Élet, 1937. július-december (28. évfolyam, 27-52. szám)
1937-07-04 / 27. szám
könyv mondja el a bulgár fővárosban töltött rettenetes tél kínjait, ahol senki sem akarta őket befogadni, a nyári hőségtől tüzes homoksivatagon keresztüli negyvennapos vándorlás szenvedéseit s a száraz szavakból is kiérezni azt a meghatottságot, amelyet a hős Juliánusz barát érezhetett, amikor az első magyar telepre érkezett, ahol amint meglátták, őt s megértették, hogy magyar, házról-házra s falurólfalura vezetik.• Mindenhol megértik Juliánusz barátot, emlékeznek a 3—400 esztendővel ezelőtt elszakadt testvérekre. Egy hónapig volt Juliánusz barát az őshazas magyarok között s azután hazahívta a kötelességtudat. A magyarok új utat mutatnak s Juliánusz már erre veszi útját. Ugyanolyan kalandok és küzdelmek után, 1237 januárjában kopogtat be a sárospataki rendház kapuján. Azok a tapasztalatok, azok az ismeretek, amelyekkel gazdagodva Juliánusz visszatért, az európai tudományban új perspektívákat nyitottak, ő volt az első európai utazó, aki Ázsia rejtelmes vidékeit megjárta s a személyes élmény erejével szakította szét a babonák és mesék vastag szövevényét, amelyet az ismeretlen vidékre borított a tudatlanság. És az ő elbeszélései nyitottak a magyarság számára is új perspektívákat. Vajjon mi lett volna a magyarság jövője, ha Juliánusz nyomában valóra válnak a nagy elgondolások s ha nem jön néhány év múlva a tatárdúlás és a sárga tenger el nem önt mindent, köztük IV. Béla ésJuliánusz nagy terveit is. A tatárpusztítás megölt mindent s elborította Julánusz emlékét is. Juliánusz nyomában szerencsésebb népek fiai indultak meg másodszor is felfedezni Ázsiát s Juliánusz emléke poros vatikáni levéltárak pergamenjein sárgult. 1740-ben bukkant rá újból Decsernitzky József magyar kegyesrendi tanár, római levéltári kutatásai alkalmával egy XIV. századbeli kódex másolásánál. Azóta újból él Juliánusz alakja s bár Pray Györgytől Vámbéry Árminig nem egy történész akarta a Richardus-jegyzőkönyv hitelességét kétségbevonni, a magyar történelemtudomány Fehérpataky Lászlóval, Szabó Károllyal, Fraknói Vilmossal, Zichy Istvánnal, Gombócz Zoltánnal és Flórian Bálinttal az élén, igazságot szolgáltatott Juliánusznak. * Hétszáz esztendő történelmi távlatából miben látja Bendefy Juliánusz jelentőségét? «Juliánusz volt az első» — írja—, «aki beteges képzelődésből a pozitív tudás, a földrajzi igazságok világába vezette el a «művelt» nyugatot. Ő volt az, aki elsősorban paptársai körében, nem kevésbbé a római udvarnál meggyőződéssel hirdette, hogy Keleten is csak emberek laknak és a Beatus-féle térképek rémmeséiből mi sem igaz. Juliánusz tapasztalatai bátorították fel a pápákat arra, hogy a későbbiekben mind gyakrabban küldjenek ki hittérítőket, követeket, vagy megfigyelőket a távolkeleti országokba. Ha Juliánusz nincsen, ha az ő magyar akarata, tudása és acélos kitartása nem győzedelmeskedik a sötét misztikumok felett, talán évszázadokig késik még Belső-Ázsia felfedezése. Ezért állíthatjuk, hogy Juliánusznak távolkelet felfedezésében tulajdonkép ugyanaz az úttörő szerep jutott, mint Amerikát illetően Kolumbus Kristófnak. Juliánusz Kelet Kolumbusza! Juliánusz híradása nyomán bátorodtak neki a római udvarban, hogy követeket s hittérítőket küldjenek Oroszország keleti határvidékeinek pogány szomszéd államaiba, valamint Belső-Ázsia mongol-török népei közé. A hittérítők mind beljebb és beljebb merészkedtek, végül már Kínát is működésük körzetébe vonták s ezzel mérhetetlen nagy, földrajzilag ismeretlen területről rántották le a leplet. Ne feledjük, hogy a XI—XII. században és a XIII. század elején Földünk száraz felületéből aránytalanul kevesebbet ismertek az emberek, mint az ókori geográfusok. Juliánusz útja tehát jóval nagyobb területet tett ismertté a Nyugat előtt, mint az akkor ismert Európa volt. A magyar domonkos szerzetes munkássága