Élet és Tudomány, 1994. július-december (49. évfolyam, 26-52. szám)

1994-11-18 / 46. szám

M­A­ J Barabás Zoltán ■ *11 ■ rovata Katona Nándor (Szeged): „Nagy érdeklődéssel ol­vastam a 33. szám 1031. oldalán A számjegyek nagy re­génye című írást. A cikk vége felé meglepődve olvastam: »a számolás tudományát ismerő emberek - gyakran egyházfiak - azon törekvését, hogy a ... módszer ismere­tének monopóliumát megőrizzék saját maguknak« ...A Magyar Értelmező Kéziszótár az egyházfiról ezt írja: a templomot rendben tartó, harangozó stb. egyházközségi alkalmazott. Mai szóhasználattal azt is mondhatnánk: hivatali altiszt, hivatalsegéd. Alig hiszem, hogy ennek a rétegnek az ismeretei a jelzett időben kiterjedtek volna a magasabb matematikára, még kevésbé azt, hogy ezt az ismeretüket monopóliumként meg akarták volna őrizni maguknak. Az eredeti szöveg valószínűleg egyházi em­berekről, a klérus tagjairól, latinosan klerikusokról be­szél, ami természetesen egészen más.” Az eredeti szövegben homme d'Église szerepel, amelynek a tükörfordítása egyházi ember, s Eckhardt Sándor francia-magyar nagyszótárának 987. oldalán is ez olvasható. A 678. oldalon, az Église szó alatt így áll: pap, papi ember. Következésképpen önnek van igaza, s mint ezt egyébként is sejthettük, az egyházfiak az idő tájt is inkább a templom takarításával és egyéb köznapi teendőkkel töltötték idejüket, mintsem magasabb mate­matikával. Nógrádi Dániel (Budapest): „A 38. szám hátlapján Veronika kendőjéről értekeztek. Ebben olvasható: »És íme a csoda: a kendő megőrizte a Megváltó arcmását! Mindez - sajnos - csak legenda, mivel a történet nem ta­lálható meg a négy evangéliumban.« Ez az idézet azt su­galmazza, hogy ami megtalálható a négy evangélium­ban, az nem legenda, hanem megtörtént esemény. Ez pe­dig ostobaság vagy naivitás, hiszen történelmi tény, hogy az evangéliumok tartalma a legritkább esetben tükrözi a valóságot. Mint ahogy az is tény, hogy a legko­rábbi újszövetségi alak, akinek a létezését a történészek is bizonyítottnak veszik, Pál. Megkérdezem: hogyan döntik el, hogy a cikkeikben az i. e. vagy a Kr. e. formát írják? Ezt teljes mértékben a szerzőkre bízzák? Nem túl történelmietlen és tudománytalan-e a Kr. e. formula ah­hoz, hogy egy tudományos lapban megjelenjen?" A Kr. e. vagy i. e. vita fonalát nem szeretnénk újra fölvenni, erről már írtunk lapunk 1990. évi 25. számá­ban, és foglalkoztunk vele a Pf. 47. rovatban (1994/12. szám). Az evangéliumok történeti hitelét illetően nin­csen közöttünk vita, a cikk megfogalmazása azonban kétségkívül szerencsétlenre sikeredett. Sándor Gina (Bátony): „A 41. szám Könyvtermés cí­mű rovatában olvastam Az élet­­ hogyan jött létre? cí­mű könyvről. Nagyon érdekel, és szeretném megvenni, de nem találtam címet, ahol megrendelhetném. Kérem, ha tudnak segíteni, akkor értesítsenek." Az ismertetés írója egy vándor­térítőtől vásárolta a kötetet, s bár nem kívánja reklámozni a munkát, ad egy címet, ahol valószínűleg többet tudnak róla. Jehova Ta­núi Magyarországi Hivatala, 1142 Budapest, Kassai tér 19. kérdezz - felelek! Kisállattenyésztők kiállításán hallottam említeni többször is a szaténnyúl szót, ám közelebbi felvilágo­sítást nem kaptam erről az új fajtáról. Minthogy a családi élelmezés kiegészítésére én magam is tartok nyulakat, érdekelne, hogy vajon a húsáért vagy a sző­réért érdemes nevelni ezt a nyulat? - kérdezte Hartmann Ferenc ajkai olvasónk. Kérdezz - felelek rovatunk válaszol, tulajdonképpen egyikért sem. Szaténnyúl kifejezéssel illetik azokat a nyulakat, amelyeket kedvtelésből - hasonlóan a kutyák­hoz, macskákhoz, díszmadarakhoz - tartanak a ház kö­rül, netán a lakásban. E hobbiállatok gazdái külön klubbokba tömörülnek, összejöveteleket, kiállításokat, versenyeket rendeznek. A társas érintkezés eme formája főképp az Amerikai Egyesült Államokban divatozik, Eu­rópában csak elvétve fordul elő. Ami a fajtakérdést illeti: az előbbiek alapján a szaténnyal nem egy önálló fajta, hanem egy gyűjtőfogalom. Hobbinyúlként elsősorban a minél különlegesebb, minél ritkább fajtákat, változatokat kedvelik, ezek földrészünkön szinte ismeretlenek. Szomszédommal (aki ugyancsak tart nyulakat) nagy vitánk volt arra vonatkozóan, hogy a kalapokat angóranyúlszőrből készítik-e vagy sem. - így szólt ol­vasónk levelének második része. Hol van már az a világ, amikor egyáltalán nyúlszőrből készültek a kalapok? Ma leginkább gyapjúból (többnyire az olcsóbb, hozzáférhetőbb juhok gyapjújából) préselik, formázzák e fejfedőket, de - sajnos - létezik már szinte­tikus anyagból származó kalap is. Persze, egy-két „béke­beli” kalaposnál még kaphatók nyúlszőrből darabok, de - szinte kivétel nélkül - azok sem angóranyúl eredetűek. Ez utóbbiak szőrét sokkalta jobban megfizeti a ruhaipar, azon belül is egy új textilterület, az úgynevezett reumafehérnemű-gyártás. Rendezhető-e nálunk kutyaviadal? - kérdezte Nagyiványi György békési olvasónk. Kérdezz-felelek rovatunk válaszol: a 15/1994. (II. 1.) számú kormányrendelet megtiltja a sajnálatos módon el­szaporodott, életre-halálra menő, nagy összegű fogadá­sokkal kísért­­.Emiadalok szervezését, megtartását, a viadal kimenetelére kötött fogadást, a viadalon való köz­reműködést, sőt részvételt is. Tilos továbbá állatviadal céljára állatot tartani, tenyészteni, kiképezni, forgalmaz­ni és ehhez helyet vagy helyiséget rendelkezésre bocsá­tani. A legtöbbször szerepeltetett két fajtát - a bandogot és a pit­bull terriert - nem szabad az országba behozni, következésképp tenyészteni sem. A tilalmak megszegőit a rendőrség hatáskörébe tartozó szabálysértési eljárás keretében vonják felelősségre, amelynek során 50 000 forintig terjedő pénzbírság szabható ki, s elrendelik a ku­tya elkobzását és ivartalanítását is. KITAIBEL E számunknak a Kitaibel Pál középiskolai tanulmá­nyi verseny anyagát adó cikkei: A kabóca vígan él. A vető­virág 1994/46 ET/1465

Next