Élet és Tudomány, 2005. január-július (60. évfolyam, 1-26. szám)
2005-03-04 / 9. szám
művel. Mindehhez alapos előkészület és sok leleményesség kellett, hiszen az ellenség lövészárkait néhol csak 10 méter választotta el az ausztrálokétól. Az árkok alját felásták, hogy az elvonuló katonák lábdobogásának zaját a fellazított föld elnyelje, máshol pokrócokat, kabátokat terítettek szét ugyanezen célból. A frontvonaltól a tengerpartig kiöntött lisztből, sóból és cukorból készítettek irányjelző vonalakat, amiket a katonák sötétben is tudtak követni. A már használatban lévő periszkópos fegyver mellé a katonák feltalálták az önműködő puskát is: több modell közül a legelterjedtebb szerkezet az volt, amelyiknél egy magasabbra elhelyezett bádogdobozt megtöltötték vízzel, vágtak egy lyukat az aljára, amelyiken keresztül a víz az alsóbb, a ravaszhoz erősített bádogdobozba csöpögött, ami megtelve elsütötte a fegyvert. Az Anzac-öböl és a Suvla december 18-i és 19-i biztonságos kiürítése után a Helles-fok evakuálása majdnem egy hónappal később került sorra. Egy hét alatt összesen 35 000 embert, több száz ágyút és járművet, valamint 1600 tonna készletet evakuáltak. Az 1915. áprilisi partraszállás és az 1916. januári, végső visszavonulás között eltelt 259 nap alatt Gallipolinál 480 000 brit, ausztrál, új-zélandi és indiai katona harcolt, közülük 214 000 fő került fel a veszteséglistára, azaz a katonák 45 százaléka. Több mint 27 000 ausztrál sérült meg, ebből 8000 halálosan. Az új-zélandi katonák vesztesége 7500 fő volt, ebből 2400 katona esett el a harctéren. A hadjárat vesztesei a szövetségesek voltak. A török hivatalos adatok bizonyára alábecsülik az áldozatok számát — 86 000 halott és 164 000 sebesült és beteg —, valószínűbbek azok a becslések, amelyek a 250 000-300 000-re teszik a török veszteségeket. A két oldal azonos nagyságrendű veszteséglistájából nemcsak az látható, hogy mennyire szoros volt a küzdelem, hanem az is, mekkora árat kellett fizetniük a hadseregeknek a semmiért. A nyugati fronton elesettek számával összehasonlítva Gallipolinál nyolc hónap alatt csak kétszer annyian estek el, mint a franciaországi Sommecsatában már az első napon. De amíg a nyugati fronton aratott kisebb győzelmek után a közvélemény és a katonák újra és újra erőt nyerhettek a sikerekből, Gallipolinál ilyesmi soha nem történt. Tóth Andrea KRÓNIKA Apáczai Csere János legjelentősebb alkotása, a Magyar Encyclopaedia azaz minden igaz és hasznos bölcsességnek szép rendbe foglalása és magyar nyelven világra bocsátása című műve 350 éve, 1655- ben jelent meg Utrechtben. Apáczai 1651-ben kezdte el az enciklopédia szövegének összegyűjtését és fogalmazását, és fejezetenként nyomdába is adta az elkészült anyagot. A mű első nyolc részét 1652 őszétől 1653 nyaráig Hollandiában írta meg. Ekkor Csulai György püspök hívására hazatért Gyulafehérvárra. A IX-XI. részt már itthon készítette el, és Hollandiába tartó diákokkal küldte ki. A nyomtatás hosszú ideig elhúzódott, s a címlapon szereplő 1653-as dátum csak a nyomás megkezdését jelzi, a mű valójában 1655-ben jelent meg Utrechtben. A magyar nyelvű Enciklopédia elé latin nyelvű előszót írt, nyilvánvalóan azért, hogy a külföldi tudományos világ előtt is érthető nyelven indokolja meg a mű szükségességét. „Hogy erről az újfajta munkáról könnyebben mondhassak igazságos ítéletet, kegyes olvasó, néhány szóval föl kell hívnom figyelmedet arra, mi adott megírására alkalmat, továbbá, hogy milyen jellegű és miképpen használható e munka." Az Enciklopédia első három része filozófiával, a IV—VIli. rész matematikával és természettudományokkal, a IX-X. rész társadalomtudományokkal, az utolsó rész pedig teológiával foglalkozik. Első magyar ismerettárunk forrásai a kor haladó filozófusai és tudósai, Ramus, Descartes, Regius, Scribonius, Fennerus, Amesius, Athusius és Alstedius művei voltak. Apáczai jó kalauzt akart adni, hogy olvasója a legjobb alkotásokon keresztül ismerje meg a tudományt és filozófiát. „Nem könnyen véti el az utat, aki jó kalauzoknak vezérlése után indul, és az óriás vállain ülő gyermek többet lát az óriásnál. Hitesse el azért magával az olvasó, aki e könyvbe tekinteni méltóztatik, hogy minden, ami benne találtatik, nagy tudománnyal jeleskedő íróknak hiteles bizonyságaikra építtetett.” Szerkeszti: Kiss Csongor Az atomkorszak embere számára a rendelkezésre álló hatalmas energiák lehetővé teszik, hogy a Föld termőterületét rendkívüli mértékben megnövelje. Eltűnnek a víz nélküli, homokborította hatalmas sivatagok. Bőven ellátják őket vízzel, és dúsan termő tájjá alakítják. A kietlen sarkvidéki tájak virágzó kertekké válnak. A bőven rendelkezésre álló sugárzó nyomjelző elemek és a különleges új anyagok segítségével szerkesztett rendkívüli érzékenységű műszerek alkalmazásával messze előre jut a tudomány a növényélet fejlődése feltételeinek tanulmányozásában. Teljes mértékben megvalósul a mezőgazdasági munkák villamosítása. Mivel a mezőgazdasági termelés minden tényezője - az éghajlat, a talaj termőképessége, a növényi élet befolyásolásának módjai felett az ember uralkodóvá vált, az esetlegességek kiküszöbölődtek. A mezőgazdasági munka a mérnöki tervező munkához hasonlóvá vált. Az atomkorszak embere többször arat évente, a mezőgazdaság terméshozamát többszázszorosára emeli. (Milyen lesz az atomkorszak?, 1955. március 2.) ■ Gero a neve Csehszlovákia első légpárnás járművének. Fiatal mérnökök I LIJ 'lOvM ki és munkások tervezték és építették. A nagyon jól kormányozható jármű 25 cm vastag légpárnán halad szárazföldön és vízen egyaránt. A hossza 4,30 m, szélessége 2,50 m, magassága 1,40 m, a tömege 600 kg; csehszlovák helikoptermotor hajtja, s a legnagyobb óránkénti sebessége 60 km. A motor forgatja mind a hátul levő légcsavart, mind a légpárnát létrehozó rotorokat. Ez utóbbiak másodpercenként 40 köbméter levegőt nyomnak a jármű alá. A háromszemélyes járműnek az a fő erénye, hogy nagyon mozgékony: nemcsak előre- és hátrafelé halad, hanem „oldalazni” is tud. (A tudomány világa, 1980. február 29.) Élet és Tudomány ■ 2005/9 ■ 279