Élet és Tudomány, 2000. július-december (55. évfolyam, 27-52. szám)
2000-08-25 / 34. szám
szabályos, mintegy 1000 napos periódusos változás is. Ez a kutatók szerint valószínűleg a pulzár precessziójának tulajdonítható. (Az erről készült animáció megtekinthető a www.jb. man .ac.uk /news / neutronstar/ címen.) A precesszió a pulzártól érkező rádiójelekben két módon is jelentkezik: egyrészt megváltoztatja az impulzusok alakját, másrészt az egyes impulzusok közti „szüneteket” is periodikusan hol megnyújtja, hol megrövidíti. A manchesteri csillagászok szerint mindez arra mutat, hogy a neutroncsillag nem tökéletesen gömbölyű, hanem a felszíne kissé egyenetlen. A tökéletes gömbalaktól való eltérés azonban hihetetlenül pici: a mintegy 20 kilométeres átmérőhöz képest mindössze 0,1 milliméter. Ez földi méretekben azt jelentené, hogy egyetlen hegy sem lehetne 3 centiméternél magasabb! A felfedezésben nem is az az igazán meglepő, hogy sikerült ilyen, szinte észrevehetetlenül parányi hatást kimutatni (bár ez önmagában is méréstechnikai bravúr!), hanem sokkal inkább az, hogy a jelenség egyáltalán létezik. Más hosszú távú megfigyelésekből (amelyeknek nagy részét szintén a Modrell Bankben végezték) a csillagászok már régebb óta tudják, hogy a neutroncsillagok szilárd kérge alatt szupernagy sűrűségre összepréselt neutronokból álló folyadék van. A létező elméleti modellek szerint a kéreg és a folyadék közti kölcsönhatások az egyenetlenségek elsimítása irányába hatnak, és ennek következtében, mégha a csillag kezdetben precesszál is, az rendkívül rövid idő alatt elhal. „Ám ez a neutroncsillag már több mint százezer éves, és még mindig precesszál! — mondta Lyne. — Ez pedig arra mutat, hogy az elméleti szakembereknek meg kell vizsgálniuk az eddigi modelleket, hogy megmagyarázhassák a jelenséget. ” Hasonló szupersűrű, neutronokból óriási nyomáson összepréselt anyag földi laboratóriumokban nem állítható elő, ezért fizikai tulajdonságai egyelőre csakis a neutroncsillagok „közvetítésével” tanulmányozhatók. Az ilyen nagyon finom effektusok pontos nyomon követése pedig segíthet a szupersűrű neutronfolyadékban végbemenő folyamatok jobb megértésében. Forrás: www.jb.man.ac.uk/news/neutronstar tl Az első múmia 11 ^ LAS VIGAS HOME PAGE ^ Elhunyt gyermek, két hétezer évvel Hl ezelőtt gyászoló anya lehetett az első, aki mumifikált — és nem Egyiptomban, hanem a rejtélyes délamerikai Chinchorro-kultútrában. Joann Fletcher egyiptológus, a mumifikálás szakértője, a délamerikai Chinchorrokultúrához tartozó, a mai Atacama-sivatagban talált több száz jó állapotban maradt múmiát megvizsgálva jutott erre a megállapításra. A múmiák közül a legrégibbek kivétel nélkül gyermekek voltak. A legidősebb - a chilei Aricától 97 kilométernyire délre, a Camaronesvölgyben találtak rá - a szénizotópos vizsgálatok szerint Kr. e. 5050-ből származik. Ennél régibb, még 10 ezer éves múmiák is előkerültek, de azok feltehetően természetes körülmények között, a száraz, forró sivatagi levegőtől mumifikálódtak. A kutatók szerint a vadászó-gyűjtögető-halászó chinchorrók fejlesztették ki elsőként a mesterséges mumifikálási technikát mintegy 2000 évvel megelőzve az egyiptomiakat. Először eltávolították a belső, romlékony szerveket és a húst. A koponyából kiemelték az agyat oly módon, hogy a koponyacsontba lyukat vágtak éles csontdarabbal, kagylóval vagy kővel. Számos ilyen tárgy került elő egyébként a lelőhelyen. Ezután összeállították a csontokat, amelyeket botokkal, rostszálakkal erősítettek egymáshoz. Majd visszahelyezték a testre az üres, fűvel, sóban tartósított hajjal és 1 hamuval megtöltött koponyát. A bőrt oroszlánfóka bőrrel helyettesítették. Végül a testet szinte újjáalkották hamupasztával, és fekete mangánnal vagy vörös okkerrel festették ki. Néha maszkot vagy parókafélét tettek a fejre, majd ülő helyzetben egy üregbe helyezték. A nap és a sós szél kiszárította, a homok pedig lassanként befedte őket. Annyi bizonyos, hogy a chinchorrók jól ismerték az anatómiát. A kutatók máig nem találnak feleletet arra, miért fordítottak ekkora figyelmet a mumifikálásra. A múmiákat időnként újrafestve kiállították, olykor a homokban felállították. Meglehet, hogy ily módon éltek tovább a közösségben. Talán úgy vélték, hogy segítenek az élőknek, de az is előfordult, hogy egy idő után a testet közösségi vagy családi sírba temették. Míg az egyiptomiak csak a fáraókat és a legelőkelőbbeket balzsamozták, addig a látszólag egyenlő chinchorrók nem tettek különbséget. Minden életkor, faj, nem, társadalmi rang egyenlő lett a halálban - nyilatkozta Fletcher. Még a halva születetteket is balzsamozták. Fletcher szerint az elsőként balzsamozó chinchorro anyák így adhattak gyermekeiknek újabb esélyt az életre. Az első chinchorro múmiákra a század elején Max Uhle régész talált rá. Minthogy az előkerült tárgyakból nyilvánvaló volt, hogy főként halászatból élt az ismeretlen nép, chinchorrónak, vagyis kopoltyús-hálós népnek nevezte őket. Uhle úgy vélte, a múmiák 2000 évesek lehetnek. A C14-es vizsgálat azonban azt mutatta, hogy a legidősebb tetem B. P. 7100 éves a legfiatalabb B. P. 3800 éves. Forrás: www.univ.edu/ o a Noui -t Élet és Tudomány ■ 2000/34 ■ 1061 u in