Élet és Tudomány, 2008. július-december (63. évfolyam, 27-52. szám)

2008-08-01 / 31. szám

Böbe: Az ember nevelte kis csim­pánz rövid idő alatt az ország leg­híresebb állatává vált. Hihetetlen tanulékonysága, játékossága számtalan tanulság, vagy kedves történet forrása. Kávét szolgált fel az ország első emberének, az állatkertből meglógva egy közel­ben élő család vacsoráját tette emlékezetessé, és addig nem volt hajlandó otthagyni válasz­tott vendéglátóit, amíg gondozó­ja, Vecsey Ervin motorjával a ház elé nem állt. Akkor felült szokott helyére, a hátsó ülésre­­ és irány az állatkert. Több róla szóló film főszereplője, szorgalmasan mu­tatja be tanulékonyságát, lele­ményességét, az egyszerűbb és a bonyolultabb eszközök hasz­nálatában. Igazi festőművésszé csak 1969-70-ben válik. A nagy kaland 1969 vége: egy forgató csoport, gondozója és Kasza László társaságában a szülő­földjére utazik rokonlátogatóba. A cél: megfigyelni és rögzíteni reakcióit a vadon élő csimpán­zokkal való találkozás pillanatá­ban. Böbe megijedt tőlük, azokat választja, akik fölnevelték, akik­hez mindennapjai kötik­­ minden­ki nagy megkönnyebbülésére. Böbe kalandjainak többségét egy a tanulási folyamat jobb megismerését, a csimpánzok viselkedésének titkait feltárni szándékozó kísérletsorozat ré­szeként élte meg. 1970. novem­ber 10-én pusztult el, időre és kismértékben növelték az állatok aktivitását, nem módosult számottevően aktív és passzív peri­ódusaik időtartama és aránya sem. Az elavult, túl szűk bemutató terek még többszörös ráfordítás esetén sem tudnak elegendő változatossá-Móni és Taksony, Csimpánzok, Móni veszprémi, Taksony buda­pesti születésű. Velük csaknem egyidős társuk,Milla néhány évvel ezelőtt elpusztult. A két veszpré­mi leányzó emberközelben, „kéz­ben” nevelkedett, öt-hat éves korukig gyakran fordultak elő a látogatók között, együtt hancú­­roztak a gyerekekkel, tízórait, fagylaltot csentek tőlük és állták a fényképezőgépek, kamerák ke­reszttüzét. Taksony érkezésével, aki a budapesti csapatban szü­letett és nevelkedett, megválto­zott az életük, arra számítottunk, hogy talán van esély arra, hogy ők is családdá váljanak. A két nőstény közötti rivalizálás, Milla alárendelt szerepe, majd pusz­tulása ezt meghiúsította. Emlé­kezetes „ügyeik” szép számmal akadnak, mert sokan vélik úgy a látogatók közül, hogy a közeli „rokonság” miatt nem is veszé­lyesek. Ennek az ellenkezőjéről győződhetett meg az a tanárnő is, akitől a táskáját vették el, a kirándulásra szánt több tízezer forinttal együtt. Szerencséjére a „lányokat” nem a pénz, hanem a tükör, a rúzs és a púderos doboz érdekelte, Taksony pedig enniva­ló után kutakodott, ezúttal hiába. Az elszedett dolgok többsége - így a pénz is - épségben vissza­került tulajdonosához, néhány narancs és más finomságok el­lenében j­got nyújtani. A passzív időszakok csökkentése mindkét esetben fo­lyamatos és az előre megtervezett beavatkozás sorozatot igényel. Az állatkert számára fontos, hogy visszajelzéseket kapjon a közönség­től. Ennek érdekében évente több időszakban készül felmérés a láto­gatók körében. A minta nagysága meghaladja az 1 %-ot, tehát több mint 2000 kérdőív tucatnyi kérdé­sére adott válasz kerül feldolgozásra. Az évek során számtalan legendás állat talált otthonra Veszprémben (lásd kis keretes „portréinkat” — a Szerk.), a híres történetek között említhetjük például Lajoskáét, az orangutánét, Goriét, aki az első, Magyarországon bemutatott gorilla volt, vagy éppen Suzyét, az 1991- ben Horvátországból, a háború elől, kalandos körülmények között Veszprémbe menekített indiai ele­fántét. A veszprémi Kittenberger Kálmán Növény- és Vadaspark létezésének eddigi ötven éve alatt elismert, szí­vesen látogatott, szakmai ranggal bíró intézménnyé vált. Múltja, szel­lemisége, nyitottsága az újra, a ter­mészethez való viszonya magában hordozza a következő ötven eszten­dő megalapozott reményét. Sigmond István Dreamnight, 2006., a beteg gyermekek számára rendezett állatkerti bábszínház Élet és Tudomány ■ 2008/31 ■ 969

Next