Élet és Tudomány, 2004. január-június (59. évfolyam, 1-26. szám)

2004-04-09 / 15. szám

A kiegyezés utáni években nagy lendületet vett Magyarország gazdasági fejlődése: az ország lázas ütemben igyekezett pótolni az évtizedes elmaradásokat. Egy tehetséges fiatalember - meghallván az idők szavát - felismerte az addig elhanyagolt vetőmagtermesztés fontosságát. Céget alapított, amely hamarosan nemzetközi hírűvé vált. J Jauthner Ödön 1848. április /§,­­ 22-én született Pesten. ?­V 1 Nagybátyja, Máday Izidor jeles gazdasági szakíró ösztönzésére fordult a mezőgazdaság felé. A hatva­nas években gazdatiszti gyakornok­ként szerzett tapasztalatokat József fő­herceg kisjenői uradalmában, majd a bujáki Esterházy-birtokon, később gróf Károlyi György mácsai mintagazdaságá­ban dolgozott. Hogy tudását gyarapít­sa, elvégezte a magyaróvári mezőgazda­­sági akadémiát, a hetvenes évek elején pedig a szászországi főiskolán tanulmá­nyozta a növénynemesítés és a mag­termesztés legújabb módszereit. Hazánkban a vetőmagtermesztés úgyszólván teljesen ismeretlen volt. Úgy vélte, igen nagy horderejű dolog volna, ha magyar gazdák tömegesen termesztenének megfelelő minőségű vetőmagot, elsősorban értékesítési cél­lal. „ Csodának kellene történnie, ha vala­ki ocsút vetne, és tiszta búza kelne ki be­lőle” — érvelt törekvései mellett. A fia­tal gazdatiszt a kifogástalan minőség érdekében maga is hozzálátott a vető­magtermesztéshez. Első üzletét 1874-ben alapította az Andrássy úton, az Operaházzal szemben. Eleinte egyet­len segéddel dolgozott; a gazdáknak a kettejük nemesítőmunkájával ter­mesztett gabonamagvakat kínálta — nagyobb és biztosabb termést ígérve. Vetőmagvai — megbízhatóságuknak köszönhetően — néhány év alatt az egész országban keresetté váltak. Üz­letét mintavállalattá fejlesztette. Köz­ponti telepét a Rottenbiller utcában 1883-ban létesítette a Tejcsarnok Szö­vetkezet székháza mellett. Ott korsze­rű magtisztító, -osztályozó és aranka­mentesítő gépeket helyezett üzembe. Fióküzletet nyitott a Kossuth Lajos ut­cában és a Koronaherceg utcában is. Főidényben több mint 300 embert foglalkoztatott! A cég folyamatosan bővítette kínálatát; kezdetben takar­mánynövények és gazdasági növé­nyek magvait álsította, majd kony­hakerti és dísznövények magvait is kí­nálta — vásárlói legnagyobb megelége­désére. Elsőrangú termékeivel, falazo­nos és csíraképes magvaival a Mauthner Magtermelő és Magkereskedelmi Rt. egy­más után nyerte el a gazdasági kiállítá­sok aranyérmeit és okleveleit. A bol­gár fejedelem a Nemzeti-rend tisz­tikeresztjével jutalmazta Mauthner Ödönt. Megkapta a Ferenc József­­rend lovagkeresztjét is — ezzel császári és királyi udvari szállítóvá lépett elő. Összeköttetései 1892-től már egész Európára kiterj­edtek, kapcsolatban állt angol, osztrák, francia és orosz keres­kedőkkel. De Amerikába és Afrikába is szállított, főként napraforgó-, tök-, lucerna- és lóheremagot. Nagy kiter­jedésű kísérleti és termesztő telepeket létesített Csepelen és Derékegyházán, s szerződéses magtermesztői hálózatot épített ki itthon és külföldön. Mauthner Ödön folyamatosan pub­likálta eredményeit, kertészeti füzete­ket jelentetett meg, évente adott ki magkatalógusokat. A Kert című folyó­iratot 1880-tól majdnem 30 évig szer­kesztette. Nagy figyelmet fordított a reklámtevékenységre. Üzleti tevé­kenységét jó érzékkel kerti eszközök árusításával bővítette. A veteményes szegletében elhelyezett színes fémtáb­la mosolygós, bokrétás kislánya már messziről tudatta az arra járó idegen­nel: itt Mauthner vetőmagvaitól virá­gos a kert. A hamisítás ellen a magta­­sakokat hatóságilag is bejegyzett, két lábon álló medvét ábrázoló védjeggyel és magazonosító számmal látta el. Az üzem 1925-ben — a Rottenbiller utcai székház további fenntartásával — a csepeli Weiss Manfréd Acél és Fém­művek gyártelepére költözött, ott magtisztító telep, olajütő és rizshánto­ló malom létesült. A vállalatot ettől fogva — apjuk nyomdokaiba lépve — Mauthner Alfréd (Weiss Manfréd veje) és Mauthner Pál vezette. Mauthner Ödön kiváló szakértelem­mel néhány évtized alatt létrehozta a hazai vetőmagtermesztést. Az elsők között volt, aki magyar világcéget te­remtett, követendő példát állítva kor­társaknak és jövőbeli vállalkozóknak egyaránt. Érdemdús életét 1934 no­vemberében fejezte be. Virágzó válla­lata a világháborús megpróbáltatásokat követően állami kezelésbe került, Ve­tőmagtermeltető és -értékesítő Vállalat né­ven. A reklámtáblákon kívül 1948-tól a tradíció, a megbízhatóság, a szakmai hozzáértés is hosszú időre felkerült a padlásra. Csontó Sándor 2004/15 • 459 tMaulfmessr, a/ m^iaA^Uditcom/ A pénztári blokk elődje, a számolócédula a Mauthner-termékekkel

Next