Élet és Tudomány, 2007. június-december (62. évfolyam, 25-52. szám)
2007-08-10 / 32. szám
az idő. Gondolatébresztően, szellemesen, rendhagyó, rávezető címadással. Vegyük például a Széttört idő 2003- ban készült plasztikát, ahol óraszámlap-töredékek mellett egy számlap nélküli falióra látható — a háttéren pedig egyetlen szót ismétel a betűsor: soha. Lehet ezt magyarázni sokféleképpen. Például irodalmi áthallásokkal, amint teszi ezt Nagy T. Katalin művészettörténész, aki azt írja „Az idővel kapcsolatos fogalmak közül Gátinak a legképtelenebb jut az eszébe, a minden pontos meghatározásnak ellenálló időmérő szócska —a soha. Az óraszerkezet vetett árnyékára írott soha-halmaz Babits értelmezésében: A múltak neve: soha többé. A jövő neve: mindig eztán. — Ami megtörtént, az újra meg nem történhet, s mégis az óra mint motívum, az élet körforgásáról vallott nézetekre utal.” Ám lehet felfogni egyszerű plasztikai játéknak, meglepő, akár filozófiai képzettársításnak. Vagy csak a szobrász furcsa címadási gyakorlatának egyik példájaként. Gáti maga mondta, hogy kedveli a játék minden formáját, így a szójátékot is. A Negyedóra a villanegyedben címmel illetett kis bronz, jó példa erre, igazi szójáték. Egy villa (evőeszköz) fogja négy ágának egyikével egy óra (időmérő) negyedét. Beszédes címe van az 1998-as Háromszögek korongnak, amelyen a bronz alapba több csoportban három-háromszög van beverve. Az ugyanebből az évből való Három félszeg derékszög köszönti a hajnalhasadást is szó szerint értendő. A derékszögben meghajlított három szöggel szemben egy folytonossági hiány látható a korong felső részén. A három nővér a vízesésnél plaketten egy vízcsap mögé három vörös folyadékkal teli kémcsövet illesztett a művész. A 2004-ben készült Gyere velem Tolnára egy kőtömb tetejére állított, míves bárka. A Kis magyar szélhámozó címet adta a szobrász annak a korongnak, amelynek felső szegletébe egy kés hatol be, „hámozva” a szélét. Megjelenik Gáti művészetében az idő mellett egy másik fogalom, az árnyék, ami plasztika esetében világításfüggő. Gáti a tárgy megduplázásával rögzíti. A Törvénytáblák sorozatban sokféleképpen egymásba illeszkedő geometrikus formákban jelenik meg az általános érvényű elvonatkoztatás. A gyermekjátékoknak nevezett dróthálókból formázott dekoratív alakzatok szintén Gáti absztrakciós kedvét illusztrálják. Vázában álló kórók, kinyílt szirmú virágok, bogáncsok, tüskék aprólékos, ötvösművészi megformázással. Számos, nem megrendelésre készített érmét is kiállított a mester. Gáti Gábor az idén hetven éves. Ebből az alkalomból a Napút évkönyvbe az alábbiakat írta életútjáról: „Hát mire is nézzek vissza? Nekem még mindig a holnap a fontos. Arra készülök, hogy majd ezután... És milyennek mutassam magam? Panaszkodjak, vagy dicsekedjek? Aki magáról beszél, az mutatkozik. Simulnak vagy mélyülnek a ráncai. A szépet elmondja, a csúnyát elhallgatja, holott ez is, az is ő maga... Aldassék az emléke Tóta Gyula, Mátis Kálmán és Somogyi József tanár uraknak, akik első lépéseim vigyáztak. Örömmel tölt el, hogy van feladatom, és nem hiszem el, ha könnyű a siker. Vigyázok az arcomra. Könnyen változtatok formát, de csak formát változtatok könnyen. A jelennek dolgozom, kortársaknak. Csalódott vagyok, ha késik a megértés. Az, hogy a hetvenedik évemet töltöm, aligha érdem, viszont csoda, hisz annyi jó alkalmam volt meghalni. Nem születtem jó időkre. Túléltem a huszadik századot, és most, a huszonegyedik elején is csak remélem, hogy jobb idők jönnek ezután. De boldog vagyok, hogy jót s rosszat megélhettem, ...hogy vannak gondolataim, terveim, rengeteg a dolgom addig az időig, amikor majd befogad a csend végtelenje.” Kádár Márta