Élet és Tudomány, 1998. július-december (53. évfolyam, 27-52. szám)
1998-12-11 / 50. szám
BESZÉLGETÉS DR. FÜZESI KRISTÓF PROFESSZORRAL SZIÁMI MŰTÉT Habár a természet torz fintoraként mindig is születtek összenőtt ikrek, a sziámi elnevezés onnan ered, hogy a múlt században Sziámban, azaz a jelenlegi Thaiföldön jött világra a leghíresebb ikerpár, amelyet ott - nemzetiségükre tekintettel - kínai ikreknek neveztek. Chang és Eng Bunker szétválasztására nem került sor, holott megoldható lett volna. A közelmúltban Szegeden az övékénél bonyolultabb esetnek számító erdélyi magyar sziámi ikerkislányok sikeres műtét után kezdhették el egymástól független életüket. Erről beszélgettünk dr. Füzesi Kristóf egyetemi tanárral, aki a Szent-Györgyi Albert Orvostudományi Egyetem gyermekgyógyászati klinikáján a sebészet vezetője. — Mi jellemző a sziámi ikrek műtéteire? — Általánosságban az, hogy ha a szétválasztásuk szóba jön, az sokszor az egyik iker feláldozása révén valósítható meg. A fejlődési rendellenesség ugyanis rendszerint annyira súlyos, hogy halva születnek, illetve csak az egyik gyermeknek vannak a műtét után túlélési esélyei. — Mennyire gyakori ez a magzatfejlődési hiba? —• Dr. Czeizel Endre felmérése alapján az elmúlt húsz évben hazánkban mintegy harminc sziámi ikerről szereztünk tudomást. Ezeknek a túlnyomó többsége nem olyan volt, mint a most megoperált ikerpár, azaz nem két teljesen kifejlődött test egyesült kisebb-nagyobb szakaszon, hanem előfordult, hogy a kifejlődött gyermek ikertestvére egy többé-kevésbé torz, olykor belső szervek nélküli „képződmény” volt, amelyet parazitának (élősködőnek) nevezünk. A felmérés arra is felhívta a figyelmet, hogy a sziámi ikrek többsége vagy halva születik, vagy miután a higanosztikai vizsgálat során fény derül a hibás fejlődésre - terhességmegszakításnak esik áldozatul. Két évtized alatt három olyan sziámi ikerpárral akadt dolguk a magyar orvosoknak (közéjük számít a határ túloldaláról áthozott ikerpár is), amelyek nemcsak élve születtek, hanem szerencsére szétválaszthatók is voltak. Az első párt annak idején itt, Szegeden operálták szét. A műtét kitűnően sikerült, hiszen a két gyermeket csak egy kis hasfali bőrhíd kötötte össze, amelyben csekély mennyiségű májszövet is volt. A beavatkozás mindössze húsz percig tartott, s két makkegészséges gyermek lett az eredménye. A másik (a pécsi) ikerpárt Münchenben választották szét. Minthogy a két ge annyival jobb, hogy nekik minden szervük annak rendje-módja szerint kifejlődött, így a szétválasztásuk után „csupán” a megnyílt testüket (mellkasukat, hasfalukat) kellett zárni. — Romániában észrevették a terhesség alatt a fejlődési rendellenességüket? — A rendelkezésemre álló orvosi dokumentumok szerint csak az ikertejgyermek testének az alsó (gáttájéki) része volt összenőve, a műtét sokkal bonyolultabb volt, és százszázalékosan nem is sikerült a természetes anatómiai állapotot kialakítani. A nehézségi fokot tekintve a mi műtétünk az utóbbihoz mérhető, ám a gyermekek várható életminőség 1 576 ■ Élet és Tudomány ■ 1998/50