Élet és Tudomány, 2005. január-július (60. évfolyam, 1-26. szám)
2005-01-07 / 1. szám
O caN ui * O tfl in A TUDOMÁNY ÚJ EREDMÉNYEI A Kenyon és Benjamin Bromley (Utahi Egyetem) által a Nature-ben nemrég közzétett tanulmány szerint több mint négymilliárd évvel ezelőtt egy másik csillag olyan közel került hozzánk, hogy a Nap gravitációs tere kisbolygó méretű objektumokat vonzott magához, s ezzel egyidejűleg az idegen is leszakított némi anyagot a mi bolygórendszerünk pereméről. „Nem biztos, hogy a kicserélt anyag mennyisége egyenlő mértékben érintette a két rendszert, de hogy volt ilyen csere, az egészen biztosra vehető” — mondta Bromley. Akkor jutottak e meglepő következtetésre, amikor a 2003-ban felfedezett új bolygó, a majdnem Plútó méretű, de a Naptól még nála is sokkal távolabbi pályán keringő Sedna rejtélyes eredetére keresték a magyarázatot. A Sedna azért okozott fejtörést a csillagászoknak, mert erősen elnyúlt elliptikus pályája (amelynek a Naphoz legközelebbi pontja is 70 csillagászati egység, azaz messze túl van a Neptunusz pályáján, és amelyet 10 ezer földi év alatt jár körbe), erősen eltér a Naprendszer többi bolygójáétól. (1 csillagászati egység az átlagos Nap-Föld távolság, azaz kereken 150 millió kilométer.) A Sedna különleges pályáját azért nehéz megmagyarázni, mivel nagy távolsága miatt azt aligha alakíthatta ki más bolygók gravitációs zavaró hatása. Ugyanakkor egy, a Naphoz nagyon közel elvonuló másik csillag vonzása könnyen a Neptunusz pályáján túli Kuiper-övezetbe vonzhatott kisebb égitesteket, amelyek az eredetileg körhöz közeli pályájukról így erősen elnyúlt ellipszisre kerülhettek. Kenyon és Bromley ezt a gyanújukat számítógépes szimulációs kísérlettel tették próbára, amelyben azt vizsgálták, hogy egy csillag közeli elhaladása milyen hatással lehetett a nagyjából már kialakult Naprendszerre. A szimulációban két meghatározóan fontos feltételt rögzítettek: az egyik, hogy a csillag még legközelebb kerülésekor is elegendő távolságban volt ahhoz, hogy ne tudja jelentősebben eltorzítani a Neptunusz körhöz közeli pályáját. A második: a találkozásnak olyan időpontban kellett bekövetkeznie, amikorra a Naprendszerben a Kuiper-övezetet ma benépesítő égitestek már kialakulhattak. E feltételek alapján ez akkor történhetett, amikor a Nap már legalább 30 millió éves volt, de nem lehetett idősebb 200 millió évesnél. Egy ebben az időintervallumban bekövetkezett találkozás, amelynek során az idegen csillag 150- 200 csillagászati egységre közelítette meg Napunkat, erősen eltorzíthatta a Kuiperövezetben lévő égitestek pályáját, anélkül, hogy különösebben megzavarta volna a jóval beljebb keringő bolygók mozgását. Az is valószínű, hogy a Naprendszer 50 csillagászati egységen túli peremvidékét ez a csillag alaposan „kiporszívózta”, ennek mintegy ellentételeként viszont a Nap néhány - eredetileg a másik csillag körül keringő — kisebb égitestet vonzhatott magához. A modell mind a Sedna különleges pályáját, mint a Kuiper-övezet élesen levágott külső peremét (50 csillagászati egységen túl alig található objektum) megmagyarázza. „Egy ilyen közeli csillagtalálkozás mindkét eddigi, meglehetősen zavaró rejtélyre kielégítő magyarázatot nyújt” — mondta Bromley. De honnan érkezhetett ez a csillag és hová távozott? Mivel a modell szerint a találkozás több mint négymilliárd éve történt, a „tettes” azóta már nagyon távolra sodródhatott Napunktól, és lehetetlennek tűnik, hogy megtaláljuk és azonosítsuk. Ha mai környezetünkből indulunk ki, akkor meglehetősen valószínűtlennek tűnik egy hasonló találkozás, mivel a Nap jelenleg a Tejútrendszer viszonylag ritkásan benépesített peremvidékén van, legközelebbi szomszédunk 4 fényévre van, és hasonlóan közeli csillagtalálkozások itt meglehetősen valószínűtlenek. Ugyanakkor egyáltalán nem kizárt, hogy nem sokkal a Nap születése után Napunk még PILLANATKÉPEK A SZÁMÍTÓGÉPES SZIMULÁCIÓRÓL: -------------------------| Amikor a két rend-szer közeledni kezdett egymáshoz, , mindkettőt porfelhők és bolygók csaknem köralakú gyűrűje vette körül i________________| i----------------| A kétanyagi gyűrű valóságos átfedésbe is kerülhetett Eközben mindkét csillag magához vonzhatott kisebb égitesteket a másik „udvarából", miközben más, belsőbb objektumok pályáját elnyúlttá tehette A szétválást követően mindkét csillag bolygórendszere a két eredeti rendszerből származó objektumok különös kevereket vitte magaval 4 ■ Élet és Tudomány * 2005/1