Élet és Tudomány, 2018. január-június (73. évfolyam, 1-26. szám)

2018-05-04 / 18. szám

ÉT-IRÁNYTŰ Tudományos filmklub Mi hajtja az ITER fúziós erőművet, és mi a ma­gyar fizikusok szerepe minden idők legnagyobb fizikai kísérletében? Mi­lyen titkokat rejt Európa legnagyobb és leglátványosabb hidrotermális barlangja, a Molnár János-barlang? Áruló volt-e Görgei Artúr? Többek között ezekre a kérdésekre is választ kaphat a Magyar Tudományos Akadémia Film­klub az Akadémián programjaira. Az Akadémia idén is nyolc alkalommal várja az érdek­lődőket a filmklub vetítéseire. A korábbi évekhez hason­lóan június 1-ig hetente egy-egy ismeretterjesztő filmet mutatnak be, melyek vetítése után a nézők meghallgat­hatják a meghívott szakértők és a filmet készítők vélemé­nyét, tapasztalatait. A következő, május 9-i vetítésen Sipos József: Bartók című filmjét mutatják be. A filmben Bartók Béla Ameri­kai Egyesült Államokban élő, 92 éves Péter fia ad interjút, először szólalva meg a nyilvánosság előtt. Megrázó val­lomásban mesél édesapjáról, Bartóknak az édesanyjához, feleségéhez, szerelmeihez, gyermekéhez és kortársaihoz fűződő kapcsolatáról, a zeneóriás esztétikai hitvallásáról és arról a személyes tragédiáról, amit Magyarország elha­gyása jelentett e hazaszerető ember számára. Az előadások ingyenesen látogathatók, de előzetes re­gisztráció szükséges. Részletes program és regisztráció a http://mta.hu/filmklub oldalon található. A „fehér arany”, azaz a porcelán birtoklása ré­gen rangot, kiváltságot jelentett. Olyan áhított tárgy volt, amelynek komoly értéket tulaj­donítottak. A magyar arisztokrácia már rég­óta kedvelte és gyűjtötte az európai porcelánmanufak­túrák termékeit, melyek magas ára a XIX. század köze­pétől a magyar manufaktúrák felé terelte a gazdag pol­gárság és az arisztokrácia megrendeléseit. Külföldön talán a legismertebb magyar porcelán a he­rendi, a brit uralkodócsalád rajongásának és Fischer Mór szakértelmének köszönhette európai hírnevét. Saj­nos a XX. század történelmi viharaiban e pompás porcelánterítékek részben, vagy egészben megsem­misültek, sokszor a tárolásukra szolgáló bútorokkal és gyakran magával a kastély vagy a palota épületé­vel együtt. A kirabolt, felgyújtott, s a földdel egyen­lővé tett épületekből kimentett minden egyes porce­lán ritka és értékes tanú, amely egy letűnt korszak és egy régen irigyelt társadalmi réteg étkezési szokásairól tanúskodik. A Gödöllői Királyi Kastély Múzeum leg­újabb, Terítéken a „fehér arany” című kiállításán bemutatott tárgyak különleges XIX. századi darabok, az empire korszakától egészen a századfordulóig. A tár­lat szeptember 2-ig tekinthető meg. A Műcsarnokban megrendezett Nemze­ti Szalonok sorában 2018-ban azon népi kézműves mesterek, művészek mutatkoz­nak be, akik alkotó munkájukban a népművészeti hagyományt tekintik ihlető forrásnak. A hetvenes évek nomád nemzedéke, táncházas generá­ciója új, friss szemléletet hozott a népművészetről koráb­ban alkotott képbe. A néptánc lekerült a színpadról és a használat, a funkció és a forma előtérbe helyezésével életre keltek a kézműves tárgyak. Mindezek hatására a népi kultúra megélhetővé vált. Ebben a szellemileg inspiráló időszakban egymásra ta­lált a zene, a tánc, a kézművesség, az építészet, a társmű­vészetek, valamint az akkor bontakozó ökotudatos szemlélet. Az azóta eltelt 50 év bebizonyította, hogy ez a mozgalom nem tiszavirág életű divat volt, nem egy lá­zadó, fiatal generáció szubkultúrája, hanem annál sok­kal több. A hagyományőrzésnek ez a modellje a szellemi világörökség része lett, és kisugárzó, magával ragadó, közösségeket kovácsoló hatása következtében a magyar minta nyomán számos országban indult el a táncházmozgalom. Az augusztus 20-ig látható Kéz­­ Mű­­ Remek­ Népművészet, Nemzeti Szalon 2018 kiállítás 12 ter­mében a látogatók betekinthetnek a táncházmozgalom kezdeteibe. Teremről-teremre járható végig, hogy a hagyományos paraszti kultúrából merítő kortárs kéz­művesség miképpen teheti szebbé, gazdagabbá mai éle­tünket, megmutatva népművészetünk gazdagságát, sokszínűségét. A Duna különböző szakaszai­hoz, más és más ország(ok)ba utaztak el a Pictorial Collective fotóriporter csoport tagjai, hogy az ott élők mindennapja­it fényképezzék. Arcokat, te­vékenységeket és látványokat fotóztak, az érintetlennek tű­nő­, vagy éppen a nagyvárosi, épített tájat. Ezekből a képekből látható válogatás a Robert Capa Központ új, Dunaképp című kiállításán, ahol a valóság mozaikjai, a párhuzamos univerzumok a folyó által ösz­­szekötve egy teljes és összefüggő történetté állnak össze. A képek május 19-ig láthatók. Magyar porcelán Párhuzamos univerzumok 574 ■ Élet és Tudomány ■ 2018/18 Bánsághy Nóra rovata

Next