Élet és Tudomány, 2013. január-június (68. évfolyam, 1-26. szám)
2013-01-04 / 1. szám
a CQ N UJ * O (0 UJ ■I Csíkos szöcskeegér - Kis Erdélyben H A csíkos szöcskeegérrel kapcsol.t- Fotos legújabb kutatási eredményekfcrrről az Élet és Tudomány korábbi számaiban is beszámoltunk. A B3 kis rágcsáló több szempontból prr is érdekes, de talán a legtöbb filgyelem mégis amiatt irányult rá a legutóbbi években, mert 1936 és 2006 között egyetlen élő példánya sem került elő Magyarországon, 70 évre eltűnt az emberek szeme elől. Sokan megtanulták azonban a nevét, amikor hat évvel ezelőtt ismét felbukkant a Borsodi Mezőségen, és azóta az ország egyik legritkább gerinces fajaként tartják számon; hazánk kiemelkedő állattani értékének tekinthetjük — idén természetvédelmi értéke 1 millió forintra emelkedett. Sokáig úgy tűnt, hogy a szöcskeegér Magyarországon előforduló alfajának, a Sicista subtilis trizonanak az utolsó és egyetlen fennmaradt populációja lehet a Borsodi-Mezőségben élő csoport. Ám 2012 augusztusában fontos felfedezés történt Erdélyben: a Milvus Csoport Madártani és Természetvédelmi Egyesület, a Bükki Emlőstani Kutatócsoport és az ELTE Állatrendszertani és Ökológiai Tanszék munkatársainak közös munkája, valamint az OTKA támogatásának köszönhetően 115 év elteltével élő csíkos szöcskeegér került elő Kolozsvár közelében, a Szamosmenti-dombság területén. Az erdélyi szöcskeegér utolsó és egyben az eddigi egyetlen példányát 1897-ben Orosz Endre fogta valahol Apahida környékén. A sűrűn lakott Európában talán példa nélküli, hogy egy gerinces állat több mint egy évszázadig, de akár csak több évtizedig is észrevétlen tudjon maradni az emberek közelében. Egy nap leforgása alatt két helyen három példánya is előkerült a szöcskeegérnek, igaz, ehhez 350 talajcsapdát kellett leásni. A lelőhelyek növénytársulása szerkezetében nagy hasonlóságot mutatott a magyarországi élőhelyek vegetációjához, de az állatok külseje alapján mégsem lehetett eldönteni, hogy a Magyarországon előforduló trizona alfaj új egyedei kerültek elő, vagy rendszertanilag új alfajra sikerült bukkanni. A kérdést DNS-vizsgálattal döntöttük el, az Ukrajnában előforduló szöcskeegerek (Sicista subtilis nordmanni és Sicista strandi), a magyarországi trizona alfaj és az egyébként Erdélyben is megtalálható északi szöcskeegér (Sicista betulina) citokróm-b szekvenciáit hasonlították össze. A mostanra megszületett vizsgálati eredmények egyértelműen bizonyították, hogy a nyáron előkerült egyedek a trizona alfajba sorolhatók, ezáltal kettőre emelkedett ennek az alfajnak az ismert populációinak a száma. A populáció erdélyi elterjedési területét pontosan ma még nem tudjuk behatárolni, de feltételezhetően Az augusztusi csapdázások külön érdekessége, hogy földikutyát is fogtak talajcsapdával, amire eddig még nem volt példa. A vizsgálat a következő években is tovább folytatódik. A kutatók az OTKA támogatásával Lengyelországtól Kazahsztánig bejárják Kelet-Európa maradványsztyeppéit, szöcskeegerek után kutatva. A vizsgálat során a csíkos szöcskeegér európai populációinak rendszertani helyzetét tervezik tisztázni genetikai távolságaik alapján, filogenetikai módszerekkel. (forrás: www.sicista.hu) Milyen tényezők határozták meg az országimázst a középkorban? Egyebek között erre kaphattak választ az érdeklődők az ELTE Eötvös József Collegiuma által rendezett Kelet és Nyugat találkozása című négynapos konferencián. Egedi-Kovács Emese, a francia programok főszervezője a konferenciát meghatározó témakörhöz kötődő kutat szélesebb körben előfordulhat a most megtalált lelőhelyektől akár nagyobb távolságra is. Azt azonban már most látni, hogy e populáció is veszélyeztetett, mert folyamatosan zsugorodik az alkalmas élőhelyek kiterjedése az intenzív szántóföldi mezőgazdaság terjedése és a juhok túllegeltetése miatt. A szöcskeegér most megtalált élőhelyein kivételesen gazdag az állat- és növényvilág, található itt egyebek között Az erdély szöcskeeger nyugati földikutya és rákosi vipera is! Kelet és Nyugat találkozása Kelet-Európa maradványsztyeppéin A Szamosmenti-dombság (CSERKÉSZ TAMÁS FELVÉTELEI) V I 3 £ 01o *a. UN N O X 4 ■ Élet és Tudomány ■ 2013/1