Élet, 1912. január-június (4. évfolyam, 1-26. szám)

1912-05-05 / 18. szám

590 komikum határáig kihegyezni, azzal, hogy a t. c. tolvaj, betörő és haramia uraknak íme a legjobb alkalom, kipróbált eszközöket készpénzen vásá­rolni : — csak, enyhén szólva, az ízléstelenség netovábbja ez és jelöli körülbelül a különbséget egy művészi szobor-kiállítás, meg egy viasz­panoptikum között. Nem érdektelen itt megem­líteni azt az abderai esetet, amelyet a millená­ris kiállítás idejében fogott reánk, magyarokra, egy francia újságíró. Mint emlékezetes, a kiállí­­tás idején költözött a Képzőművészeti Társulat új, görögös-stilű palotájába, a Városliget szélére. Régi hajléka az Andrássy-út egyik nagy palotá­jában volt — most a Vasúti és Hajózási Klub tartózkodik benne — és akkor a megüresedett helyiségeket egy panoptikum-vállalat vette bérbe. Telirakta a nemes tradíciójú termeket viasz­bá­bokkal , felöltöztetett hullákkal, hogy csak úgy bőrzött a látogatók szája az undortól. Látható volt Deák Ferenc, Kossuth Lajos, de Spanga Pál is. Hát mindez még nem lett volna égbe­kiáltó bűn, ha szórakozottságból az előcsarnok­ban nem felejtik a magyar, német és francia szövegű m­árványtáblákat, melyek arany betűk­kel hirdették, hogy ez itt a magyar képzőművé­szet temploma. Így esett meg, hogy egy francia újságíró, akit lapja a millenáris kiállításra kül­dött riport céljából, a megrökönyödés, no meg a vesékig ható gúny hangján emlékezett meg a magyarok képzőművészeti társulatáról. Persze, sietve felvilágosították azt a párisi lapot a téve­dés mibenlétéről, meg is jelent benne a helyre­igazítás , de mit használt ez ? Eső után köpö­nyeg. A francia közönség emlékezetében nem a helyreigazítás, hanem a csúfondáros tudósítás vert gyökeret. Sok Munkácsy Mihályra lesz még szükségünk, hogy ezt a csorbát kiköszörül­hessük. Ezt az epizódot csak annak ötlet­szerű megvilágításául elevenítettük föl, hogy az ízléstelenségtől való tartózkodás érdekében a legkevesebb, amit követelhetünk, hogy ha már negatív irányban nem történik elég, sőt több­nyire semmi sem, legalább pozitív irányban ne növesszük, kivált intézményesen ne burjánoztas­­suk a tökéletesség, a szépség, a magasabb har­mónia elleni merényletek lehetőségeit. BEKÜLDÖTT KÖNYVEK Balassa Ermin­. Alkalmi beszédei. Szeged, a Dugonics- Társaság kiadása. Számán István : Tíz év (Eredeti és fordított tárcák). Ungvár. Veress Endre dr.: Epistolae et acta Jesuitarua Tran­­sylvaniae. (Fontes Rerum Trans. 1. k.) Budapest: Athenaeum. Kéziratokat nem adunk vissza. Névtelen levelek olvasatlanul a papírkosárba ke­rülnek. Dicsőség — szeretet. Képtelen és kegyetlen ötlet, ön valóságos családirtás árán juttatja a hőst ihlethez és dicsőséghez. Szó se férhet hozzá, a fájdalom és szen­vedés sok művészi élménynek és alkotásnak forrása lehet, de ön egész hekatombával áldoz ennek az igaz­ságnak s épp ezzel teszi valószínűtlenné a történetet. Elázott talajon. Kedves dolgok, közvetetlenség és érzés van bennük, de hiányzik az egyéniség. Sajnáljuk, hogy egyiket se közölhetjük. Havas úton. Nem közölhetők. 7. 13. péntek. Ezek csakugyan színek és foltok, de az ecsetkezelés oly merész, hogy a futuristák is meg­­sokalnák. Ha így folytatja, be fog fagyni a lék. M. L. Mi teljesen méltányoljuk azokat a szemponto­kat, amelyek önt hozzánk vezették. A versei azonban még nem ütik meg az Élet mértékét. A közös célnak különben nemcsak versekkel lehet használni. Mit csinál­nánk, ha minden barátunk erre az álláspontra helyez­kednék ? E. Az újak közt egy érdemest se találtunk. A régi jönni fog. Szerkesztésért felelős: IZSÓP ALAJOS. ÜZENETEK TARTALOM A magyar ugar. M. E. — Egy kép története. Gárdonyi Géza. — Levél (Költemény). Téglás Dezső. — Utazások a holdba. Arago. — Ma (Költemény). P. Pál Ödön. — Tavaszi kiállítás. Margitay Ernő. — Válasz a levélre. (Költemény). Harsányi Lajos. — Roppant nagy szerelem (Regény). Kanizsay Ferenc. — Az oláh gyermek. Árkosi Ferenci Kálmán. — A díszelnök. Balázs Ignác. — Álmok temetése. Kiss Menyhért. — A szerelem tekintete. San Lorenzoban. Hegynek fölfelé (Angol költemények). Fordította Sík Endre. — Panu. (Regény). Aho-Kara. — „Jeder­mann“. Hevesi Sándor. — Irodalom és művészet. — Mozgó képek. — Szerkesztői üzenetek. Nyomatott az „Élet“ irodalmi és nyomdai részv.­társ., Budapest I., Fehérvári­ út 15 f c.

Next