Élet és Tudomány, 1994. július-december (49. évfolyam, 26-52. szám)
1994-11-18 / 46. szám
MA J Barabás Zoltán ■ *11 ■ rovata Katona Nándor (Szeged): „Nagy érdeklődéssel olvastam a 33. szám 1031. oldalán A számjegyek nagy regénye című írást. A cikk vége felé meglepődve olvastam: »a számolás tudományát ismerő emberek - gyakran egyházfiak - azon törekvését, hogy a ... módszer ismeretének monopóliumát megőrizzék saját maguknak« ...A Magyar Értelmező Kéziszótár az egyházfiról ezt írja: a templomot rendben tartó, harangozó stb. egyházközségi alkalmazott. Mai szóhasználattal azt is mondhatnánk: hivatali altiszt, hivatalsegéd. Alig hiszem, hogy ennek a rétegnek az ismeretei a jelzett időben kiterjedtek volna a magasabb matematikára, még kevésbé azt, hogy ezt az ismeretüket monopóliumként meg akarták volna őrizni maguknak. Az eredeti szöveg valószínűleg egyházi emberekről, a klérus tagjairól, latinosan klerikusokról beszél, ami természetesen egészen más.” Az eredeti szövegben homme d'Église szerepel, amelynek a tükörfordítása egyházi ember, s Eckhardt Sándor francia-magyar nagyszótárának 987. oldalán is ez olvasható. A 678. oldalon, az Église szó alatt így áll: pap, papi ember. Következésképpen önnek van igaza, s mint ezt egyébként is sejthettük, az egyházfiak az idő tájt is inkább a templom takarításával és egyéb köznapi teendőkkel töltötték idejüket, mintsem magasabb matematikával. Nógrádi Dániel (Budapest): „A 38. szám hátlapján Veronika kendőjéről értekeztek. Ebben olvasható: »És íme a csoda: a kendő megőrizte a Megváltó arcmását! Mindez - sajnos - csak legenda, mivel a történet nem található meg a négy evangéliumban.« Ez az idézet azt sugalmazza, hogy ami megtalálható a négy evangéliumban, az nem legenda, hanem megtörtént esemény. Ez pedig ostobaság vagy naivitás, hiszen történelmi tény, hogy az evangéliumok tartalma a legritkább esetben tükrözi a valóságot. Mint ahogy az is tény, hogy a legkorábbi újszövetségi alak, akinek a létezését a történészek is bizonyítottnak veszik, Pál. Megkérdezem: hogyan döntik el, hogy a cikkeikben az i. e. vagy a Kr. e. formát írják? Ezt teljes mértékben a szerzőkre bízzák? Nem túl történelmietlen és tudománytalan-e a Kr. e. formula ahhoz, hogy egy tudományos lapban megjelenjen?" A Kr. e. vagy i. e. vita fonalát nem szeretnénk újra fölvenni, erről már írtunk lapunk 1990. évi 25. számában, és foglalkoztunk vele a Pf. 47. rovatban (1994/12. szám). Az evangéliumok történeti hitelét illetően nincsen közöttünk vita, a cikk megfogalmazása azonban kétségkívül szerencsétlenre sikeredett. Sándor Gina (Bátony): „A 41. szám Könyvtermés című rovatában olvastam Az élet hogyan jött létre? című könyvről. Nagyon érdekel, és szeretném megvenni, de nem találtam címet, ahol megrendelhetném. Kérem, ha tudnak segíteni, akkor értesítsenek." Az ismertetés írója egy vándortérítőtől vásárolta a kötetet, s bár nem kívánja reklámozni a munkát, ad egy címet, ahol valószínűleg többet tudnak róla. Jehova Tanúi Magyarországi Hivatala, 1142 Budapest, Kassai tér 19. kérdezz - felelek! Kisállattenyésztők kiállításán hallottam említeni többször is a szaténnyúl szót, ám közelebbi felvilágosítást nem kaptam erről az új fajtáról. Minthogy a családi élelmezés kiegészítésére én magam is tartok nyulakat, érdekelne, hogy vajon a húsáért vagy a szőréért érdemes nevelni ezt a nyulat? - kérdezte Hartmann Ferenc ajkai olvasónk. Kérdezz - felelek rovatunk válaszol, tulajdonképpen egyikért sem. Szaténnyúl kifejezéssel illetik azokat a nyulakat, amelyeket kedvtelésből - hasonlóan a kutyákhoz, macskákhoz, díszmadarakhoz - tartanak a ház körül, netán a lakásban. E hobbiállatok gazdái külön klubbokba tömörülnek, összejöveteleket, kiállításokat, versenyeket rendeznek. A társas érintkezés eme formája főképp az Amerikai Egyesült Államokban divatozik, Európában csak elvétve fordul elő. Ami a fajtakérdést illeti: az előbbiek alapján a szaténnyal nem egy önálló fajta, hanem egy gyűjtőfogalom. Hobbinyúlként elsősorban a minél különlegesebb, minél ritkább fajtákat, változatokat kedvelik, ezek földrészünkön szinte ismeretlenek. Szomszédommal (aki ugyancsak tart nyulakat) nagy vitánk volt arra vonatkozóan, hogy a kalapokat angóranyúlszőrből készítik-e vagy sem. - így szólt olvasónk levelének második része. Hol van már az a világ, amikor egyáltalán nyúlszőrből készültek a kalapok? Ma leginkább gyapjúból (többnyire az olcsóbb, hozzáférhetőbb juhok gyapjújából) préselik, formázzák e fejfedőket, de - sajnos - létezik már szintetikus anyagból származó kalap is. Persze, egy-két „békebeli” kalaposnál még kaphatók nyúlszőrből darabok, de - szinte kivétel nélkül - azok sem angóranyúl eredetűek. Ez utóbbiak szőrét sokkalta jobban megfizeti a ruhaipar, azon belül is egy új textilterület, az úgynevezett reumafehérnemű-gyártás. Rendezhető-e nálunk kutyaviadal? - kérdezte Nagyiványi György békési olvasónk. Kérdezz-felelek rovatunk válaszol: a 15/1994. (II. 1.) számú kormányrendelet megtiltja a sajnálatos módon elszaporodott, életre-halálra menő, nagy összegű fogadásokkal kísért.Emiadalok szervezését, megtartását, a viadal kimenetelére kötött fogadást, a viadalon való közreműködést, sőt részvételt is. Tilos továbbá állatviadal céljára állatot tartani, tenyészteni, kiképezni, forgalmazni és ehhez helyet vagy helyiséget rendelkezésre bocsátani. A legtöbbször szerepeltetett két fajtát - a bandogot és a pitbull terriert - nem szabad az országba behozni, következésképp tenyészteni sem. A tilalmak megszegőit a rendőrség hatáskörébe tartozó szabálysértési eljárás keretében vonják felelősségre, amelynek során 50 000 forintig terjedő pénzbírság szabható ki, s elrendelik a kutya elkobzását és ivartalanítását is. KITAIBEL E számunknak a Kitaibel Pál középiskolai tanulmányi verseny anyagát adó cikkei: A kabóca vígan él. A vetővirág 1994/46 ET/1465