emellett kimondottan úttörő jelentőségű, mert azok a keresztény papok és európai kereskedők, akik nyomába léptek, mindig újabb és újabb területeket hódítottak meg az ismeretlenség birodalmából a tudomány világossága számára. Juliánusznak köszönheti tehát a tudomány, hogy a többiekről ne is szóljunk, Piano da Carpino, Andreas de Longjumeau, Willelmus de Rubruk, Marco Polo és az idősb Pólók nagyjelentőségű utazásait. Részletekben ez utóbbiak talán több eredményt értek el, de szerencsésebb körülmények között is utazgattak, mint a végén mindenkitől elhagyott, magáramaradt, koldus, magyar domonkosbarát. Ám ha így van, az átütő erejű siker feltétlenül Juliánuszé. Míg a többiek részleteket adtak, ő lemondásokkal és küzdelmekkel tele útjával új korszakot vezet be a földrajztudomány történetébe : a nagy fölfedezések hőskorát! . . . Juliánusz volt az első, aki hírt hozott Dzsingisz kán haláláról és Ogotáj trónfoglalásáról, a karakorumi aranypalotáról és a tatár hadsereg harcmodoráról. A leigázott országok lakossága szomorú jövőjének ecsetelésével megdöbbentette és felrázta a tatárság közeledésének ellenére is apatikus Európát. Amit a leigázott népek megdöbbentő sorsáról mond, az utolsó betűig beigazolódott nálunk a tatárjárás idején, amint azt Rogerius «Siralmas ének»-ében olvashatjuk . . . Juliánusz jelentése az egyetlen kútfő, amely Batu kánnak IV. Béla királyhoz intézett ultimátumát teljes terjedelmében közli. Ugyancsak a jelentés záró fejezetéből tudjuk, hogy Juliánusz haditudósítását Béla király számos nyugati fejedelemnek, püspöknek, érseknek kézbesítette, hogy tőlük veszélyeztetett országa számára segítséget kérjen . . . Juliánusz történelmi személyisége a két útjáról szóló jelentésekből döbbenetes erővel bontakozik ki hét évszázad távolában szemünk előtt. Egyetlen ember, egyetlen magyar, a sok szenvedésben megtört testű barát az, aki a tenger, a mocsarak, a véget érni nem akaró pusztaságok minden veszedelmén, sok ismeretlen és ellenséges indulatú népen, felvonuló hadseregeken, lángban álló országokon, már az orosz síkságokon hömpölygő tatáráradaton keresztül hírt hoz az Európát, a nyugati civilizációt fenyegető, végzetes veszedelemről .. . Már elindult a tatár sereg ... A Kárpátok szorosait menekülő kunok tömegei lepik el. A hajdani Don-tövi házában vajúdik az idő méhe. Az eljövendő esztendők véres árnya nehezül a lelkekre. Mindezt egyetlen ember tudja Európában legjobban, Juliánusz. Ő már tudja, milyen borzalmaknak nézünk eléje s tudja azt is, mi vár arra, aki a tatárok fogságába jut. És mégsem habozik, amikor királya a második útra küldi. Tudja, hogy minden nap a halállal játszik, sohasem biztos, megéri e a reggelt, de mindez nem aggasztja! Krisztus katonája és a Magyar haza szülöttje ő, hát bátornak, kitartónak, hősnek kell lennie! És az is volt mindvégig! Juliánusz az első tudományos, magyar utazó és a legelső európai, aki eljutott a titokzatos Ázsiába. De nemcsak időrendben, hanem az erények minden fajtájában is legelső maradt minden idők magyar utazói között, sőt világviszonylatban sem tudunk egyhamar hozzá foghatót találni. Juliánusz, a veszedelmekkel szembeszálló és a fáradalmakat vállaló hős utazó és a céljaiért végletekig kitartó tudós örök mintaképe! Mint kutató, mint hittérítő s mint ember, egyaránt a legelsők sorába tartozik! így bontakozik ki előttünk Juliánusz alakja , a tudatos,, a hős és vallásának egyik legelszántabb apostola és a hétszáz esztendő távlatából felénk intő Juliánusznak a mi számunkra is van ma is időszerű tanítása. Ő hirdeti felénk, hogy a hit és fajszeretet összeölelkezése olyan erő, amely nagy és csodálatos alkotásokká terebélyesedhetik. Az a szobor, amelyet Juliánusz késői rendtársai most készíttettek s amely ott áll a budai vár meghitt sarkában, — ezt a nagy s örökké időszerű tanítást fogja hirdetni minden korok magyarjainak. Rády Elemér