Élet és Tudomány, 2018. július-december (73. évfolyam, 27-52. szám)

2018-07-06 / 27. szám

Cifelli sárga macskája Nemrégiben egy nagyjából 130 millió éves, aprócska koponya­­fosszília rengette meg a pale­ontológia világát. A felfedezés hatalmas horderejű, hiszen a lelet alapján az egykori szuper­­kontinens, a Pangea feldarabo­­lódása máskor történt, mint azt a tudósok eddig gondolták. A hüllő­szerű emlősök csoportja — mely bizo­nyos értelemben hidat képez a mai értelemben vett hüllők és az emlősök közt — valóságos evolúciós lázban égett, csak más-más kontinenseken. „A váratlanul felfedezett, különleges koponyalelet alapján felismertünk egy, a tudomány számára új, kozmopolita emlőscsoportot” — magyarázta Adam Huttenlocker, a Dél-Kaliforniai Egye­temhez tartozó Keck Orvosi Iskola anatómiaprofesszora. A koponyaleletről szóló részletes ta­nulmányt a Nature közölte. A cikk segít annak megértésében, hogy a korai emlősök hogyan lettek egyre sokfélébbek rendszertani értelemben és hogy miként terjedtek szét a fő kontinensek közt a dinoszauruszok idejében. A kutatók munkájukban arra is kitérnek, hogy az egykori szu­perkontinens, a Pangea feldaraboló­­dása mintegy 15 millió évvel tovább tartott, mint azt korábban gondol­ták. Ez lehetővé tette egyes korai emlőscsoportok szétterjedésé­nek folytatódását a kora-kréta korban (145—101 millió évvel ezelőtt). „Hosszú ideig úgy gondoltuk, hogy a kréta időszak emlősei, me­lyek 145—66 millió évvel ezelőtt éltek, anatómiailag nagyon hason­lók voltak, és ökológiai szempont­ból nem is számítottak sokfélének — tette hozzá Huttenlocker. — Kutatócsapatunk jelen felfedezé­se, valamint más kutatók hasonló­an kiemelkedő leletanyagai azon­ban megerősítették, hogy ezek az ősi emlőscsoportok már ekkor is efoglaltak bizonyos, speciális öko­lógiai fülkéket. Akadt köztük ro­varevő, növényevő, ragadozó, úszó és még vitorlázva repülőfaj is. Ezek az állatok úgy töltötték be az élő környezet legkülönbözőbb alegységeit, ahogy azt ma is látjuk az emlősök körében.” „Tanulmányunkban részletesen ki­térünk arra is, hogy az emlősök korai felmenői miként vándoroltak Ázsiából Európába és Észak-Amerikába, va­lamint további, déli kontinensekre” — mondta Zhe-Xi Lou, a tudományos publikáció egyik szerzője. Az egész munka alapjául szolgáló lelet egy új fosszilis fajt képvisel, me­lyet Huttenlocker és munkatársai Cifelliodon wahkarmopsuchnak nevez­tek el. A Utah keleti részének kréta idő­szaki üledékeiből előkerült lelet elsőre A Utahból előkerült lelet koponyája felül-, alul- és oldalnézetben (FORRÁS: HUTTENLOCKER ÉS MTSAI) kacifántosnak tűnő nevét a híres pale­ontológus, Richard Cifelli után kapta, melyet a kutatók a „wakharmoosuch” szóval egészítettek ki, ami a lelőhely te­rületén élő Ute indiántörzs nyelvén any­­nyit tesz: sárga macska. A kutatók nagy felbontású compu­­tertomográfiás vizsgálatoknak vetet­ték alá a kis koponyát, hogy jobban megismerhessék annak felépítését. „A Cifelliodon egy különlegesen ritka lelet egy olyan, hatalmas gyűjtőterületről, ahonnan több mint 150 fosszilis emlős és hüllőszerű emlősfaj ismert jobbára izolált fogak és állkapcsok alapján” — mondta James Kirkland, a cikk társszerzője, egyben az ásatások felelős vezetője. A becslések alapján a Cifell­odon test­tömege alig haladhatta meg az 1 kilo­grammot, azaz egy kisebb nyáléhoz volt hasonló. Ez aprónak tűnhet sok mai emlőshöz viszonyítva, de a kréta időszak emlősei közt ez a testméret valóságos óriássá tette a Cifelliodont. A koponya kis szemüregekről tanús­kodik, vagyis az állatnak nem lehe­tett túl éles szeme, sem pedig jó szín­látása. Huttenlocker felvetette, hogy a Cifelliodon esetleg éjszakai életmó­dot élt, és ekkor szerezte táplálékát, feltehetően a szaglására hagyatkozva. Huttenlocker és kollegái a Cifelliodont a Haramigidia csoportba sorolta, amely az emlősök rokonságának egy kihalt ága. A felfedezés és a hozzá kötődő részletes kutatás alapján kijelenthe­tő, hogy a Haramigidiák és más gerinces csoportok globálisan jelen voltak a jura-kréta határán, ami azt jelenti, hogy a Pangea feldaraboló­­dásakor jelen levő földhidak ekkor még mindig megvoltak. Szabó Márton 2­018/27 ■ 835 A Cifelliodon wahkarmopsuch rekonstrukciója (ILLUSZTRÁCIÓ: JORGE A. GONZALEZ) CO N­LU *­O­R/F­­I­LU­ E

Next