Élet és Tudomány, 2015. január-június (70. évfolyam, 1-26. szám)
2015-02-13 / 7. szám
BIZÁNC ÉS A NYUGAT KÖLCSÖNHATÁSA KÓDEXEKTŐL HAPAXOKIG Az ELTE Eötvös József Collegiumban működő kutatócsoport, amelynek kereteit a Klasszikus ókor, Bizánc és a humanizmus kritikai szövegkiadás magyarázatokkal című nagy nemzetközi pályázat biztosítja, immár harmadik alkalommal rendezte meg a konferenciáját Európa keleti és nyugati részének, valamint a szellemi és anyagi kultúrának a kölcsönhatásairól. OTKA PUB-I 113547 PD-108622 mmmmmmmm A Byzanz und das Abendland / Byzance et l’Occident német-francia című konferencia nyugati ülésszakait Roland Galharague, Franciaország magyarországi nagykövete és Erdődy Gábor, az ELTE nemzetközi rektor-helyettese nyitotta meg. Az előadók idén a középkori regény kialakulását és kezdeteit vizsgálták (Le roman au Moyen Age de Byzance à la France). A műfaj Bizáncban és a Nyugaton egy időben — a XII. század közepén — született meg (illetve született újjá). A bizantinológus és a romanista kutatók együttes részvételével lehetőség nyílt a középkori regény kialakulásának, fejlődésének és műfaji sajátosságainak elemzésére. A résztvevők az irodalmi és nyelvészeti jellegzetességek bemutatása mellett igyekeztek rávilágítani azokra a történeti és társadalmi összefüggésekre is, amelyek a regény megjelenéséhez Bizáncban és Franciaországban hozzájárulhattak. A konferenciát nyitó plenáris ülésen Michel Zink, a College de France professzora, az Académie des inscriptions et belles-Lettres főtitkára, a College de France hivatalos kurzusaként, a Grál, mint középkori francia regénytéma megjelenéséről tartott előadást. A „nyugati” frankofón ülésszakokon elismert külföldi (francia, olasz, osztrák és magyar kutatók vettek részt. Kiemelkedő előadást tartott Egedi-Kovács Emese, a francia programok főszervezője, az ELTE Eötvös József Collegium tudományos munkatársa, aki az Iviron N° 463-as kódexszel kapcsolatos kutatásairól számolt be. A XI. századi Athosz-hegyi görög kézirat, amely a Barlám és Jozafát című regényes legenda rövidített, görög nyelvű változatát tartalmazza, azért különösen érdekes, mert az ógörög szöveg mellett a margón (a 135 folium mindegyikén!) ismeretlen ófrancia fordítás szerepel. A kutató előadásában legfrissebb eredményeit összegezte: az ófrancia szöveg nyelvi elemzése és helyesírási sajátosságai alapján a fordítás igen korai lehet (XI. század vége-XII. század), csaknem száz évvel korábbi, mint azt Paul Meyer a kódexről készült néhány fotó alapján 1886-ban feltételezte. A francia fordítás nem holmi nyelvgyakorlat volt: a francia megfelelővel kiegészített, gyönyörű miniatúrákat tartalmazó kézirat (a francia fordító az illusztrációknak piros tintával még címeket is adott) alighanem egy görögül nem értő, frank nagyúr számára, megrendelésre készült. A nyelvészeti elemzés- 198 ■ Élet és Tudomány ■ 2015/7