Élet és Tudomány, 2005. július-december (60. évfolyam, 28-52. szám)

2005-08-05 / 31. szám

Küldi Ahmed pasa Kaiból, Dobó István egri kapitánynak üdvözlet. Én, aki vagyok az anatóliai Ahmed basa, a hatalmas, legyőzhetetlen császár főtanácsosa, megszámlálhatatlan és ellenállhatatlan hadának főka­pitánya, izenem és írom, hogy a hatalmas császár ezen a tavaszon két se­reget küldött Magyarországra. Az egyik sereg elfoglalta Lippát, Temesvárt, Csanádot és Szolnokot s minden várat és várkastélyt, amely a Körös, Ma­ros, Tisza és Duna vidékén áll. A másik sereg elfoglalta Veszprémet, Dré­gelyt, Szécsént és az egész Ipoly mentét, s ezenkívül levert két magyar se­reget. Nincs erő, amely nekünk ellenállhatna. És most ez a két diadalmas sereg Eger vára alatt egyesül. A hatalmas és legyőzhetetlen császár akaratából vitelek titeket, hogy őfel­ségének ellene szegülni ti se merjetek, hanem engedelemre hajoljatok, s amely basát én küldök, beeresszétek, Eger várát és városát neki átadjátok. Ha engedelmesek lesztek, hitemre mondom, hogy se magatoknak, se jó­szágotoknak bántódása nem lesz. A császártól minden jót nyertek, s olyan szabadságban tartalak benneteket, mint a régi királyaitok. És minden bajtól megoltalmazlak benneteket... Erre adom hiteles pecsétemet. Ha pedig nem engedelmeskedtek, a hatal­mas császár haragját vonjátok fejetekre, s akkor mind magatok, mind gyer­mekeitek valamennyien halállal pusztultak el. Azért hát nekem azonnal feleljetek! folyókon, gázlókon való átkelést. Táborozáskor a folyama­tos dobszó és az örök „Egy az Isten” kiáltás arra szolgált, hogy az őrséget ébren tartsa. A padisah védelméről a „szolakok”, a balkezesek gondos­kodtak. Nevüket onnan kapták, hogy aranyos festett íjai­kat mindig bal kezükben hordták. Őket jobbról és balról csauszok kísérték, akik ezüst- és aranybuzogányt tartottak kezükben, és az útban levő embereket eltávolították, illet­ve a csapatban minden embert a maga helyére tereltek. A szolakok előtt meneteltek a janicsárok agájuk vezetésé­vel. Számuk elérhette a 10-12 ezer főt. Fejüket trapéz ala­kú, fehér fejfedő fedte, amelynek vége elvékonyodva ló­gott a hátukra. Előttük a kapudzsik, lovászok és udvari va­dászok vonultak. A szilandárok a nagyvezírt és a vezérkart védték. A szultán mögött feleségének kapu-agája, az agák szolgái, valamint az ágyúszekerek a tüzérekkel, illetve ak­nászokkal együtt vonultak. Az ágyúkat szétszerelve szállí­tották. Gyakran az ostrom vagy csata helyszínén is öntöt­tek ágyút. Mögöttük közlegények és teherhordó tevék ha­ladtak. Ezek után a vezetéklovakat terelték. A sort a víz­hordók zárták. Kezükben pohár volt, s azokba töltve adtak innt a rászorulóknak. A harmadik lépcsőben haladtak a se­gélyhadak és a hadjáratban nem érintett földrész irreguláris hadai. Mögöttük mentek a kalmárok, tőzsérek karavánjai, mészárosok vágóállatai. A hadat többnapi járóföld távolság­ból gyülevész népség követte. A Magyarország ellen indu­ló had a Konstantinápoly-Drinápoly-Szófia-Nis-Eszék-Bu­­da útvonalat használta. Ezek járhatóságáról és javításáról előre gondoskodtak. A szilandárok egy csoportja az út két oldalára rakott zászlós földkupacokkal jelölte ki a haladási irányt. A menetet igyekeztek úgy szervezni, hogy a meleg napszakokban ne legyenek úton. Ha a helyzet úgy kíván­ta, éjjel is meneteltek. A katonák nagy része sátorban aludt. Nagyon ritkán és kevesen haltak szabad ég alatt. Az elöljárók rendkívül díszes, kí­vül szatén­, belül damasztborítású sátrai­nak még ablakai is voltak. A befolyásos embereknek több sátrat is tartottak, kü­lön a szolgálóknak és az őket a hadjárat­ra elkísérő családtagjaiknak. Az út több mint egy hónapot is igény­be vehetett, így magára a hadi tevékeny­ségre kevés idő maradt. A tisztek ugyan igyekeztek ezt az időpontot megnyújta­ni, de ilyenkor majdnem mindig komoly ellenállásba ütköztek katonáik részéről. (Csatatúránknak ezen az állomásán Stencinger Norbert volt segítségünkre. Lásd cikkét 2005/18. szá­munkban!) 1. Melyik hónapban kezdtek hadjáratot a törökök? 2. Melyik hónapban fejezték be a törökök a hadi tevékenységet? 3. Melyik regényből vettük az idézetet? Harmadik játékunk (28. szám) megfejtése: 1. 1596-ban foglalták el a törökök Egert, 1600-ban Kanizsát; 2. Illésházy István menekült Lengye­lországba; 3. Marczali Henriktől idéztünk. Értékes könyvet nyertek: Ágoston István (Sze­ged), Horváth Krisztina Emese (Szentendre) és Komlósi Lászlóné (Hajdúszoboszló). A válaszok beküldhetők levelezőlapon vagy borítékban. A küldeményre kérjük, ragasszák fel a lap alján található igazolószelvényt. Címünk: Élet és Tudomány, 1428 Budapest, Pf. 47 A borítékra vagy levelezőlapra írják fel: CSATATÚRÁK Beküldési határidő: 2005. augusztus 16. (A játék megtalálható weboldalunkon is: www.eletestudomany.hu, megfejtéseket csak postai úton fogadunk el) A helyes megfejtést beküldők közül hárman értékes könyvet nyernek. Élet és Tudomány ■ 2005/31 ■ 981

Next