Élet és Tudomány, 2012. január-június (67. évfolyam, 1-26. szám)

2012-01-13 / 2. szám

háttérsugárzást és annak polarizációját méri az ed­digieknél nagyobb részle­tességgel. Kína a világ harmadik országa, amely űreszközt volt képes eljuttatni az L2 pontba. Eredetileg a Chang’e-2 a második kínai holdszonda volt. A 2010. október 1-jén felbocsátott űrszonda több mint hat hónapig keringett a Hold körül. Mivel berendezései megfelelő­en működnek és üzemanyaga is ma­radt még, 2011 áprilisában elhagyta Holdat és augusztus 25-én megérke­zett a Földtől 1,5 millió km-re lévő L2 jelű Lagrange-pontba, ahol most plaz­mafizikai méréseket végez. A bolygók közül már viszonylag közeli égitestnek szá­mít, a Merkúrt eddig csak két űr­szonda látogatta meg. Jelenleg a NASA Messenger (MErcury Surface, Space ENvironment, GEochemistry, and Ranging) űrszondája kering kö­rülötte. A Messengert még 2004 au­gusztusában indították. A csaknem hét évig tartó utazása során kétszer repült el a Vénusz, egyszer a Föld és háromszor a Merkúr mellett, kihasz­nálva az egyes bolygók gravitációs lendítő hatását. 2011. március 18-án kezdte meg keringését a legbelső bolygó, a Merkúr körül. Feltérképezi felszínének eddig ismeretlen 60%­­át, méri a bolygó mágneses tulajdon­ságait, geokémiai vizsgálatokat vé­gez és méri a bolygóközi tér paramé­tereit. Érdekes, hogy ezzel szemben a Vé­nusz kutatására eddig már 24 űresz­közt indítottak, többségüket az egy­kori Szovjetunióból. A még most is működő Venus Express űrszonda 2006 áprilisában állt bolygó körüli pályá­ra. Elsősorban a Vé­nusz légkörét, annak kémiai szerkezetét, a benne lezajló folya­matokat tanulmá­nyozza. A vizsgála­tokkal a kutatók ar­ra szeretnének vá­laszt kapni, hogy a Földhöz sok mindenben hasonlító Vénusz bolygó atmoszférája hogyan válhatott a mi­énktől annyira eltérővé. A szonda műszerei megfelelően működnek, ezért küldetését 2014 végéig meghosz­­szabbították. Az Akatsuki (Akacuki, magyarul hajnal) japán űrszonda. A 2010. május 20-án indított eszköz ko­rábbi neve Planet-C vagy VCO (Ve­nus Climate Orbiter) volt. 2010 de­cemberében kellett volna Vénusz kö­rüli pályára állnia, de a fékezőhajtó­mű hibája miatt ez nem sikerült. A jelenleg Nap körüli pályán keringő Akatsuki 2015 novemberében közelí­ti meg újra a Vénuszt. Ekkor a japá­nok ismét megkísérlik a pályára állí­tását. A tervek szerint a szonda az infravörös és UV tartományokban fogja fényképezni a bolygó felhőze­tét, amelyben villámok és a felszíni vulkanizmusra utaló jelek után kutat. Az Ikarus japán kíséreti napvitorlás, amelyet az Akatsuki űrszondával együtt indítottak. A felbocsátás után 43 perccel önálló pályán kezdte meg néhány évig tartó útját a Vénusz felé. Mindig is a Mars izgatta legjobban az emberek fantáziáját. Földünkhöz való hasonlósága miatt sokáig lakha­tó, sőt lakott bolygónak hitték. Az űrkutatás azonban szertefoszlatta eze­ket a fantasztikus álmokat és meg­mutatta, hogy a Mars voltaképpen az élet számára barátságtalan világ. A bolygó iránti érdeklődés azonban nem lankadt, jelenleg is három aktív berendezés kering körülötte, egy a felszínén dolgozik, az ötödik pedig éppen úton van felé. A legöregebb az amerikai Mars Odyssey, amely több mint tíz évvel ezelőtt, 2001. október végén érkezett meg a Marshoz. Há­rom évig vizsgálódott, azóta főleg kommunikációs feladatokat lát el a Marson dolgozó egységek és a Föld között. Jelenleg a leghosszabb ideig működő Mars-szonda, a tervek sze­rint segíti majd a Curiosity 2012-es leszállását is. Az első európai marsku­tató űrszonda, a Mars Express 2003. június 2-án indult Bajkonurból. A magával vitt brit leszállóegység, a Be­agle-2 becsapódott a Mars felszínébe és megszakadt vele a kapcsolat. A Mars Express a Mars felszíne alatti talajrétegeket vizsgálja, különös te­kintettel annak víztartalmára. Nagy felbontású színes képeket készít, ta­nulmányozza a légkör összetételét, szerkezetét, valamint a napszéllel való kölcsönhatását. Működését eredetileg 2005 végéig tervezték, de többször meghosszabbították, a jelenlegi ter­vek szerint 2014 decemberéig tart. A Mars körül keringő harmadik egység a Mars Reconnaissance Orbiter (MRO), amelyet 2005. augusztus 12-én indí­tottak az Egyesült Államokból. El­sődleges feladata nagyfelbontású ké­pek készítése, infravörös spektromé­terével pedig ásványtani térképezést végez, valamint kutatja a poláris sap­kák szerkezetét. Minden idők legsikeresebb űrszon­da-párosából sajnos már csak az egyik működik a Mars felszínén. A Venus Express Mars Odyssey A Curiosity a NASA mindez­ eddiginél nagyobb marskutató laboratóriuma 40 ■ Élet és Tudomány , 2012/2

Next