Élet és Tudomány, 2013. július-december (68. évfolyam, 27-52. szám)

2013-11-22 / 47. szám

és 3300 fényév széles) hidrogéngáz­felhő másodpercenként 240 kilo­méteres sebességgel Tejútrendsze­rünk felé tart, amelynek mintegy 30 millió év múlva neki is ütközik. Ennek eredményeként nagy meny­­nyiségű friss gáz juthat galaxisunk korongjába, ahol tömeges csillag­képződést indíthat be. Ezt megelőzően azonban a felhő­nek át kell jutnia a galaxist gömb­­szerűen körülvevő, forró plazmát tartalmazó halón, amely foszlá­nyaira szaggathatja, még mielőtt a galaxis korongjáig jutna. Számító­­gépes szimulációk szintén azt jel­zik, hogy az összességében nagyon nagy tömegű, ám rendkívül ritka, kis sűrűségű gázfelhő már a haló­ban szétfoszlik. Más korábbi megfigyelések vi­szont arra utaltak, hogy a Smith­­felhő legalább egyszer már túlélt egy hasonló ütközést — mintegy 70 millió évvel ezelőtt áthaladt a Tej­­útrendszer korongján, s most ismét felé tart, jelenleg 8000 fényévre van tőle: egyre erősödő gravitációs hatását a felhő üstökösszerűen meg­nyúlt alakja is jelzi. A Smith-felhő belsejében most felfedezett erős mágneses mező vé­dőpajzsként óvhatja a felhőt a szét­­foszlástól. Ugyanakkor rejtély, hogy ez honnan származik: a felhők lét­rejöttére létező modellek nem adnak magyarázatot. A kutatók szerint az viszont valószínűsíthető, hogy a mágneses mezőt éppen a hajó forró plazmájával való kölcsönhatás erősít­hette fel. (Astrophysical Journal) A szobrot valószínűleg Lon­donban vagy annak környékén élő brit-római szobrászok faragták mészkőbe. Nagy-Britanniában ed­dig egyetlen hasonló, a sas-kí­gyó jelenetet ábrázoló műalkotás került napvilágra, egy somerseti római villából. A hatalmas Római Birodalomban azonban meglehe­tősen elterjedt és kedvelt motí­vum volt, amelynek eredete még a görög kultúra időszakára nyúlik vissza. A feltárást a Londoni Régészeti Múzeum munkatársai végezték, egy, a területen építendő szálloda alapozását előkészítő kötelező ré­gészeti vizsgálat kapcsán. (The Independent) A tudomány megrendelői A tudomány a gazdaság nélkülöz­hetetlen forrása, a fejlesztések alapja — ezt bizonyítják azok az eredmények, amelyekről hazai nagyvállalatok vezetői számoltak be a Magyar Tudományos Aka­démia székházában, a Magyar Tudomány Ünnepe kiemelt ren­dezvényén. A gyógyszer-, a jár­mű- és az élelmiszeripar, az ener­giaellátás és a mezőgazdaság ha­zai nagyvállalatainak irányítói példákkal mutatták be, hogy a tudomány, az oktatás és a gazda­ság együttműködésével a kutatói és üzleti kompetenciák nem ösz­­szeadódnak, hanem megsokszo­rozódnak és képessé válnak fele­lősen alakítani a jövőt. Pálinkás József, az MTA elnöke az idén első ízben megrendezett kon­ferenciát köszöntve kiemelte: a tu­domány nem öncélú, fontos vissza­jelzéseket vár és kap a társadalomtól és a gazdaságtól arra vonatkozóan, hogy a kutatások hogyan, miként és hol hasznosulhatnak leghatéko­nyabban. A „velünk élő tudomány” központi gondolata köré szerveződő tudományünnep keretében a hazai nagyvállalatok vezetői előadásaikban arra világítottak rá, milyen célokat és szempontokat követve dolgoznak együtt a gazdasági és a tudományos szféra képviselői egy-egy fontos tár­sadalmi és üzleti kérdés megválaszo­lásán. Valamennyien egyetértettek abban, hogy a tudomány, a kutatás adhatja azt a szellemi hozzáadott érté­ket, amely egy gazdasági vállalkozást versenyképessé, egy szemléletet inno­vatívvá, egy terméket sikeressé tehet. A stratégiai gondolkodás és a hosszú távú tervezés fontosságára hívta fel a figyelmet előadásában Javier Gonzales Pareja. „A rövid távú gondolkodás megöli az innovációt” — hangsúlyoz­ta a magyarországi Bosch-csoport vezetője. A mezőgazdaságot, az élel­miszer-ellátást nevezte az emberiség egyik nagy feladatának Csányi Atti­la, a Bonafarm Zrt. vezérigazgatója. „Ha nem használjuk fel a tudomány eredményeit, lemaradunk nemcsak a nemzetközi, hanem a hazai piacokon is” — figyelmeztetett az ágazat sürge­tő kihívásaira. Baji Csaba, a Magyar Villamos Művek vezérigazgatója sze­rint a társadalmi, piaci hatásokra a vállalatoknak tudományosan megala­pozott válaszokkal kell reagálniuk. A vállalatvezető kiemelten eredményes projektnek nevezte a paksi atomerőmű élettartam-hosszabbítását, valamint az erőmű európai léptékben is példaérté­kűnek tartott biztonsági intézkedései­nek bevezetését, és felhívta a figyel­met az ezeket megalapozó kiváló kuta­tói, tudományos munka jelentőségére. A tudomány megrendelőjének egyik elsődleges feladatát a kutatási és gaz­dasági célok összehangolásában látta Búvár Géza, a KITE Zrt. vezérigaz­gatója. „A magasabb hozzáadott érték magasabb minőségű termék létreho­zását teszi lehetővé, ami az előállításra és a kereskedelemre is pozitív hatást gyakorol” — helyezte tágabb össze­függésekbe egy-egy korszerű termék előállításának kérdését. A kutatásfej­lesztést, a friss ötletek beemelését ne­vezte a gyógyszeripari vállalatok ver­senyképességét növelő egyik legfonto­sabb tényezőnek Szombathelyi Zsolt, a Richter Gedeon Nyrt. kutatási igaz­gatója. A Magyarországon több száz kutatásfejlesztési együttműködésben részt vevő nagyvállalat szakembere a felfedező kutatások nélkülözhetetlen­ségéről szólva kiemelte: azok adják azt a szilárd alapot, amelyre a több évtize­den át­ívelő, forrásigényes célzott ku­tatásokat építeni lehet. Hernádi Zsolt, a MOL Nyrt. vezérigazgatója a világ­­színvonalú tudás és a kiváló szakem­berek szükségességét emelte ki, rámu­tatva a természettudományos oktatás fontosságára. (Forrás: MTA) Velünk Élő Tudomány Élet és Tudomány ■ 2013/47 ■ 1499

Next