Élet és Tudomány, 1999. január-június (54. évfolyam, 1-26. szám)
1999-05-28 / 22. szám
volt: az egyetemeken Berlintől Varsóig, Budapesttől Bukarestig napirenden voltak a „zsidóverések”. Harcias egyetemisták bántalmazták zsidó évfolyamtársaikat, és igyekeztek megakadályozni őket tanulmányaik folytatásában és befejezésében. A német mintára létrejött Burschenschaftok szoros kapcsolatban álltak a szélsőjobboldali pártokkal, s tagjaik megtehették mindazt, amiért konszolidáltabb korokban a politikusok nem vállaltak felelősséget. A radikális diákok és a hozzájuk csapódó kalandor elemek alkották a „nemzeti radikalizmus” avantgárdját, sőt, Romániában ebből a körből nőtt ki a Vasgárda, „Mihály arkangyal légiója”, a szélsőjobb vezető ereje is. Ha arra a kérdésre keressük a választ, miért voltak fogékonyak a fasiszta ideológiára Közép- és Nyugat-Európa társadalmai, s a nyugati demokráciák miért bizonyultak ellenállóbbnak a „lelki fertőzéssel” szemben, akkor a paraszti tömegek elmaradottsága, a tovább élő antiszemita hiedelmek mellett figyelembe kell vennünk e diákmozgalmakat is, valamint az értelmiségi elit meghatározó szocializációs folyamatait. A magyar egyetemisták legnagyobb hatású szervezete az 1919 őszén megalakult Turul Bajtársi Szövetség volt, amely a jogászokat, a medikusokat és a bölcsészeket tömörítette, míg a hasonló beállítottságú Hungária Bajtársi Szövetség a Műegyetemen szervezkedett. Jelentős volt még a két év múlva megalakult Emericana katolikus egyesület, kisebb súlyú volt a legitimista szellemű Szent István Bajtársi Szövetség. A szövetségek tagjai — német mintára — meghatározott színeket, jelvényeket és tányérsapkát viseltek: a Turulnak fekete, a Hungáriának kék, az Emericanának zöld, a Szent Istvánnak fehér színű sapkája volt. Működtek még más egyesületek is, mint például a Székely Egyetemi és Főiskolai Hallgatók Egyesülete, s akadtak egyéb területi és vallási alapon szervezkedő csoportok is, de a legnépesebbek és a legnagyobb hatásúak a bajtársi egyesületek voltak, azon belül a Turl és a Hungária. Társadalmi halottak Sajtójuk már ebben az időben megelőlegezte az 1938-as, az 1939-es és az 1941-es zsidótörvények antiszemitizmusát, amely — a holocaust közvetlen előzményeként — „társadalmi halottá” nyilvánította a magyar zsidóságot. E szervezetek mindennapi életére az a visszaemlékezés világított rá, amelyre véletlenül bukkantam. A hetvenes évek közepén elhunyt dr. B. K. az orvosi kari Tuml Bajtársi Szövetség Csaba Bajtársi Egyesületének tagja lett. Dr. B. K. visszaemlékezése szerint a Csaba „az orvoskariak tömörülése volt, s legnépesebb valamennyi között. Ha október 6-án, március 15-én vagy a Miklós-napifáklyás felvonulásra felsorakozott, öt-hat századot is kitett. 1932-ben én vittem nehéz selyemzászlaját az élen. Ekkor törzsfője voltam a Balassa törzsnek, később az egyesület főkincstárnoka. Egy-egy törzs negyven-ötven tagból állott. Valamenynyinek élén, mint patrónus, felkért orvosprofesszor gyámkodott. Az összejöveteleken szép számmal megjelentek doktoráltak is mint pártoló tagok, dominusok. Havonta tartott összejövetel. Táborozás. A Nemzeti Hiszekegy elmondása után a törzsfő üdvözölte a megjelenteket, a vendégeket, ismertette az eseményeket és a kiadott utasításokat; a pénztáros a mindig sovány tárca adta lehetőségeket. Alkalomszerű hazafias beszédet mondott valamelyik végzett orvos. Majd szakmai, tudományos előadás következett az újabb felfedezések köréből, hozzászólásokkal... Ezután »Gaudeamus« és a garabonciás vezette vigalom. ” B. K. leírta azokat a zavargásokat, amelyek azután robbantak ki, hogy a Tuml 1927. október 24-én hallgatói nagygyűlést tartott. Ezen a szónokok a Bethlen-kormány engedékenysége, a numerus clausus tervbe vett enyhítése elleni fellépésre szólítottak fel. Céljai elérésére a „keresztény-nemzeti ifjúság” félbeszakította az előadásokat, lehetetlenné tette a félév folytatását, egyszersmind „hadat üzent” az egyetemeken tanuló mintegy 6 százaléknyi zsidó diáknak. Az egyetemi, főiskolai „zsidóverések” elsősorban szociálpszichológiai szempontból méltók a figyelemre. Amikor egy értelmiségi fiatalt rávettek arra, hogy gátlásait levetkőzve, a szakmai szolidaritást megtagadva engedje szabadon agresszív ösztöneit, sok tekintetben már meg is határozták pályáját. A jövendő elit újabb és újabb nemzedékei sajátították el azt a képességet, hogy a keresztény—zsidó viszonyt bármikor kiélezzék, és ebből hasznot húzzanak. A diszkrimináció mechanizmusát működtetve hosszabb távra sikerült eltorlaszolni az utat a zsidó értelmiségiek előtt, Iai Hallgatód Bajtársi Ti bajtársi törzs tóL,"“' biSZTÁ !^",s,nt*ta ■ n. ^ *■**-«* b °^ozására%. 682 ■ Élet és Tudomány ■ 1999/22