Élet és Tudomány, 1996. január-június (51. évfolyam, 1-26. szám)
1996-03-15 / 11. szám
mm Gleccserasztal - gleccser kiválóan „archiválja” az éghajlatot. Méghozzá egész helytakarékosan: több ezer évet présel össze mindössze néhány száz méternyi kemény jéggé. A „jégszakemberek” a múlt század derekán figyeltek föl arra, hogy az Alpoknak e méltóságteljes jégfolyamaival nincs minden rendben. Az azóta eltelt százötven év során az Alpok jégtömegének a fele felolvadt. A jelenség azonban nem európai sajátosság: a XIX. század óta világszerte „fogy” a jég. Földünk gleccsereinek mintegy harmada vízzé vált Alaszkától és Patagóniától Tibetig. A gleccserek néha a hóhatár fölött is olvadni kezdenek, alatta pedig eleve ez a sorsuk. Az olvadás mértéke a tengerszint fölötti magassággal és a földrajzi elhelyezkedéssel egyaránt változhat. A hegyoldal lejtésszöge szintén kihat rá, csakúgy, mint a napsugárzásnak a beesési szöge és a visszaverődési viszonyok. Ha fú a szél, a gleccserjég jobban olvad, akárcsak akkor, ha a jégmező össze van töredezve. A jég hátán elgördülő kisebbnagyobb vándorkövek alatt ugyancsak nem egyformán olvad a jég: a nagyobb vagy a vastagabb és összefüggő törmelékréteg alatt „konzerválódik”. E képződményekre a találó gleccserasztal elnevezés ragadt rá. Ha elég nagy az „asztallap” (és északi hegyoldalban van), a jéglábó ellenáll az idő pusztító hatásának. A Karakorum-hegység kínai területén lévő Largo Laggóról majdnem 2 méternyi vastag jégtakaró leolvadt, csupán a hálapunkon látható jégoszlop maradt meg, mert az a rajta ülő sziklától szinte állandóan árnyékban van. Räde Károly-emlékkiállítás. ■ Jószerivel alig van olyan parkja, zöldterülete Budapestnek, amelyhez ne volna köze annak a német kertészeti szakembernek, aki pályafutása során színes lélekkel magyarrá vált, annak a Radó Károlynak, a Magyar Királyi Kertészeti Tanintézet létrehozójának, aki megteremtette a magyar dísznövénytermesztés, tájkertészet és kerttervezés oktatásának alapjait, aki a főváros kertészeti igazgatójaként Budapest valamennyi fontosabb zöldterületét áttervezte, akinek nevéhez fűződik a Városliget, a Városmajor, a Gellérthegy, a Népliget, a József nádor tér, a Baross tér kialakítása, aki megtervezte a gödöllői Erzsébet királyné-parkot, a debreceni Gazdasági Akadémia parkját meg a balatonkenesei székesfővárosi üdülőtelep parkját. Az ő életével, munkásságával és szakírói tevékenységével foglalkozik a Mezőgazdasági Múzeumban . A már jónevű német szakembert, aki akkor a csehországi Belohradban főkertészként működött, gróf Bethlen András magyar földművelésügyi miniszter hívta meg az akkor éppen szerveződő Kertészeti Tanintézet főkertészének. Ez 1893- ban történt, Räde nagy kedvvel látott feladatához. Arborétumot, növényházakat, hajlatokat, teleltető szekrényeket, melegágyakat tervezett és valósított meg, az oktatás alapját hozva létre. Közben úgy el is sajátította a magyar nyelvet, hogy magyarul tartotta előadásait, magyarul írta jegyzeteit és tankönyveit. Magyar és német szaklapok állandó munkatársaként is publikált. Miközben a tanintézetet vezette, megtervezte a gödöllői Erzsébet királynéparkot és Budapest akkori főkertészével, Ilseman Keresztényei az Állatkert pálmaházát. Ilseman halála után, 1913- ban a főváros Räde Károlyt hívta meg kertészeti igazgatójának. E tisztségében első nagyobb szabású munkája a Városliget kertrendezése volt; a parkot a megnövekedett forgalomnak megfelelően alakította át. Gyönyörű kertet épített ki a Gellértszobor körül és a tabáni lejtőn. Átalakította a Városmajor parkját. Sok új fajjal gazdagította a Népligetnek Ilseman által létrehozott gyűjteményes kertjét. Räde munkássága nyomán alakult ki fővárosunk számos parkja — a Szabadság téri, a Köztársaság téri, a Corvin téri, a Bécsikapu téri, a Kossuth Lajos téri és még egy sereg más földterület. Ő rendezte a budai Lánchíd-fő és a Várkert rakpart környékét, fasította a Ménesi utat. Könyvet írt a cserepes virágok és virágágyak gondozásáról. Tervrajzai is megjelentek összegyűjtve. Részt vett a kertészeti kiállításokon; olykor szervezőként is közreműködött ilyenekben. Cselekvő tagja volt a kertészeti-szakmai közéletnek. Az Országos Magyar Kertészeti Egyesület választmányi tagja és alelnöke volt, s kinevezték az Országos Kertészeti Szaktanács tagjává is. Elnyerte a Ferenc József-lovagkeresztet és a gazdasági főtanácsosi címet. Csak 1930-ban vonult nyugdíjba, s úgy látszott, békés öregkor vár rá. A második világháború után azonban elvesztette nyugdíját, semmilyen támogatásban nem részesült, s a 82 éves, megtört öregember, hogy unokáját ellássa, koldulni kényszerült. Megváltásként érte a halál 1946 februárjában; egy kimagasló képességű és tevékeny szakember nyerte el örök nyugodalmát Budapesten. K. M. - ta — 350 ■ Élet és Tudomány ■ 1996/11