Élet és Tudomány, 2000. július-december (55. évfolyam, 27-52. szám)
2000-12-01 / 48. szám
, gőfitt azonnal a’ takarékpénztárba tetettem: a könyv nálam van. Engedelmed szerint a többit megtartottam. Zsigának számolni fogok a maradékpénzzel és kötelezvényeiddel; de el nem mulatom sürgetni, hogy a’ bor’ árából [édes atyánk borait Zsiga bátyja eladta, de számolt az árukkal] is legalább valamit befizessen. Azonban még előbb Pestre kell mennem, hogyáraival is beszéljek, mert némely pontok iránt kétségeim vannak, de a maradék pénzt tán beküldöm a napokban Zsigának: ne mondhassa, hogy sokáig megámnál tartottam. Pestről, mintegy a hónap vége felé ha az idő kedvez, tán lemegyek hozzád. Szeretném a takarékpénztári könyvet átadni. Sokszor megbántam azóta, hogy a 800 pengőt is be nem tettem, s mert te magaddal igen keveset gondolsz. Kamat nélkül semmi esetre nem adnám idegennek, kivált nagy úrnak [édes atyánk ! gazdasági percentjeit nem vette ki, a báró Orczyak uradalmi pénztárában hevertek kamat nélkül, ki arra nem szorult. (Igyekezzél minél előbb kezedhez venni s biztos helyre tenni. ) A szelei árendáról Lórinak rokona Szabó Pál széki földesúr tett említést és ígéretet; de még eddig nem irt. Szomorú dolgokat írsz [Rózsa Sándor rabló bandája fényes nappal kirabolta Ujszászon a plébánost, a plébánia laká-sunkkal szemben van] az alföldi helyzetről. Ez már igazán személy- és vagyonbiztosság mint a tatárjárás idejében volt. Mi míg eddig mentek voltunk ilyen házalóktól, isten tudja hogy lesz ezután. [...] XIV. levél Nyék, Sept. 27én. 1854. [...] Eleségünk jó formán betermett; de szőlőmet tönkre verte a’rég a’pénz is nagon megfogatkozott körülöttem; tavali szerződésem igen közel áll a’ meghimláshoz. Különben sok most a’ szegény ember a’ világon ‘s ig nem csoda, hág magunk is ég kissé kurtán leszünk a’ téli gúnyában. Itt mg részben nyomom termés volt kit a jég, kit a’ szárazság tett tönkre, kil mind a’ kettő, úg hog eg két gazda adhat el éhséget, a’ nagobb kénytelen vetőmagot venni, sőt sokan őrleni valót is. [...] Testvérünkről is szeretnék hallani, nekem egyik sem ír, pedig mint ifjabbak meglehetnék. Ha valamit tudsz tolok, tudósíts. [...] XV. levél Nyék, Dec 14.1854. Kedves Öcsém! Régen nem látott levelednek igen megörültem; de tartalma annál szomoritóbb volt. Az orbáncz másnak is bej; de neked, gazdának veszélyes és hátravető. [...] Nekünk most egütt kellene laknunk, tán jobban is garapodnánk; de az isten ezt a’ segítséget is megtagadja tőlünk. Én már nem tudom, mikor látogathatlak meg: a múlt évben nagon elbetegesedtem. De talán még ebből ráépülök. [...] XVI. levél Nyék, Márc. 29.én 1855. Kedves öcsém! Régen készülök már válaszolni leveledre; de betegségemnek egy része az, hog lomha és tehetetlen vágok. Figelembe és köszönettel vettem intéseidet, hasznokat is vettem; mert legalább felbátorítottak. [...] még lankadt és genge vágok. Talán a’ nyár majd helyre hoz. [■■■] majd beszélhetünk arról, mikor útban jössz el te Májusban, Ferkó is fel akar jóni, talán egúttal Palit [testvéröcsak Vörösmarty Ferenc gr. Forraynénál Futtákon és Vörösmarty Pál gr. Károlyi Alajosnál Tormóczon gazdatiszt] is meglátogathatnánk. Isten áldjon bátyád Vörösmarty Mihály (A zárójeles beszúrások Vörösmarty János fiától, Kálmántól származnak. Az előkerült családi levelezést - köztük a 11 és fél [azaz egy töredék] Vörösmarty-levelet - és egyéb iratokat teljes egészében megjelenteti a székesfehérvári Vörösmarty Társaság, cikkünk szerzőjének, Zsoldosi Sándornak a gondozásában. A szerk.) XII. levél [Nyék, Jun.én 1853.] [...] Fésó István - talán emlékezet rá - nálunk van, mint hetes. Már egy pár boglyám is van. A ’ kerti széna egy pár darab marhát eltart ,s általában az egész kert igen jó föld, de minthogy elkéstünk, a napszám gén sokba kerül és költekezésünk mált a konyha új rendezése miatt igen nagy. Mindamellett még eddig kikerülhettem, hogy takarékpénztári könyvedhez ne nyúljak s ha lehet nem is fogok nyúlni, ámbár most már igen jól esnék, ha az ígért öszszeget postán recepisse mellett vagy is olyan óvással mint a’ pénzt postán küldeni szobák - per Martorvásár, Verincze - Nyék megküldenéd úgy mindazonáltal, hogy magadnak valami kárt vagy erőtetést ne tég. Eg hónapig tán már csak tudok valahog magamon segíteni. [...] XIII. levél Nyék. Ápr.l1.én 1854. Kedves Öcsém! Meglehetősen megcsökkentettem takarékpénztári könyved értékét, de talán az isten megszabadít a folytonos pénzhiánytól. Most már eg fordítást [Shakespeare „Lear király”ának fordítását] elvégeztem 's azért kifizettek. Lassanként talán kitisztulok adósságaimból ,s akkor nagobb fennakadás nélkül megélhetek. [...] bátyád: V. Mihály A gazdálkodó Vörösmarty szinte minden elképzelhetővel megpróbálkozott, ám az esetek többségében nem járt sok sikerrel. A levelekből csak részben követhetők nyomon vállalkozásai. Létrehozott „ termékei” közül legnevezetesebbek borai és szivarjai. Szőlőjéről tudunk, s annak gondját is viselte, szivarjairól pedig baracskai szomszédján, Boros Mihályon kívül Jókai is említést tesz. Boros Mihály 1883-ban leírt emlékezéseinek a dohánytermesztésről szóló része mellé idézzük Vörösmarty levelének egy mondatát: „Dohányt szerettem volna termeszteni; de úgy hallom, a’ Monopóliumot be akarják hozni, s ilyen tapasztalatlan gazda, mint én, avval nehezen fog megbirkózhatni. ” (Újfalvi Sándornak Baracskáról, 1850. dec. 27.) A kedvcsináló Lear-fordítás Szinte minden bizonytalan Vörösmarty ekkori műveinek keletkezésével kapcsolatban. A Setét eszmék párversének, az Átoknak nincs meg az eredeti kézirata, és csak 1914-ben (!) jelent meg először. (Vachott Sándorné 1883-ban publikált visszaemlékezéseiben már megemlíti a költeményt.) Vajon hogyan készülhetett egy napon, 1849. október 10-én e két mű? A kritikai kiadás a két vers keletkezését a költő azonos dátumozására alapozza... S hogyan születhetett az utókor által 1850-1851 telére keltezett Előszó, amikor éppen az idő tájt így vallott magáról a költő: tyAz irodalommal még nincs erőm foglalkozni, a’ legközelebbiek-03. A költő utolsó otthona Nyéken Élet és Tudomány • 2000/48 ■ 1521