Élet és Tudomány, 2018. január-június (73. évfolyam, 1-26. szám)
2018-05-04 / 18. szám
ÉT-IRÁNYTŰ Tudományos filmklub Mi hajtja az ITER fúziós erőművet, és mi a magyar fizikusok szerepe minden idők legnagyobb fizikai kísérletében? Milyen titkokat rejt Európa legnagyobb és leglátványosabb hidrotermális barlangja, a Molnár János-barlang? Áruló volt-e Görgei Artúr? Többek között ezekre a kérdésekre is választ kaphat a Magyar Tudományos Akadémia Filmklub az Akadémián programjaira. Az Akadémia idén is nyolc alkalommal várja az érdeklődőket a filmklub vetítéseire. A korábbi évekhez hasonlóan június 1-ig hetente egy-egy ismeretterjesztő filmet mutatnak be, melyek vetítése után a nézők meghallgathatják a meghívott szakértők és a filmet készítők véleményét, tapasztalatait. A következő, május 9-i vetítésen Sipos József: Bartók című filmjét mutatják be. A filmben Bartók Béla Amerikai Egyesült Államokban élő, 92 éves Péter fia ad interjút, először szólalva meg a nyilvánosság előtt. Megrázó vallomásban mesél édesapjáról, Bartóknak az édesanyjához, feleségéhez, szerelmeihez, gyermekéhez és kortársaihoz fűződő kapcsolatáról, a zeneóriás esztétikai hitvallásáról és arról a személyes tragédiáról, amit Magyarország elhagyása jelentett e hazaszerető ember számára. Az előadások ingyenesen látogathatók, de előzetes regisztráció szükséges. Részletes program és regisztráció a http://mta.hu/filmklub oldalon található. A „fehér arany”, azaz a porcelán birtoklása régen rangot, kiváltságot jelentett. Olyan áhított tárgy volt, amelynek komoly értéket tulajdonítottak. A magyar arisztokrácia már régóta kedvelte és gyűjtötte az európai porcelánmanufaktúrák termékeit, melyek magas ára a XIX. század közepétől a magyar manufaktúrák felé terelte a gazdag polgárság és az arisztokrácia megrendeléseit. Külföldön talán a legismertebb magyar porcelán a herendi, a brit uralkodócsalád rajongásának és Fischer Mór szakértelmének köszönhette európai hírnevét. Sajnos a XX. század történelmi viharaiban e pompás porcelánterítékek részben, vagy egészben megsemmisültek, sokszor a tárolásukra szolgáló bútorokkal és gyakran magával a kastély vagy a palota épületével együtt. A kirabolt, felgyújtott, s a földdel egyenlővé tett épületekből kimentett minden egyes porcelán ritka és értékes tanú, amely egy letűnt korszak és egy régen irigyelt társadalmi réteg étkezési szokásairól tanúskodik. A Gödöllői Királyi Kastély Múzeum legújabb, Terítéken a „fehér arany” című kiállításán bemutatott tárgyak különleges XIX. századi darabok, az empire korszakától egészen a századfordulóig. A tárlat szeptember 2-ig tekinthető meg. A Műcsarnokban megrendezett Nemzeti Szalonok sorában 2018-ban azon népi kézműves mesterek, művészek mutatkoznak be, akik alkotó munkájukban a népművészeti hagyományt tekintik ihlető forrásnak. A hetvenes évek nomád nemzedéke, táncházas generációja új, friss szemléletet hozott a népművészetről korábban alkotott képbe. A néptánc lekerült a színpadról és a használat, a funkció és a forma előtérbe helyezésével életre keltek a kézműves tárgyak. Mindezek hatására a népi kultúra megélhetővé vált. Ebben a szellemileg inspiráló időszakban egymásra talált a zene, a tánc, a kézművesség, az építészet, a társművészetek, valamint az akkor bontakozó ökotudatos szemlélet. Az azóta eltelt 50 év bebizonyította, hogy ez a mozgalom nem tiszavirág életű divat volt, nem egy lázadó, fiatal generáció szubkultúrája, hanem annál sokkal több. A hagyományőrzésnek ez a modellje a szellemi világörökség része lett, és kisugárzó, magával ragadó, közösségeket kovácsoló hatása következtében a magyar minta nyomán számos országban indult el a táncházmozgalom. Az augusztus 20-ig látható Kéz Mű Remek Népművészet, Nemzeti Szalon 2018 kiállítás 12 termében a látogatók betekinthetnek a táncházmozgalom kezdeteibe. Teremről-teremre járható végig, hogy a hagyományos paraszti kultúrából merítő kortárs kézművesség miképpen teheti szebbé, gazdagabbá mai életünket, megmutatva népművészetünk gazdagságát, sokszínűségét. A Duna különböző szakaszaihoz, más és más ország(ok)ba utaztak el a Pictorial Collective fotóriporter csoport tagjai, hogy az ott élők mindennapjait fényképezzék. Arcokat, tevékenységeket és látványokat fotóztak, az érintetlennek tűnő, vagy éppen a nagyvárosi, épített tájat. Ezekből a képekből látható válogatás a Robert Capa Központ új, Dunaképp című kiállításán, ahol a valóság mozaikjai, a párhuzamos univerzumok a folyó által öszszekötve egy teljes és összefüggő történetté állnak össze. A képek május 19-ig láthatók. Magyar porcelán Párhuzamos univerzumok 574 ■ Élet és Tudomány ■ 2018/18 Bánsághy Nóra rovata