Élet, 1936. július-december (27. évfolyam, 27-52. szám)
1936-08-09 / 32. szám
hogy az észlelés kétféle, egymástól független módon bizonyította be az elmélet helyességét. Seliger abból indult ki, hogy a különálló kis darabok a Naptól lévén megvilágítva, úgy mint a mi Holdunk, különböző fázisokat mutatnak és részben egymásra is vetnek árnyékot. Ebből a gyűrűk fényességét pontosan előre ki lehet számítani. Müllernek, Potsdamban 14 éven át folytatott mérései a legteljesebb mértékben igazolták Seligernel ezt az elméletét. A másik bizonyíték talán még frappánsabb. A színképelemzésnek (a fénynek üvegprizmán át való megfigyelése) egyik fontos elve szerint, melyet Doppler—Figeau elvének neveznek, mozgó fényforrásból származó színképben vagy spektrumban a színképvonalak eltolódnak a mozgás különfélesége szerint. Ha a fényforrás hozzánk közeledik, a színképvonalak az ibolya felé tolódnak el; ha távolodik, akkor a vörös felé. A mellékelt képen szembeötlően lehet látni, hogy a Saturnus gyűrűinek megfelelő vonalak egészen másképpen dűlnek a forgás következtében, mint magának a bolygónak megfelelő vonalak. Ezek a színkép közepét alkotják; ezt fölül és alul a gyűrűknek megfelelő színképvonalak határolják. A színkép legfelső és legalsó (világosabb) széle a Hold színképe, mely mutatja, hogy ez a hozzánk viszonyítva csak nagyon lassú tengelymozgást végző égitest színképvonalai nem szenvednek elferdülést. Magán a Saturnuson a gyűrűket nem lehet mindenünnen látni. Az ekvátor tájékán sötét sáv vonul végig az égen, mely a zenit felé szélesebb, a láthatár felé keskenyedik. A 64. szélességi fokon túl a gyűrűk már nem látszanak. A gyűrű belső része sötétebb, fényes része is sötét sávval van kettéválasztva, amint ez a képeken igen jól látható. Ezeken a sötét részeken oly kevés kis részecske van, hogy a róluk visszaverődő fény sokkal gyengébb, mint ott, hol a gyűrűt alkotó kődarabok sűrűbben vannak. Ha a Saturnuson, nagy távolsága miatt, a Nap fénye sokszorta gyengébb is, mint a mi Földünkön, azért mégis nagyon csodálatos látvány lehet — a közepes szélességek alatt — a tíz hold és a gyűrűnek milliónyi apró fénylő pontból álló, szivárványszerűen végighúzódó íve az égen. Dr. Wodetzky József, ÍI.1Í1 :■ till i í. ti- ,r í- .4; A Saturnus és gyűrűinek színképe Tllffiúty Lásztó! Ötközetem után Falon belül hát! Megvették a várat, s fülét ostromolják most lármás éljenek, s vásári vígság, felszusszan és megremeg a harcos s homlokát letörli: fáradt. Győzött! De ahogy évet-évre menni hagyott, az ifjúságát s percre meg sem állt, megtorpan rongyos-véresen és felkiált: bár holt lennék, mint győző, hát csak ennyi?! Ezért indult hát, ennyi volt a cél ? Elhagyott otthona lassan már temető, bajnok feje fölé sem ível már tető, s nem várja már, aki szereti s aki él. S hangot hall: pajtás, késő, diadaltorod tartsd meg mielőtt itt nappalod éje, s fénylő pajzsáról kísérten feléje vén arc, megritkult haj — önmaga — fintorog. Ez a triumfus is ő, aki zordúl emelte a zászlót elébe, most szomorú s izzadt, sajgó homlokán a cserkoszorú megbillen, s rívó kedvvel félrefordul . . (883) 15