Élet és Tudomány, 2001. január-június (56. évfolyam, 1-26. szám)

2001-02-09 / 6. szám

SZOCIOBIOLÓGIA ÉS SZAPORODÁS 1 . A MEDDŐSÉG PSZICHOSZOMATIKÁJA 1­72 ■ Élet és Tudomány ■ 2001/6 A meddőségkutatás legújabb eredményei nem csupán néhány meglepő következtetés megfogalma­zására adnak lehetőséget a kutatóknak, hanem új reménnyel kecsegtetik a gyermekre eddig hiába vágyakozó nőket. A meddőség az egyik legszomo­rúbb dolog, ami egy gyermekre vágyó párt sújthat. Meddőségről akkor szoktunk beszélni, ha a nőnél egyévi védekezés nélküli nemi élet után sem következik be fogamzás vagy a nő nem ké­pes kihordani az ez idő alatt be­következett terhességet. Sok pár csak sokadszori hiábavaló pró­bálkozás után jut el a probléma kezelésére szakosodott orvos­hoz, aki ilyenkor különféle fizi­kai és hormonális vizsgálatokat végez. A csoda receptje Orvosi szempontból a meddő­ség a szervezet hibás működésé­nek tudható be, tehát valamilyen szervi rendellenesség áll a háttér­ben. Az esetek döntő többségé­ben a vizsgálatok találnak is szer­vi-hormonális eltérést, amely oka lehet a meddőségnek, ám a keze­lés gyakran eredménytelen ma­rad, a kívánt terhesség nem kö­vetkezik be. Ha van okozat (a meddőség), akkor oknak is kell lennie, márpedig azt előbb vagy utóbb meg lehet találni. Tehát André Masson: Gradiva (1939) Paula Modersohn-Becker: Anya és gyermeke (1906) Újabb és Újabb vizsgálatok és ke-

Next