Élet és Tudomány, 2000. július-december (55. évfolyam, 27-52. szám)
2000-11-17 / 46. szám
ÉT-INTERJÚ l ___________ l BESZÉLGETÉS BOJÁR GÁBORRAL A GRAPHISOFT ELNÖK-VEZÉRIGAZGATÓJÁVAL EGY SZÁZALÉK ÖTLET, A TÖBBI IZZADSÁG Mi tehet vonzóvá egy munkahelyet egy tehetséges fiatalember számára? Ha ott értéke van a teljesítménynek, ha becsületes környezetben lehet dolgozni, ahol nem csapják be, ahol örülnek a sikereinek, ahol jó a technikai háttér és olyan emberek a munkatársak, akikre föl lehet nézni. Ilyen elvek alapján hozta létre cégét, s válogatta ki munkatársait Bojár Gábor, a Graphisoft elnöke. Élet és Tudomány ■ 2000/46 ■ 1449 — A tanár leglényegesebb feladata a tudás és az értékrend közvetítése. A nyugati társadalomban a teljesítmény tisztelete alapvető. Magyarországot ebben az összefüggésben a Nyugathoz sorolom. A másik nagyon fontos tényező — és a jó tanár sokat tehet megvalósítása érdekében — a közösség. Egy jó osztály, amelyben a gyerekek szeretnek együtt lenni, ahol érzik, hogy összetartoznak, s örülni tudnak egymás sikereinek, sok mindent meghatároz a jövőre nézve. Egyesek eredményessége nagyobb teljesítményre ösztönzi ugyanabban vagy éppen másban a többieket, a kölcsönös elismerés erősíti az összetartozás érzését. Egyébként a jó munkahely is ilyen. — A közösségen belüli kapcsolatok nagyon meghatározók. Egyik tanítványom az Ön cégéhez került. Jól érzi magát itt, következésképpen szívügyének tartotta, hogy további jó felkészültségű embereket,,hozzon be” a Graphisofthoz. így került ide második tanítványom. — Termékeink legjobb reklámja az elégedett vevő, és a legtöbb vevőnket korábbi vevőink hozzák, a legtöbb munkatársunkat pedig korábbi munkatársaik hívják ide. Talán az is elárul valamit a Graphisoftról mint munkahelyről, hogy míg ebben az b®1 ä - Honnan hozta azt a felfo- . * gást, amely szerint az alko- re*Z tó légkör, a tehetség, a kreativitás kibontakoztatása egy cégnél fontosabb, mint maga a termék? Összefiigg ez az Ön iskoláival? — Természetesen összefügg. Az ember számos meghatározó dolgot hoz magával az iskoláiból. Szerettem az Apáczai Gimnáziumba járni. Ott megszoktam, hogy tanáraim örülnek, ha jól dolgozom, és éreztem, hogy büszkék rám. Ez volt számomra a legnagyobb hajtóerő. Különösen a matek, a fizika és a történelem tanáromat tiszteltem, és számomra fontos volt, hogyan vélekednek rólam. Egy elismerő hunyorításuk sokkal többet jelentett számomra, mint egy jó érdemjegy. Láttam, hogy látják mit tudok, s ez elég volt. Ezért volt nagy csalódás első munkahelyem. Ott nem kaptam meg ezt e figyelmet, s ezért úgy éreztem, ilyen körülmények között nem lehet profi munkát végezni.- Egykori diákélményei alapján mit vár a mai tanároktól?