Élet és Tudomány, 2008. július-december (63. évfolyam, 27-52. szám)
2008-07-04 / 27. szám
Gyógyszermaradványok az ivóvízben Az Egyesült Királyság Ivóvíz Felügyelőségének (Drinking Water Inspectorate) megbízásából a tavalyi év végén készült egy jelentés, amely a gyógyszerek koncentrációját vizsgálta szennyvíztisztító telepek és ivóvíz-kezelőművek vizeiben. Az Egyesült Királyságban mintegy 3000 gyógyszert tartanak nyilván, és hozzávetőlegesen 5000 készítmény szerepel a vény nélkül kapható gyógyszerek listáján. Felmérések szerint az ipari országokban 50-150 gramm/fő gyógyszerhatóanyagot fogyasztanak évente, a teljes fogyasztás 95 százalékát kevesebb, mint 50 vegyület adja. További jelentős fogyasztási tételt jelentenek a kábítószerek és a sportteljesítményt fokozó szerek. A gyógyszer eredetű szennyeződés 95 %-a az emberi vizelettel jut szennyvízbe, innen pedig a természetes vizekbe. A gyógyszermaradványok problémája olyankor jelentkezik, amikor a szennyvízkezelés nem kielégítő (például kapacitási problémák miatt), illetve mikor az ivóvizet ugyanabból a forrásból nyerik, ahová a kezelt szennyvizet vezetik (parti szűrésű kutak esetében az ivóvizet a természetes vizekből kapjuk). A szennyvízkezelő telepek a tisztítási eljárások széles körét alkalmazzák, ezek között vannak fizikai, kémiai és biológiai módszerek. Az előbbi módszerekkel eltávolított gyógyszerek mennyiségére közölt adatok között nagy eltérések vannak még egy adott tanulmányon belül is. A többféle eltávolítási arányt betudhatjuk az eljárások közti különbségeknek és a szennyvízkezelő telepek eltérő felépítésének, illetve egyéb tényezőknek, mint a nagyobb esőzések és az évszakos eltérések. A nagy-britanniai folyók és patakok 100 nanogramm/liter körüli átlagos gyógyszer-koncentrációt mutattak. Az ivóvíz-kezelőművek technikailag még összetettebb eljárásokat alkalmaznak. Ezeket azonban nem gyógyszerek eltávolítására fejlesztették ki, emiatt több vegyület megjelenését jelezték az ivóvízben a világ különböző részein. Korlátozott mennyiségű adat áll rendelkezésre az Egyesült Királyság ivóvizeinek gyógyszer- és illegális drog koncentrációjáról, de az Európa többi részére és az Egyesült Államokra vonatkozó adatok azt mutatták, hogy a kezelőművekben az ivóvíz gyógyszerkoncentrációja általában 100 nanogramm/liter hagyományos vízkezelés mellett. Bár nem írtak le egyértelmű kapcsolatot az eljárás típusa és a gyógyszer-eltávolítás foka között, az egyértelmű, hogy az egyes vegyületek szerkezete és kémiai viselkedése fontos paraméternek számít az eltávolításkor. Csak néhány gyógyszer bomlik kisebb molekulákká a fertőtlenítőszerként általánosan alkalmazott klór és klór-dioxid segítségével. A szerves vegyületek, így a gyógyszerhatóanyagok is, általában aktív szénnel távolíthatók el. A fordított ozmózis hatékony módszernek mutatkozott többféle gyógyszer eltávolítására, de nagyon energiaigényes eljárás. A gyógyszerek ivóvízből való eltávolítása szinte minden vizsgált gyógyszerre jelentős volt, ha az ivóvíz-kezelőműben ózonozást és aktív szenes megkötést alkalmaztak. Ez a kombináció a hagyományos ivóvíz-kezelőművekben alkalmazott eljárásokkal együtt 90%-nál nagyobb eltávolítási hatásfokot eredményezett — a már eleve kis mennyiségben jelenlévő hatóanyagokból — a legtöbb gyógyszer esetében. A kutatók hatástanulmányokat készítettek a szigetország ivóvíz-forrásaira vonatkozóan: modellezték, becsülték az ország ivóvizeiben várható gyógyszer-koncentrációkat. A modell egyszerű megközelítésen alapult, melyet az Európai Gyógyszerügynökség (European Medicines Agency) fejlesztett ki a felszíni vizekre. Az így megbecsült koncentrációkat összevetették az orvosok által javasolt minimális terápiás dózissal. A legrosszabb esetre vonatkozó, legnagyobb koncentrációkkal számoló modell azt mutatta, hogy a legtöbb használt gyógyszer és kábítószer esetén a minimális terápiás dózis több mint 1000-szerese volt az ivóvízbázisokra becsült koncentrációértéknek. Csak 10 hatóanyagra kaptak ennél kedvezőtlenebb eredményt (1000 és 100 közé eső értéket), ezek közül négy illegális drog volt. Megállapították, hogy még a legrosszabb esetet figyelembe véve sincs jelentős kockázata annak, hogy az ivóvízforrásokból gyógyszermaradvány kerül ki. A kockázat tovább mérsékelhető azzal, hogy a gyógyszerek szennyvízbe kerülését csökkentjük: a lejárt szavatosságú készítményeket nem dobjuk a háztartási hulladékba vagy a lefolyóba, hanem a gyógyszertárakban elhelyezett gyűjtőkbe visszük őket. Ezen kívül lehetőség szerint környezettudatosan válasszunk készítményt, amelynek hatóanyaga a környezetbe kikerülve gyorsabban bomlik. Jurecska Laura Élet és Tudomány ■ 2008/27 ■ 835 o ttN IÁI o III IÁI