Élet, 1941. július-december (32. évfolyam, 27-52. szám)
1941-07-06 / 27. szám
relianus császárnak sikerült megtörnie nagyon nehezen. Két nagy történeti múltú nép játszik vezetőszerepet a Közel-Keleten: a török és az arab. Kétségtelenül Törökország a Levante legegységesebb és egyúttal legjelentékenyebb országa; az egyetlen, amely minden fenntartás és megkötöttség nélkül önálló és független államnak tekinthető. Törökország Európa ugródeszkája a Közel-Kelet és azon túl távolabbi régiók felé. Bármely európai hatalom is kísérli meg ezt az ugrást, először a Dardanelláknál kell megvetnie a lábát. Ezért volt szükségszerű Churchill végzetes világháborús kísérlete, a Dardanellák ostroma, amely mintegy háromszázezer angol és francia életébe került. Törökország igazi nemzeti állam, sokkal nemzetibb, szilárdabb és egységesebb, mint elődje a roppant török birodalom, amely az egész Levante népegyvelege felett uralkodott. A törökséggel ellentétben a sokkal nagyobbszámú arabságnak a Levanten még nem sikerült teljes nemzeti önálóságra szert tennie. Van az araboknak egy teljesen önálló állama, amelynek a területe nagyobb, mint fél Európa, Szovjetoroszországon kívül, de a lakossága nem sokkal több, mint Nagy-Budapesté. Ez az állam Szaudi Arábia, a vahabiták nagyszerű uralkodójának, Ibn Szaudnak az állama, amelyhez Hedzsasz beolvasztása óta az izlám két szent városa, Mekka és Medina is tartozik. Még egy jóval kisebb önálló arab állam is létezik Jemen, amelynek uralkodóját, az imámot az izlám világ egy része vallásos tiszteletben részesíti. A jemeni imám épúgy egyike az összes mohamedánokat egyesítő kalifátus önjelöltjeinek, mint Ibn Szaud, Szaudi Arábia uralkodója. Ez a két önálló arab állam politikailag ellenfele egymásnak. Csakhogy Jemen nem tekinthető „teljesjogú“ államnak, mert nagymértékben a játékszere az európai hatalmak világpolitikai küzdelmének. Ez a két bizonyos fokig önálló arab állam azonban nem tartozik a tulajdonképpeni Levantehoz. Az arab félszigeten terülnek el, amely épúgy egy külön világ, mint India, vagy Kína. Ámde az arab kultúra igazi melegágya a Levante. Ez az izlám igazi történeti területe. A Levantéhoz a Földközi-tenger, az iráni fensík és az arab sivatag között elterülő területhez fűződnek az izlám és az arabság nagy szellemi hagyományai. A pánarab mozgalom, amelyről most annyit hallunk a közelkeleti eseményekkel kapcsolatban, éppen azt célozza, hogy a levantei arabság egyetlen hatalmas, teljesen önálló és független arab államban egyesüljön. Úgy látszott, hogy a világháború után sikerül ez a török uralom ellen fellázadt, a győzelmes entente-hatalmakkal szövetséges araboknak. Az angolok híres arábiai politikai ágense, Lawrence ezredes, megígérte Husszeinnek, Hedzsasz uralkodójának, hogy az egységes és önálló Arábia trónjára fogja ültetni. Ezt az ígéretüket az angolok nem váltották be és nem is szándékoztak beváltani, mert ugyanakkor, amikor Lawrence ezredes az arab szabadságmozgalom élére álló Husszein seriffnek megígérte az önálló Arábia megalkotását, a Sykes- Picot-egyezményben angolok és franciák felosztották egymás között a még meg sem hódított Közel-Keletet. II. Husszein seriff fia, Feisal emir bevonult ugyan győzelmes arab seregével az arab világ szellemi központjába, Damaszkuszba, azonban éppen úgy ki is kellett szégyenszemre vonulnia onnan. Damaszkuszt egész Szíriával együtt a Sykes-Picot egyezmény értelmében a franciák igényelték maguknak. Husszein seriffet pedig ugyanakkor a vahabiták uralkodója, Ibn Szaud elkergette trónjáról és országát, Hedzsaszt beolvasztotta Szaudi Arábiába. Feisal emirnek, aki Lawrence ezredessel „vét testvérséget“ kötött, meg kellett elégednie a nagy önálló közel- Szíria. Vízimalom