Élet és Tudomány, 2016. július-december (71. évfolyam, 27-53. szám)

2016-07-15 / 29. szám

z elmúlt 45 év során a fogyasztói, piaci igények is átalakultak, elég, ha csak arra gondolunk, hogy a 60-as évek paprikaszabványa szerint „az I. osztályú Ce­­cei paprika I kg-jában nem lehet több 20 db-nál”, tehát az 5 dekagrammos bogyó már I. osztályúnak számított, amely ma a lecsó-minőséget sem éri el. A korábbi Ce­­cei (fehér édes) típus magyarországi hegemóniája is megszűnt, és bár ma is a legkedveltebb paprika, mellet­te jelentősen megnőtt az igény a kópia, a különféle blocky (ismertebb nevén a kaliforniai), a paradicsom ala­kú és más paprikák iránt. Angeli Lambert idejében a termőterület 99 százalé­kán konstans (homogén állományú, nem hibrid) papri­kafajtákat használtak. Ma 90 százalékban FI hibrideket (két homozigóta, de legalábbis stabilan homogén szülő­vonal keresztezéséből származó első nemzedékeket) ter­mesztenek. Az FI hibridek eltérő szülők esetén is uniformisok (Mendel egyik szabálya), az állomány min­den tagja egyforma. Az FI nemzedék heterózishatást mutathat, azaz lényeges gazdasági értékmérőiben (ter­mőképesség, koraiság stb.) a jobbik szülőnél is magasabb eredmény érhető el vele! Paprika esetében a többlet 15— 50 százalék is lehet. A hibridekben a két szülővonalban külön-külön meglévő eltérő pozitív tulajdonságok - pél­dául különböző rezisztenciagének — egy populációban egyesíthetők. Ma már négy fontos rezisztenciagént: a dohány mozaik vírussal szemben védelmet nyújtó L3 vagy L4 jelűeket, a paradicsom foltos hervadása nevű, paprikát megbetegítő vírust kivédő Tsw gént, a fonálfé­reg elleni rezisztencia Mel génjét és a baktériumos levél­hullást megakadályozó Bs2 gént egyetlen fajtában, egy FI hibrid populációban lehet a termelőknek adni. Gene­tikailag módosított (GM) paprikavonalakat mindezidá­ig sehol a világon nem használnak fajta-előállításra. Viaszmásolatok 1965-ből. A druse a mai elfogadott mérce, a többi a korabeli méretkövetelmény. (FOTÓ: ZATYKÓ LAJOS) IDŐNYERÉSI TECHNIKÁK Napjainkban az új fajták létrehozása nem kutatóintézetekben és egye­temeken, hanem gazdasági vállalkozásokban folyik, a nemesítési idő lerövidítésének és a tulajdonosi jogok érvényesítésének kényszerével. Angeli amikor egy kész fajtáját valaki egy az egyben ellopta és őt meg­előzve bejelentette állami elismerésre, csak annyit mondott: „hagyják, azért csináltuk, hogy terjedjen el, nem?". A nemesítési idő rövidsége ma létkérdés lehet egy cég számára. A keresztezéses nemesítés célja lehet kész konstans (nem hibrid) fajta, de lehet célja egy hibrid fajta létrehozására alkalmas szülővo­nal is. A keresztezést követő 7. vagy 8. nemzedéktől (F7, F8) várha­tó, hogy a keresztezésben használt két eltérő szülő tulajdonságai az utódokban már ne keverten, a tulajdonságok hasadásával jelenjen meg, hanem minden utód egyforma, s így homogén vonalat adjon ki. Ha egy évben csak egyszer vetünk és érlelünk paprikamagot, akkor a homogén populáció elérése 7-8 évig tart. Ám egy év alatt papriká­ból két magtermő nemzedék is megvalósítható decemberi, majd júli­usi vetéssel, ezzel a keresztezéstől számított 7-8., már nem haladó generáció, azaz a homogén vonal négy év alatt elérhető. Embriókul­túrával, amikor a következő generáció nem a piros paprikából nyert magból indul, hanem a virágzás utáni, néhány napos kicsi paprika­kezdeményből kipreparált vetőmag-embrióból, akár három nemze­dék is belefér egy évbe. Egy év alatt is elérhető nem hasadó, homogén paprikavonal, sőt homozigóta (kromoszómapárjainak midkét tagja minden pontján megegyező) vonal is, kettős haploidok (DH, doubled haploid vona­lak) laboratóriumi létrehozásával. A paprikanövényt felépítő sejtek diploidok: kromoszómáik (24 darab van belőlük egy sejtmagban) két kromoszómaszálat, azaz két DNS-láncot tartalmaznak, az egyiket az anyából, a másikat az apából. A sejtmag összes kromoszóma­szála a megtermékenyítés során szabaddá válik, majd a független Vírusrezisztens vonalak. Dohány mozaik vírus rezisztens vonalak kiemelése mesterséges fertőzéssel (FOTÓ: ZATYKÓ LAJOS)

Next