Élet és Tudomány, 2008. július-december (63. évfolyam, 27-52. szám)
2008-08-01 / 31. szám
Davy Crockett, Jim Bridger, Kit Carson, Wild Bill, Buffalo Bill, a James-fiúk, Wyatt Earp, Billy, a Kölyök, Calamity Jane és a többiek - úgy vonultak be a vadnyugati krónikák lapjaira, mint a mítoszok félistenei. A Vadnyugat története azonban időben még nincsen olyan távol, hogy a történelmet és a legendát ne lehetne könnyűszerrel szembesíteni. Mindazok, akiknek nevét, tetteit megőrizte az emlékezet, bármi vezérelte őket, a társadalom, s így a történelem formálóivá is váltak. Tudták, vagy nem tudták ezt magukról, tették, amit a társadalom és benne elfoglalt helyzetük, a sors — ahogy mondani szokás - kijelölt számukra. A Mississippitől nyugatra a Csendes-óceánig, az északi Manitobától a déli Texasig bejárták a prérik és a hegyek hatalmas térségeit. Szinte kivétel nélkül mind magányos fegyveresek. Olykor bandákba tömörültek. Villámgyorsan rántották elő coltjaikat, s kezükben hamar elsült a fegyver. Vérdíjat tűztek ki a fejükre, áthajszolták őket az Államokon. A telepes kunyhók népe, a farmerek félelemmel beszéltek róluk, hogy aztán később hőst formáljanak belőlük. Ma már mindegyikről fellelhető egy többé-kevésbé hiteles életrajz, egy-egy régi fénykép. Jelentéktelen külsejű, ártatlannak tűnő, majdnem gyerekemberek. Elegáns urak, szelíd és kifejezéstelen arcú legények; gyakorta az intelligencia látható jele nélkül. A magányosság jeleivel az arcukon. Tetteikről régi újságok sárga lapjai, köröző plakátok, börtönnaplók, szállodai és bordélyházi bejegyzések, halotti levelek adnak számot. Kopott fegyvereiket, személyes tárgyaikat ma ájtatos turistáknak mutogatják. Visszaemlékezéseiket, a szemtanúk elbeszéléseit az újságírók még a XIX. század végén, a XX. század elején összegyűjtötték. Feljegyezték a nép ajkán terjedő dalokat, balladákat, amelyek időről időre visszatérően a könyv- és hanglemezpiac szenzációinak számítanak. A Vadnyugat és hőseinek történetei pedig a filmművészetben újra és újra megújuló műfajt teremtettek. A földeket feltörő farmereknek, a vasutakat építő munkások ezreinek, a bányák robotosainak nevét senki nem jegyezte fel. Egy híres pisztolypárbaj vagy napokig tartó lövöldözéses üldözés történetét, a nagy posta-, vonat- és bankrablások elkövetőinek és a törvény nevében fellépő férfiaknak, serifeknek nevét megőrizte az emlékezet. Ők azok, akik derekukon ezüstveretes céljaikkal, megeresztett kantárszárral lovagoltak be a Vadnyugat panteonjába. Davy Crockett „.. .Egy délután az erdőben sétáltam, amikor észrevettem egy mosómedvét a fán. A vállamhoz emeltem a puskámat, és éppen azon voltam, hogy szíven lövöm az állatot, amikor felemelte egyik mellső lábát, és így szólt hozzám: - Az ön neve Davy Crockett? Azt feleltem: - Ez egyszer igaza van, mert így hívnak. - Akkor nincs értelme a további fáradozásnak - szólt a mosómedve -, mert sokkal egyszerűbb, ha szó nélkül lejövök. Azzal szépen lemászott a fáról, és úgy tekintette magát, mint akit agyonlőttek. Lehajoltam, megsimogattam a fejét, és így szóltam: - Inkább magamat lövöm agyon, mint hogy önnek egyetlen haja szála is meggörbüljön, mert életemben még ilyen bókot nem kaptam. - Ahogy gondolja - felelte a mosómedve -, én most rögtön elmegyek, mert nem kételkedem a szavában, azonban előfordulhat, hogy később megváltoztatja a véleményét. Ezzel, uzsgyi, elinúlt.. Davy Crockettről (1786-1836) számtalan ilyen és ehhez hasonló tréfás A NYUGAT HŐSEI ÉS LEGENDÁI I. PANTEON VAGY PANOPTIKUM? A legendateremtés már korán, a Nyugat meghódításának első éveiben megkezdődött. Névtelen százezrek és milliók, akik Amerika földjére lépve legyőzték a vad természetet és önmaguk félelmeit, akik még hittek minden ember egyenlőségében, s akiknek e hitben oly hamar kellett csalatkozniuk, ők voltak formálói egy születő társadalom arculatának. Ők voltak azok, akik már a kezdetek kezdetén tábortüzeik fényeinél, gerendaházaikban, vándorlásaik közben megkezdték a „mítosz” megteremtését. A legendák, ha megszépítik is a múltat, mindig leleplezik magukat, és így nem takarják el, hanem megerősítik a történelem igazságait. Ezért talán nem tanulság nélkül való egy-egy rövid séta a Vadnyugat eme különös „emlékcsarnokában”. Panteon vagy panoptikum? Mindenki döntse el maga... Davy Crockett 970 ■ Élet és Tudomány ■ 2008/31