Élet és Tudomány, 1998. július-december (53. évfolyam, 27-52. szám)

1998-12-11 / 50. szám

BESZÉLGETÉS DR. FÜZESI KRISTÓF PROFESSZORRAL SZIÁMI MŰTÉT Habár a természet torz fintoraként mindig is születtek összenőtt ikrek, a sziámi elnevezés onnan ered, hogy a múlt században Sziámban, azaz a jelenlegi Thaiföldön jött világra a leghíresebb ikerpár, amelyet ott - nemzetiségükre tekintettel - kínai ikreknek neveztek. Chang és Eng Bunker szétválasztására nem került sor, holott megoldható lett volna. A közelmúltban Szegeden az övékénél bonyolultabb esetnek szá­mító erdélyi magyar sziámi ikerkislányok sikeres műtét után kezdhették el egymástól független életüket. Erről beszélgettünk dr. Füzesi Kristóf egyetemi tanárral, aki a Szent-Györgyi Albert Orvostudományi Egyetem gyermekgyógyászati klinikáján a sebészet vezetője. — Mi jellemző a sziámi ikrek műté­teire? — Általánosságban az, hogy ha a szét­választásuk szóba jön, az sokszor az egyik iker feláldozása révén valósít­ható meg. A fejlődési rendellenesség ugyanis rendszerint annyira súlyos, hogy halva születnek, illetve csak az egyik gyermeknek vannak a műtét után túlélési esélyei. — Mennyire gyakori ez a magzatfejlődési hiba? —• Dr. Czeizel Endre felmé­rése alapján az elmúlt húsz évben hazánkban mintegy harminc sziámi ikerről sze­reztünk tudomást. Ezeknek a túlnyomó többsége nem olyan volt, mint a most megoperált ikerpár, azaz nem két teljesen kifejlődött test egyesült kisebb-na­­gyobb szakaszon, hanem előfordult, hogy a kifejlő­dött gyermek ikertestvére egy többé-kevésbé torz, olykor belső szervek nél­küli „képződmény” volt, amelyet parazitának (élős­ködőnek) nevezünk. A fel­mérés arra is felhívta a figyel­met, hogy a sziámi ikrek többsége vagy halva születik, vagy­­ miután a higanosztikai vizsgálat során fény de­rül a hibás fejlődésre - terhességmeg­szakításnak esik áldozatul. Két évtized alatt három olyan sziá­mi ikerpárral akadt dolguk a ma­gyar orvosoknak (közéjük számít a határ túloldaláról áthozott ikerpár is), amelyek nemcsak élve szület­tek, hanem szerencsére szétválaszt­hatók is voltak. Az első párt annak idején itt, Szegeden operálták szét. A műtét kitűnően sikerült, hiszen a két gyermeket csak egy kis hasfali bőrhíd kötötte össze, amelyben cse­kély mennyiségű májszövet is volt. A beavatkozás mindössze húsz per­cig tartott, s két makkegészséges gyermek lett az eredménye. A má­sik (a pécsi) ikerpárt Münchenben választották szét. Minthogy a két ge annyival jobb, hogy nekik min­den szervük annak rendje-módja szerint kifejlődött, így a szétválasz­tásuk után „csupán” a megnyílt testü­ket (mellkasukat, hasfalukat) kellett zárni. — Romániában észrevették a terhesség alatt a fejlődési rendellenességüket? — A rendelkezésemre álló orvosi do­kumentumok szerint csak az ikertej­gyermek testének az al­só (gáttájéki) része volt összenőve, a műtét sok­kal bonyolultabb volt, és százszázalékosan nem is sikerült a természetes anatómiai állapotot ki­alakítani. A nehézségi fokot tekintve a mi mű­tétünk az utóbbihoz mérhető, ám a gyerme­kek várható életminőség 1 576 ■ Élet és Tudomány ■ 1998/50

Next