Élet és Tudomány, 1998. január-június (53. évfolyam, 1-26. szám)
1998-03-13 / 11. szám
Az első egyiptomi fémszobor A kairói Egyiptomi Múzeumban kiállították a világ legrégebbi ismert fémszobrát, amely több mint 4 ezer éves. Egyiptomi és német régészek januárban fejezték be az I. Pepi fáraót, a hatodik dinasztia uralkodóját ábrázoló rézszobor restaurálását, amely másfél évig tartott. Rainer Stadelmann professzor, a kairói Német Régészeti Intézet igazgatója elmondta, hogy a korrodálódott szobor helyreállításához olyan kis csiszológépet kellett használni, amilyennel a fogorvosok a fogkövet távolítják el. I. Pepin az egyik legjelentősebb ókori egyiptomi uralkodó szobra öntvény benyomását keltette. A körülbelül 50 centiméteres szobrot 1889-ben találták meg Kairótól 650 kilométerre délre Edfu ókori város egyik templomában sárba és homokba ágyazódva. A lelet egyedülálló különlegessége, hogy „szobortokban”, egy életnagyságú rézszoborban volt, amely szintén a fáraót ábrázolja. Ezt jelenleg restaurálják. A szobor lábujjkörmei aranyozottak, akárcsak egy gipszdarab a hátán. Ez a szobor is egyedülálló technikával, rézlemezek összetűzésével készült. (Le Monde) Hideg fej, forró farok A Costa Rica-i partoktól nyugatra, a Csendes-óceán több ezer méteres mélységében olyan férgekre bukkantak, amelyek mintegy 80 Celsius-fokos hőmérsékleten élnek, s még az sem zavarja őket, hogy mindeközben a „fejük” akár két és félszer hidegebb, mint a farkuk - állapították meg delaware-i kutatók. Craig S. Cary biológusprofesszor szerint az általuk vizsgált Pompeii féreg (Alvinella pompejana) páratlanul jól tűri a nagy hőmérséklet-ingadozásokat. A Csendes-óceánnak a vizsgált részén, két szárazföldi lemez határán hévforrások és gejzírek törnek fel, hidrogén-szulfidot és nehézfémeket juttatva az óceánba. Itt él a mintegy 10 centiméteres Pompeii féreg, amely testét befúrja a talajba: a féreg kopoltyúja egy kissé kilóg a környező 22 Celsius-fokos vízbe, míg testének hátsó része az alagút 80 Celsius-fokos vizébe merül. Cary szerint nincs a Földön más olyan ismert élőlény, amely állandóan ilyen nagy hőmérsékleti különbségek között élne. A féreg testét szőrzethez hasonló fonalas baktériumok borítják, amelyek szintén jól bírják a hőingadozásokat. Ennek a kulcsa valószínűleg az az enzim, amelyet e baktériumok választanak ki, s amely Cary professzor szerint, ha sikerül azonosítani, széles hőmérsékleti tartományban működő, szerves oldószerben oldható katalizátorként használható majd a vegy- és a gyógyszeriparban. (Nature) A spanyolnáthavírus örökletes modellje Amerikai kutatóknak egy távoli alaszkai falucskában, fagyott földbe eltemetett holttestek exhumálása nyomán hamarosan sikerül teljes egészében feltérképezniük a nyolcvan évvel ezelőtt világszerte pusztító, rettegett fertőzés, a spanyolnátha vírusának szerkezetét. Az amerikai hadsereg kórtani intézetének munkatársai az alaszkai Brevig Mission faluban egy spanyolnáthában elhunyt eszkimó maradványában bukkantak rá a félelmetes vírus genetikai örökítőanyagára. A vírus a kistelepülés lakóinak 85 százalékát megölte 1918-ban. Jeffrey Taubenbergernek, a kutatás vezetőjének korábban már sikerült néhány mintára bukkannia a betegségben elhunyt amerikai katonák formaldehidben megőrzött holttestének tüdőszövetében. Az alaszkai helyszín azonban azért látszott már kezdettől fogva ígéretesnek, mert — bár az influenzavírus RNS- lánca rendkívül bomlékony — remélni lehetett, hogy a szinte állandóan fagypont alatti hőmérsékletű földbe temetett testek valamelyikében — lefagyasztva — épen maradt a vírus örökítőanyagának legalább egy része. Nagy szerencséjükre ráleltek egy kövér asszony holttestére, akinek szerveit nagy tömegű zsírszövete az elmúlt nyolcvan év során jól megvédte az időnkénti felolvadástól. Ezekből a szervekből sikerült mintát venniük a vírus örökítőanyagából. Az amerikai kutatók most azt remélik, hogy a régebbi leletek, valamint a szenzációsnak számító alaszkai minta hozzájárul a spanyolnáthavírus teljes szerkezetének feltérképezéséhez. A spanyolnátha 1918-ban végigsöpört a világon, s a hivatalos adatok szerint 21 millió, más becslések szerint legalább 40 millió embert ölt meg. Az addigi tapasztalatokkal ellentétben a vírus leginkább a fiatal felnőttek, a 20 és 40 év közötti populáció köréből szedte áldozatait. A betegek három-négy nap alatt, szörnyű kínok között pusztultak el. A spanyolnátha vírusának modellezését azért tartják ma fontosnak, mert a szakembereknek meggyőződése, hogy a világnak hamarosan egy újabb, drámai erejű influenzajárvánnyal kell szembenéznie. Az amerikai kutatók szerint az 1700-as évekig visszamenő adatok azt bizonyítják, hogy világméretű influenzajárványok 10-30 évenként sújtják a világot. Az évszázad legutóbbi két nagy járványa az 1957-es ázsiai és az 1968-ban dühöngő úgynevezett hongkongi influenza volt. Minden jel arra mutat tehát, hogy mostanában újra esedékes egy nagyszabású járvány. A szakemberek meggyőződése szerint a különböző világjárványokat okozó vírusok szerkezetének alapos vizsgálata segíthet annak előrejelzésében, hogy az emberiségnek mire kell felkészülnie. (The Washington Times) 346 ■ Élet és Tudomány ■ 1998/11