Élet és Tudomány, 1998. július-december (53. évfolyam, 27-52. szám)

1998-09-04 / 36. szám

A Sivatagi Mars-szikla ngol meteoritszakértők vizsgálatai szerint marsi eredetű az a Szahara­­sivatagban nemrég talált szikladarab, amely a Lucky 13 (Szerencsés 13.) ne­vet kapta. (Megtalálójának minden­esetre máris szerencsét hozott a máz­lista nevű kő, hiszen csaknem másfél millió fontért adta el azt a briteknek!) A 2,2 kilogrammos szikladarab egyébként az eddig fellelt mintegy húszezer meteorit közül a tizenharma­dik, amely bizonyít­hatóan marsi erede­tű. Korát egyelőre nem sikerült ponto­sabban behatárolni: 1 millió és 4,5 milliárd év közöttire becsülik. Colin Pillinger pro­fesszor, a Bolygótu­dományok Kutatóin­tézetének vezetője szerint a Lucky 13 geokémiai vizsgála­tai, például a már ki­mutatott különféle oxigénizotópok eloszlása, segíthetnek feltárni a Mars éghajlati változásait, és eldönteni, hogy valaha is kialakulhatott-e élet a vörös bolygón. Emlékezetes, hogy a NASA kutatói 1996 augusztusában nagy vihart kavartak azzal a bejelen­tésükkel, hogy egy — az Antarktiszon talált — marsi eredetű meteoritban mikrobák lenyomataira bukkantak. A bejelentést azóta is vitatják. Talán a Lucky 13 vizsgálatai is segítenek el­dönteni a vitát. (BBC News) Leonardo robotja a Marsra megy? T­öbb mint öt évszázaddal azután, hogy Leonardo da Vinci papírra ál­modta az újkori civilizáció első em­berszerű robotját, a NASA kutatói az ő tervrajzai alapján szerkesztik az első humanoid robotokat, amelyek való­színűleg a 2003-ban üzembe állítandó Freedom nemzetközi űrállomás első la­kói, és a jövő évszázad első Mars-ex­pedícióinak résztvevői lesznek. Mark Rosheim, a NASA robotszakértője szerint az évszázadokon át eltűntnek hitt rajzok (a vázlatfüzetet csak 1950- ben találta meg Carlo Pedretti Leo­­nardo-kutató) „máig túlszárnyalhatatlan hűséggel tárják fel az em­beri test anatómiáját, a csontok és az izmok bo­nyolult kapcsolatait”. Maga Pedretti egyéb­ként a vázlatfüzetben szanaszét szórt rajzokkal nem tudott mit kezdeni, Rosheimnek is csak több éves munkával és számítógépes elem­zéssel sikerült a vázlattöredékeket összeillesztenie. Leonardo robotja, amelyet a művész a XV század végének jellegzetes itáliai lova­gi páncélzatába öltöz­tetett, ha valaha is megépült, képes volt járni, karjait és hajlé­kony nyakon ülő fejét mozgatni, sőt, még anatómiailag tökélete­sen megformált áll­kapcsa is mozgatható volt. A robot két füg­getlen rendszerből állt: a három szabadsá­gi fokú, boka-, térd-, és csípőízülettel ellá­tott lábakból, illetőleg a négy szabad­sági fokú, váll-, könyök-, csukló- és kézízületekkel bíró karokból. A karok elemeinek elhelyezése arra vall, hogy azok mozgását egyidejűleg, egymással összhangban képzelte el a művész. A karok és a fej mozgását egy — a mell­kasban elhelyezett — analóg vezérlésű mechanikai szerkezet irányította, és látta el energiával. A lábakat egy ettől független, külső kézi forgattyú­­karb- A Halló, Föld! Itt a Pioneer 10 Lunar Prospector földi irányí­tóközpontjának munkatársai is­mét fogták a Földtől immár csaknem 20 fényórányira járó Pioneer 10 rá­diójeleit. Az 1972. március 2-án felbocsátott űrszonda nevéhez híven valóban út­törő volt: elsőként szelte át a Mars és a Jupiter közötti kisbolygóövezetet, megközelítette a Jupitert, majd 1983.

Next