­­genoid­olaj adja. Az illóolajok keletkezése ha­sonló a gyanta és a különféle kristályok kiválásához. „Fész­kük” a schizogén sejt közötti járatokból képződik, a szom­szédos sejteknek egymástól való eltávolodása, hasadása so­rán. Az ovális üregeket belül­ről egy sejtsoros bélés védi. Ennek sejtjei anyagcseretermé­keiket — például az illóolajat — az üregbe ürítik, ezért eze­ket váladéktartónak is neve­zik. A szegfűszeg schizogén váladéktartói a csészelevelek­ben és a bimbószál külső réte­gében egysorban, a virágszir­mokban (felvételünkön a sár­gás foltokban, a szirmok össze­forrt, sapkaszerű rétegében) és a bibeszálban gyakran két-há­­romsorosan helyezkednek el. A szegfűszegből — lepárlás­sal — már a XV. században il­lóolajat nyertek ki gyógyászati célokra. A fogászatban és a szájsebészetben ma is nélkü­lözhetetlen fertőtlenítő és he­lyi érzéstelenítő szer. Ennél na­gyobb mennyiségben csak a kozmetikai ipar használja fel krémek, különféle olajok és fogkrémek alapanyagaként. A. V. Bojtár Ottó felvétele (a PRO-TECH Kft. HI­ SCOPE videomikroszkópja felhasználásával) 1992/52 ET/1663

Next